<div dir="ltr"><a href="http://pozitivnap.hu/belfold/itthon-kinevettek-franciaorszagban-elismertek-oket-parizsban-unnepeltek-a-borsodi-falut" target="_blank">Itthon kinevették, Franciaországban elismerték őket: Párizsban ünnepelték a borsodi falut</a>
<div>
<img src="http://pozitivnap.hu/bundles/cubeartpozitivnap/images/icon_pdf.png"> <a href="http://pozitivnap.hu/media/pdf/itthon-kinevettek-franciaorszagban-elismertek-oket-parizsban-unnepeltek-a-borsodi-falut.pdf" target="_blank">mentés</a>
</div>
<p> Közzétéve: 2013.12.04. Szerda, 10:30 | Utoljára frissítve: 1 napja | Szerző: FM</p>
<center>
<div>
</div>
</center>
<h1><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Európai Territoria Innovációs Díjat kapott</span> Bécs és
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">Hernádszentandrás</span>, egy apró borsodi falu Párizsban. Miért? Az osztrák
főváros még érthető, de az alig 500 fős magyar település, ami ráadásul
az ország elmaradottabb felében található, már nehezebben kapcsolható
össze a díjjal. Pedig a válasz egyszerű: <span style="background-color:rgb(255,255,0)">önfenntartás és biogazdálkodás.</span>
A munka és a gyakorlat azért nem ilyen könnyű. Lássuk csak, mi fán
terem egy biofalu hazánk földjén! </h1><h1><br></h1><div style="width:600px;margin:10px auto"><span></span></div><p></p><p>Egy
apró borsodi falut, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hernádszentandrást és polgármesterét, Üveges Gábort
a napokban Párizsban ünnepelték, de pár éve itthon még kicikizték</b></u>.
Kevesen hittek a falufejlesztő-program sikerében, pedig az, egy
évszázadok óta bevált receptre épült: <i>az összefogásra és a munkára.</i></p><p></p><p>Hernádszentandráson
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>három éve uniós és állami támogatással biogazdálkodást hoztak létre. Ma
már nemcsak az önellátáshoz szükséges mennyiségű terméket állítja elő a
falu, hanem piacra is jut a házilag készített finomságokból</b></u>. Nem csoda,
hogy BioSzentandrás programjával a falu felkeltette a francia
nemzetközi innovációs megfigyelő intézet, az Observatoire
Territoria figyelmét is, és a településnek ítélték – a helyben élők
életminőségét javító, kiemelkedő önkormányzati innovációs
kezdeményezéseket elismerő – a rangos elismerést, ami 1986 óta létezik,
és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>eddig hazánkban csak Hollókő részesült ebben a kitüntetésben
(2010-ben).</b></u></p><p></p><p></p><div><div><span></span></div></div><p></p><p><i>Nézzük meg közelebbről, hogyan kezdődött "Bioszentandrás" története</i><br>
</p><h1></h1><p>“Bio a kertem, derűs a lelkem!” – ez a szlogen virít a borsod megyei község, Hernádszentandrás <a href="https://www.facebook.com/bioszentandras?fref=ts" target="_blank">Facebook-oldalán</a>.
