<div dir="ltr"><h1 class="">Evangelii gaudium - XII. Lélekkel evangelizálni (nr. 259–288)</h1>November 26-án a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápa <em>Evangelii gaudium </em>kezdetű
apostoli buzdítását, melynek ismertetésére dr. Török Csabát, az
Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük meg. Elemzését
napi folytatásokban adjuk közre.<div class=""><div class=""><div class=""> </div>
</div>
</div>
<p>Az <em>Evangelii gaudium</em>
kezdetű apostoli buzdítást olvasva mindannyiszor azt tapasztalhatjuk,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Szentléleknek kivételes, központi szerep jut az evangelizáció
minden vetületében</b></u></span>: kezdve a kegyelmi renden, az inkulturáció
szempontjain át egészen a párbeszédig. Ezzel Ferenc pápa oly figyelmes
és elmélyült <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szentlelkes látásmód</b></u></span>ról tanúskodik, amely ugyan
fel-felbukkant, implicit módon megjelent a korábbi pápai
megnyilatkozásokban is, ám nála kivételes teljességre jut el. Úgy is
mondhatnánk, hogy ez az exhortáció az evangelizáció s az evangelizációs
egyházfelfogás Szentlélek-központú szemléletét nyújtja: olyan hittani
szempont ez, amelyre egyrészt nagy szükség van napjainkban, másrészt
pedig hatalmas lehetőségeket rejt magában. Nem véletlen, hogy a
dokumentum utolsó, ötödik fejezete teljességgel ennek a
„szentlelkességnek” lesz szentelve.</p><p>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Lélekkel evangelizálók
kifejezés azt jelenti, hogy az evangelizálók félelem nélkül megnyílnak a
Szentlélek működése előtt”</b></u></span> (nr. 259). Ebben a fejezetben – írja a pápa –
„egyszerűen csak néhány megfontolást teszek az új evangelizáció lelke
kapcsán” (nr. 260). Ez a szentlelkes lélek lehet az alapja a megújuló
lendületnek és elköteleződésnek, amely<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> elválaszthatatlanul
összekapcsolja az imádságot és a tevékeny munkát (nr. 262). Ehhez
azonban belső, eleven motivációra van szükség. </b></u></span><br><br>Ferenc pápa ennek kapcsán<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a következő indítóokok</b></u></span>at sorolja fel:<br>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A személyes találkozás Jézus üdvözítő szeretetével (nr. 264–267).<br>
– A népként való létezés lelki öröme (nr. 268–274).<br>– A Feltámadott és az Ő Lelkének titokzatos cselekvése (nr. 275–280).<br>– A közbenjárás missziós ereje (nr. 281–283).<br></b></u></span><br>Mind
a négy motivációt áthatja a személyesség hitbeli megvalósulása: a
személyes találkozás az Istennel s az ebből fakadó emberi–személyközti
közösség tapasztalata. Mindez elképzelhetetlen a Szentlélek jelenléte,
hatékony működése nélkül. Ugyanakkor látjuk azt is, saját egyházi
valóságunk mutatja meg, hogy ezek az egyszerű és magából az evangélium
szelleméből fakadó pontok<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> komoly kihívást is jelentenek korunk
keresztényei számára. Hiszen el kell hagynunk az egyénközpontúságot, a
spirituális önzést, át kell alakulnunk valóban közösségi emberré</b></u></span>, ami
nem csupán annyit jelent, hogy néha elmegyünk a templomba vagy
valamiféle közösségi alkalomra, hanem azt, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gondolkodásunk,
érzületünk, egyáltalán önazonosságunk, ember-mivoltunk válik közösségi
természetűvé</b></u></span>. „Olykor érezzük annak kísértését, hogy úgy legyünk
keresztények, hogy közben távolságot tartunk az Úr sebeitől. Azonban
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus azt akarja, hogy megérintsük az emberi nyomorúságot, hogy
megérintsük a többiek szenvedő testét</b></u></span>. Arra van szükség, hogy
felhagyjunk a személyes vagy közösségi menedékünk keresésével, amelyek
azt ígérik, hogy távol tarthatjuk magunkat az emberi dráma
csomópontjaitól…” (nr. 270). Nem hívő egyének vagyunk, hanem Isten népe!
Ősélmény, alaptapasztalás ez, amely nélkül nem juthat célba az
evangelizáció nagy műve, sőt mi magunk is elszegényedünk a hitben.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ha
azonban felvállaljuk ezt a közösségi identitást, akkor megértjük a nagy
titkot: „Én magam vagyok egy misszió ezen a földön, és ezért vagyok ezen
a földön” </b></u></span>(nr. 273). Ez a kulcs a buzdítás központi üzenetének
megértéséhez, a személyességben, önnön személyességemben megélt küldetés
tudata, amely feltárja Isten meghívásának gyönyörű szépségét.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ezen
az úton segítségünkre van Jézus nagy ajándéka az Ő népének: Szűz Mária,
akit joggal nevezünk az új evangelizáció csillagának.</b></u></span> „Van egyfajta
máriás stílus az Egyház evangelizációs cselekvésében. Ugyanis<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> minden
alkalommal, amikor Máriára tekintünk, újra hiszünk a gyöngédség és
szeretet forradalmi erejében.</b></u></span> Benne meglátjuk, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az alázat és
gyöngédség nem a gyengék, hanem az erősek erénye</b></u></span>, akiknek ahhoz, hogy
fontosnak érezzék magukat,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> nincs szükségük arra, hogy rosszul bánjanak a
másikkal” </b></u></span>(nr. 258).<br><br><em>(A dokumentum ismertetését holnap az utolsó résszel folytatjuk és egyben fejezzük be)</em></p><p>Török Csaba/Magyar Kurír</p>Az Evangelii gaudium teljes szövege a Vatikán hivatalos honlapján különféle nyelveken elérhető:</div>