<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML XMLNS:O><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.19190">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Ezzel kívánok a kedves Lista-tagoknak boldog
Karácsonyt, üdvözlettel: Weinzierl Tamás</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><BR></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>
<P style="LINE-HEIGHT: 22.5pt; BACKGROUND: white" class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-SIZE: 14pt"><A title="WASS ALBERT: Magyar karácsony az égben"
href=""><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Trebuchet MS','sans-serif'; COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none">WASS
ALBERT: Magyar karácsony az égben</SPAN></A></SPAN><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Trebuchet MS','sans-serif'; FONT-SIZE: 14pt"><O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Aki még nem tudott
róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti
harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz
egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui
maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas
kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki
együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek
sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés
gyertyáit.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Nagy tiszteltetés ám
a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről
emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már
mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére, sorra járulnak az ég lakói a
karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán
az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre,
hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de
mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek
számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja
azt mindenki.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">De ebben az
esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony
előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy
Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz
odafönt.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Ilyesmi még nem
történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s
méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a
magyar. De Jézus Úr így látta illőnek, s helyesnek, s így is
történt.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Mikor aztán
megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy
szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt,
rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a
jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy
megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis
bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer,
amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő
nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók
számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja
tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy
megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s
elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Az Úr Jézus, látva a
bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban
szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus
parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok
számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy
elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus
megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar
karácsonyfán!<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Elsőnek az ősz
István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első
gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a
többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos
fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak
emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott
ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S
mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri,
esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s
felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan
szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s
ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a
padlót.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Majd az Úr Jézus
jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához,
hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott
áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László
vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét
s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág
magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra
kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Sok-sok időbe
került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga
ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor
aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta
valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas
kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi
kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Végül aztán már csak
az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába
mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is
kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren,
a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis
angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki
elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus
félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt.
„Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” –
vallotta be a szeplős. – „Elejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te
voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással
is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?”
„Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal –
november negyedikén, Uram.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Néhány pillanatig
mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi
angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd
hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze
gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot
Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői
alatt.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">„Aztán mit küldtél?”
– kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis
testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot
küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott.
„Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve
Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt.
Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se
baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta
már…”<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Mély, döbbent csönd
volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt
emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a
mennyországból.<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Aztán az Úr Jézus
lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s
lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a
legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a
Földön. Kenyeret.”<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Valahol a
meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott
zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz
és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő
angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem
éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart
sokáig!”<O:P></O:P></SPAN></P>
<P
style="TEXT-ALIGN: justify; LINE-HEIGHT: 13.5pt; BACKGROUND: white; mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Verdana','sans-serif'; FONT-SIZE: 9pt">Az Úr Jézus
mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap
Magyarország fölött!</SPAN><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Calibri','sans-serif'"><O:P></O:P></SPAN></P>
<P class=MsoNormal><SPAN
style="FONT-FAMILY: 'Calibri','sans-serif'; COLOR: #1f497d; FONT-SIZE: 11pt"><O:P> </O:P></SPAN></P></FONT></DIV></BODY></HTML>