A falut mostanság csak BioSzentandrásként emlegetik, mert <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a lakók
biokertészkedéssel küzdenek a munkanélküliség ellen</b></u>. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>három éve a
közösség és polgármestere megelégelte, hogy a környéken nincs semmi két
kisbolton és egy kocsmán kívül. Mára a 24 fős biocsapat 12 ezer
négyzetméteren termel zöldséget és gyümölcsöt.</b></u></p>Úgy döntöttek ideje <b>kiaknázni a jó minőségű földet, ezért az egész falu biogazdálkodásba kezdett. </b>Azóta
mindenkinek akad munka, a porták rendezettek, és a közösség is
összetartóbb. A gazdaságot tréfásan BioSzentandrásra keresztelték, a
település címerét pedig úgy alakították át, hogy a zöldségek is helyet
kapjanak rajta.<br><br><div style="margin:10px 0px 10px 20px;width:auto;float:right"><img src="http://www.pozitivnap.hu/uploads/files/biocimer.jpg" style="margin:0px;display:block;min-height:373px;width:329px"><span>Bio a kertem, derűs a lelkem! - Faluszlogen másképp.</span></div>
BioSzentandrás
egy olyan vívmány, ahol valóban azon dolgoznak, hogy a termeléstől az
értékesítésig kiépítsék azt az utat, mely korszerű és hosszútávon
versenyképes lesz a piacon. <br><h3>Mocorgó Abaúj</h3>A falu
egyetlen esélye a mezőgazdaság – vallja államférfiakat megszégyenítő
bölcsességgel az ország egyik leghátrányosabb helyzetű településének
polgármestere. A harminchárom éves, helyi politikus tapasztalata szerint
van az a pont, ahonnan már nincs hová hátrálni, s kendőzetlenül
hozzáteszi: - Mi elértük ezt a pontot.<br><h3>Távol az országúttól</h3>Hernádszentandrást
mindig elkerülték az utak. A közel 500 fős álmos agrártelepülésnek csak
a csend és a pacsirták éneke jutott, erre a grófok sem járatták
hintóikat. Itt nincsenek hangos kézműves műhelyek, népszerű szolgáltató
egységek, csupán két kisbolt van meg egy kocsma. Más üzlet nincs.
1994-ben a helyi iskolát is bezárták. A faluból, aki tehette elment, ki
Budapestre, ki Kanadába. Egyedül a Hernád jött. Legutoljára ’89-ben,
elpusztítva a fél falut, hajléktalanná téve tíz családot. <br><h3>Értékeken ülve</h3><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
falunak kiváló adottságai vannak</b></u> – vallja mindezek ellenére a
polgármester, rácáfolva a válságrégió kilátástalansága miatt a helyieken
is megülő apátiára. A Hernád völgye talajtanilag az Alföld legészakibb
nyúlványa. A völgy közepén található település körül olyan 20
aranykoronás földek vannak, amilyenekről Tokaj-Hegyalja szőlősgazdái is
csak álmukban mernek gondolni. A középkötött réti öntéstalaj a Hernád
hordalékával gazdagodott évszázadokon át. A régi falusiak szerint a
folyó olyan volt, mint a Nílus; mindig megtermékenyítette a földeket. <br>Szentandrást - az abaújiak így nevezik a települést - <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>három folyó veszi körbe. A Hernád, a Kis-Hernád és a Bársonyos csatorna,</b></u>
amelyek vízhozamát egykor 14 vízimalom fogta munkára. Volt is mit
őrölni, hisz a földek nagy része első osztályú gabonaföld, de a
nyolcvanas években bolgárkertészettel is foglalkoztak, az egykori
dohányszárító pajta azóta a falu közepén állva némán mesél a daliás
időkről. Ugyanakkor a rendszerváltással itt is minden megváltozott. A
téesz összeomlásával Szentandrás elveszítette az értelmes munka
reményét, a faluszervező agrárvállalkozás szerepét húsz évig semmi nem
pótolta. <br><br>Az adottságok felismeréséhez új generációra volt szükség. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Alig három évvel ezelőtt Szentandrás zöldségtermelő biokert létesítésére adott be pályázatot s el is nyerte az
eredetileg kitűzött összeg felét, 28 millió forintot. – Két évig
gondolkodtunk, mi lehetne a pályázati pénz elfogytával is önfenntartó és
tudtuk, hogy csak a mezőgazdaság ilyen. A kezdet azonban nem volt
könnyű. A programban ugyanis senki nem hitt igazán. <br></b></u><br>Pont itt?
