<div dir="ltr">1./ <b></b><a href="http://talita.hu" target="_blank">talita.hu</a> / Kétségbeesett asszony egy budapesti aluljáróban, a bérletpénztárnál:
„Havi bérletet akar venni? Vegye meg tőlem! Ellopták a táskámat minden
pénzünkkel, ez a bérlet az utolsó esélyünk, hogy az árából ételt tudjunk
venni. Nincs mit ennünk hó végéig, ha nem segít rajtunk – kérleli
határozott, elszánt hangon a pénztár előtt sorban állókat, és egy
felbélyegzett, de kitöltetlen bérletszelvényt nyújt nekik. – Valódi, ma
vettem, ellenőriztesse le a pénztárossal!”<div>
<p>Rendes, szimpatikus anyuka. Mellette szótlanul ott áll a férje, karjában 4-5 éves kislányukkal. Szívszorító látvány.</p>
<p></p>
<p>„Ellenőriztesse a pénztárossal, hogy érvényes!” – biztat újra. Egy
próbát megér – gondolom. Beadom a szelvényt a pénztárosnak, megkérem,
ellenőrizze le. Átvilágítja egy géppel, és megállapítja, hogy rendben
van. Ezek után semmilyen érvem nem marad, miért ne segítenék a
családnak. Még jól is járok, mert csak kerek tízezret fizetek a havi
bérletért. Nekem végül is mindegy, hol vásárolom, neki meg segítség. Én
is juthatnék hasonló helyzetbe, és akkor jól jönne, ha valakinek megesne
rajtam a szíve.</p>
<p>Egy hónap elteltével újra bérletért állok sorban egy másik budapesti
aluljáróban. A szimpatikus, kétségbeesett anyuka megint ott van,
mellette szótlan családja. Megint meggyőzően és rámenősen a szemembe
néz, és újra elmondja ugyanazt a balsorsát. „Ugye, segít?”</p>
<p>„Nahát – álmélkodom. – Magának minden hónapban ellopják a táskáját? A
múltkor én vettem meg a bérletét.” A nő megdöbben, hátrálni kezd. Nem
figyelem tovább, mert a pénztárnál épp rám kerül a sor. Mire megveszem
az új bérletet, már nincsenek ott.</p>
<p>A metróban utazva a furcsa foglalkozású családon gondolkodom.
„Megélhetési bűnözés” – jut eszembe egy ide illő fogalom, nem mintha ez
mentség lenne bárkinek is. Ha hamis, miért nem mutatja ki a gép? Ki játszik össze velük? És igen,
még azt is mérlegelem, hogy a tízezerből vajon hány százalék maradhat
náluk.</p>
<p>A legfájóbb kérdéseket fontolgatom a legtovább: Balek vagyok, ha
segítek egy rászorulónak, aki valójában csaló? És ha majd a csalódások
miatt senki nem mer segíteni senkinek, mi lesz velünk, ha valóban bajba
jutunk?</p>2./ E/M - egy hónapja akart egy 'talált jegygyűrű' nekem adásával sok pénzt kicsalni belőlem valaki,<br><br></div><div>3./ tegnap olvastam, hogy vannak, akik ájulást tettetve rabolják el aztán a táskát, pénzt<br>
</div></div>