<div dir="ltr"><h1>Az Úr ajtaja nyitva áll, soha ne veszítsük el a reményt! <br></h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Az Úr ajtaja mindig nyitva áll előttünk, soha ne veszítsük el a reményt! – buzdított Ferenc pápa a keddi szentmisén.</p> </div>
</div>
</div>
<p><u><b>Amikor
Jézus odajön hozzánk, mindig kitárja az ajtót, és reményt ad nekünk –</b></u>
ezt állapította meg a Szentatya december 10-én reggel, a vatikáni Szent
Márta-házban bemutatott szentmisén. Hangsúlyozta: nem szabad félnünk az
Úr vigasztalásától, hanem <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">kérnünk és keresnünk kel</span>l </b></u>azt.<u><b> Ezen a vigaszon
keresztül ugyanis megérezzük Isten gyengédségét.</b></u></p><p>„Vigasztaljátok,
vigasztaljátok népemet!” – Ferenc pápa ezekkel a szavakkal kezdte
homíliáját, amelyeket a liturgia Izajás próféta könyvéből tár elénk. Az
Úr eljön népéhez, hogy megvigasztalja, békét adjon neki.<u><b> Ez a
vigasztalás pedig olyan erős, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">mindent újraalkot,</span> az Úr tehát egy
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">újra-teremtést </span>visz végbe.</b></u></p><p>„Újrateremti a dolgokat. És az Egyház
szüntelenül hangoztatja, hogy ez az újrateremtés csodálatosabb a
teremtésnél. Az Úr még csodálatosabban teremti újjá a dolgokat. Így
látogatja meg népét: ezzel az erővel újrateremtve.”</p><p><u><b>Ennek az
újrateremtésnek két fontos dimenziója van – magyarázta a pápa. Amikor az
Úr eljön hozzánk, reményt ad nekünk, mindig kinyit egy ajtót. Ez a
remény a keresztény élet valódi erőssége, egy kegyelem, egy ajándék.</b></u></p><p>„Amikor
egy keresztény megfeledkezik a reményről, vagy ami még rosszabb,
elveszíti a reményt, akkor életének nincs értelme. De az Úr megvigasztal
minket és újrateremt a remény által, hogy tovább tudjunk menni. Milyen
szépen végződik a szentírási szakasz: <u><b>’<span style="background-color:rgb(255,255,0)">Mint pásztor, legelteti nyáját,
karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat
gondosan vezeti’.</span> Ez a kép, ahogy a bárányokat ölébe veszi és az
anyajuhokat gondosan vezeti: ez a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">gyengédség</span>. </b></u>Az Úr gyengéden vigasztal
minket.”</p><p>Isten, aki hatalmas, nem fél a gyengédségtől, gyermekké
lesz. Az evangéliumban Jézus azt mondja: „Ugyanígy a ti Atyátok, aki a
mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül” (Mt
18,14).<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Az Úr szemében mind nagyon fontosak vagyunk, egytől egyig
fontosak. És Ő gyengéden adja magát, ezáltal segít előrehaladnunk,
reményt kínálva nekünk.</span> Ez volt a fő tevékenysége Jézusnak abban a 40
napban, amely a feltámadás és a mennybemenetel között eltelt:
vigasztalni az apostolokat.</b></u> Odalépett hozzájuk és vigasztalta őket.</p><p>„Közeledni
valakihez és reményt adni, gyengéden odalépni hozzá. Gondoljunk csak
arra <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a gyengédség</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">re, </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amellyel az apostolokhoz, Mária Magdolnához, az
emmauszi tanítványokhoz fordult.</b></u> ’Adj ennem!’ Vagy Tamásnak: ’Tedd ide
az ujjad’ – mondta. Mindig ilyen az Úr, ilyen az ő vigasza.
Fohászkodjunk, hogy az Úr adja meg mindannyiunknak a kegyelmet, és ne
féljünk az Ő vigasztalásától, legyünk nyitottak rá: kérjük, keressük,
mert ez a vigasztalás reményt ad, és általa megérezhetjük az Atya Isten
gyengédségét” – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>