Miért nálunk sikerülne? Ugyan ki fog itt dolgozni? záporoztak az ismert
kérdések, a polgármester azonban leegyszerűsítette a vitát. Ez az utolsó
esélye a falunak. Vagy ez van, vagy semmi. Végül talált 27 bizonytalan
lelkesedőt, akik hajlandóak voltak kapát-kaszát ragadni a változásért.<br><br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A „Biocsapat”,
ma már így hívják őket a faluban, hűen tükrözi a lakosság
korösszetételét: Máté 17 évesen, Zoli bácsi 72 évesen lett
biogazdálkodási tanuló. Férfiak és nők vegyesen, állással rendelkezők és
munkanélküliek egyaránt. Ők vállalták a másfél éves képzést. A csapat
mentorálását a gödöllői egyetemen oktató, 20 éve Magyarországon élő
bioszakértő, Metthew Hayes látja el.</b></u> Útmutatása alapján szerszámokat,
vetőmagot, a kert elindításához szükséges eszközöket vásárolva
belevágtak a programba. <br><h3>Amitől falu</h3><b>A falu attól falu, hogy van saját termelése.</b> – vallja a polgármester. A program sikeréhez ugyanakkor találni kellett a professzor mellé olyan <b>agrárszakértő</b>t
is, aki beszél a falusiak nyelvén, és akit ők is elfogadnak szakmai
irányítónak. A Szentandrás földjeihez 35 éve kötődő, pályafutását a
szomszédos falu téeszében kezdő 57 éves Tamás Béla ideális jelölt volt a
feladatra. Felesége ráadásul évtizedek óta a település óvónője és itt
mindenki ismer mindenkit. <br><br>- Harmincöt év a mezőgazdaságban
megtanított az ilyen vegyes összetételű társulattal is dolgozni. Nem is
velük volt itt gond, inkább a falu többi részével. Lenézték, cselédnek
csúfolták azokat, akik dolgozni indultak. Aztán ahogy alakult a kert,
ahogy a növények elkezdtek kikelni a földből, elnémultak ezek a hangok.
Ma már jönnének ők is, de nem úgy van az. Itt az fog aratni, aki vetett
és művelte a földet. – mondja a Hernád völgy talajtana mellett az emberi
viszonyokkal is tisztában lévő agrárszakember.<br><br><b>Ahol a közös munkában és az együttélésben hisznek</b><br>Üveges
Gábor annak különösen örül, hogy a program nem csak gazdasági
hozadékkal jár. – Két éve még felverte a gaz a portákat. Ma ilyet alig
látni. Az is zöldséggel foglalkozik, aki nem nevezett be a programba. A
falu 40 százaléka roma. A Biocsapat munkájából ők is kiveszik a
részüket, a 27 főből tízen. Amilyen szinten van a falu, itt már nincs
értelme cigányról és nem cigányról beszélni. Egyformán szegények vagyunk
és ebben nincs köztünk különbség. Nem hiszek a kizárólagos
romaprogramokban. A közös munkában, az együttélésben hiszek. – ad
országos érvényű hitvallást, a pártoktól amúgy ódzkodó első ember. <br><br><b>A biokert ráadásul nem csupán plusz jövedelmet és közös élményeket adott, de hitet is a falunak. </b>Ma már komoly identitásképző a biogazdálkodás, a szentandrásiak összetartóak lettek. <br>
<br>Tavalyelőtt
a biokert teljes termését hazavitték a csapat tagjai. 2012-ben 30
százalékát kapták meg, 70 százalékát helyi piacokon tervezték
értékesíteni. Ehhez non-profit kft-t alapítottak, logót terveztettek,
márkát építenek és zajlik az értékesítési kapcsolatok felderítése.<br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Bioszentandrás
előtt távlati célok állnak. Az első és második év bevételeit gondosan
visszaforgatják, ugyanis további fejlesztéseket kívánnak megvalósítani. A
faluvédő körgátat rendszeresen kaszálni akarják, mert a szándékok
szerint a biomassza fűti majd az őszi fóliasátrakat, s nekiláttak az
éttermek folyamatos ellátásához szükséges terménytároló létrehozásának
is. A falu feldolgozott termékekről beszél, saját márkás szörpökről,
lekvárokról álmodik. A céloknak egy része nyilvános, a másik része
egyelőre hétpecsétes tito</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>k.</b></u> <br><br><h3>Zárszó</h3>Mint
a mesében, mondhatnánk. Bár a jelenhez vezető út rögös volt és
fáradtságos, szívós munkával teli, mégis a hernádszentandrási
kezdeményezés példaértékű. Nem szól másról, mint őszinte
helyzetfelismerésről, jövőbe tekintésről, tevékeny együttélésről és 27
biokertész szorgalmáról.<br><br><b>Szerző: Pozitív Nap</b></div>