<div dir="ltr"><div>1./ fogyatékkal élő gyermekek<br>Az UNICEF 2003-as felmérése szerint<u><b> </b></u>körülbelül 93 millió gyerek él a
világban kisebb vagy nagyobb fogyatékossággal.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az elmaradottabb
országokban ők az utolsók az utolsók között.</b></u></span><p><i><b>A fejlett országokban
látszólag sokan támogatják</b></i> a fogyatékkal élő gyermekeket, azonban
minden gondoskodás, terápia, rehabilitáció ellenére a többségük
mindenütt,<u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a gazdag országokban is magányosabb társainál. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ezt a fajta
magányt leginkább csak ők maguk és családtagjaik ismerik. Ugyanakkor ez
az a része az életüknek, amelyben mindannyian a legtöbbet segíthetünk.</b></span></u></p>Azokban
az iskolákban, ahol fogyatékkal élő gyermekek is tanulnak,
nyilvánvalóvá válik: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sokat tanulhatunk tőlük. Mégis ritkán történik meg,
hogy valaki meghívja játszani délutánra fogyatékkal élő osztálytársá</b></u></span>t.
Az UNICEF igazgatója, Anthony Lake így fogalmazott: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Amikor előbb
vesszük észre a fogyatékosságot, mint magát a gyermeket, az nem csak a
gyereknek rossz, hanem megfosztja a társadalmat mindattól, amit a
fogyatékkal élő gyermek adhat</b></u></span>… Elvesztése veszteség a társadalom
számára; győzelme győzelem a társadalom számára.”<br><br></div>2./ Isten oldalán járva - huszonhárom éve bénultan
<h2>Beszélgetés Telenkó Miklós görögkatolikus pappal</h2>
<div>
<span>
</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>23 éve fekszem bénán, miközben megadóan járni
tanulok Isten oldalán.</b></u></span> Az elfogadás, türelmetlenség közepette <u><b>mégis
haladni kell </b></u>– mondta Telenkó Miklós görögkatolikus pap.<u><b> A 23 évvel
ezelőtt balesetet szenvedett és tolószékbe kényszerült lelkész a
fogyatékkal élők világnapján beszélt a szenvedésekkel teli útról, a
hitért folytatott mindennapi küzdelemről.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/telenkonagy.JPG" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/telenkonagy_0.JPG" style="margin:10px auto;display:block" height="400" width="300"></a><u><b>Amikor
23 évvel ezelőtt leestem a meggyfáról,</b></u> tisztában voltam azzal, hogy mi
történt.” <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Miklós atya a baleset következtében nyaktól lefelé megbénult,
csak a bal kezét tudja felemelni, de vállmagasságnál azt sem tovább</span>.</b></u> Már
kisebb megerőltetés is kiválthat nála komolyabb rosszullétet,
fulladást, kórházat. „Ha végigvenném a testemet, nem sok egészséges
részt találnék. A szenvedés rányomja bélyegét az egész testre.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Sok
türelembe kerül az állapotom elviselése. Nincs számomra harmónia a
testtel, és amikor ez felborul, a léleknek kell legyőznie”</b></u></span> – mondja
Telenkó Miklós. Vallja: a megpróbáltatásra, ami 23 évvel ezelőtt
meglátogatta,<u><b> a küzdelem lehet az egyedüli válasz.</b></u> A küzdelem azért,
hogy végig tudja járni az utat.</p><p>A baleset után a 11 hónapig tartó
kórházi kezelések során világossá vált, hogy állapotán nem lehet
javítani, így kell leélnie az életét. Azóta járja az elfogadás és
türelmetlenség közepette a szenvedés útját: <u><b>„Este fáradtan, kimerülten
alszom el. De másnapra elfeledkezem róla, hogy béna vagyok. Minden
reggel újra és újra szembesülnöm kell állapotommal. Mindennap fel kell
dolgoznom, mi történt.</b></u>” Naponta meg kell küzdeni a miértekkel: <u><b>„Oda
szeretnék eljutni, hogy amikor szemtől szemben találkozom Istennel, már
ne legyenek miértek bennem.”</b></u><br><br><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/lelkeszlak.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/lelkeszlak_1.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="375" width="500"></a>Mégis
haladni kell az úton. A megpróbáltatás és küzdelem mellé erőt is kell
kapnunk – fogalmazza meg a szenvedés misztériumát.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Szent Miklós ünnepére
készülve azokat az örömöket sorolja, melyek a megajándékozottság
érzésével töltik el.</b></u></span> Életútját szerető <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>család, barátok, lelki gyermekek,
hívek </b></span>kísérik. Irén felesége és élete társa, jelenlétével az öröm
forrása. Nagy ajándéka az őt minden reggel puszival köszöntő 11 éves
kisfiú, Tódor. Nevét Romzsa Tódorról, a vértanú munkácsi görögkatolikus
püspökről kapta, a korábbi kisbaba halála után ugyanis a házaspár hozzá
imádkozott gyermekáldásért. A 23 év alatt a lelkészlak mellé építettek
templomot, zarándokházat, melyek működtetésében Telenkó Miklós
meghatározó szerepet játszik. Megtalálta életfeladatát lelkipásztori
hivatásában: <u><b>„Ma a lelkipásztor annyi feladatot vesz a nyakába, hogy
állandó rohanás az élete, így nem jut elég ideje egy-egy emberre. Én
viszont nem tudok elszaladni, így nagyobb odafigyeléssel fordulhatok a
segítséget kérők felé.”</b></u><br><br>Magyar Kurír<br>(té)</p><br></div>