<div dir="ltr"><br><h1>Xavéri Szent Ferenc emléknapja</h1>
<div>
<span>
2013. 12. 03. 12:34 - <ul><li><span>
<a href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fxaveri-szent-ferenc-emleknapja&title=Xav%C3%A9ri%20Szent%20Ferenc%20eml%C3%A9knapja&description=" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" height="16" width="16"></a>
</span></li></ul> </span>
</div>
<div>
<div>
<div>
<p>Xavéri Ferenc (Francisco de Jassu y Javier,
<a href="tel:1506%E2%80%931552" value="+3615061552" target="_blank">1506–1552</a>) áldozópap, jezsuita szerzetes, <u><b>az Egyháznak Pál után egyik
legnagyobb térítő apostola a Távol-Keleten, főként Indiában és Japánban
töltötte élete nagy részét</b></u>. Példája ezreket vonzott a missziókba.<u><b> Az
indiai Goa városában temették el; az ott pusztító pestis elmúlását az ő
közbenjárásának tulajdonították.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav0.jpg" style="margin:13px auto;display:block" height="404" width="439">A
hét szentje című sorozatában Arkadiusz Nocoń atya az Egyház
történetének egyik legnagyobb misszionáriusáról, Ázsia apostoláról, <u><b>az
inkultúráció úttörőjér</b></u>ől írt a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapján
(lengyelből fordította Szemere János atya):</p><p>1506. április 7-én
született a spanyolországi Javier várában. 1552. december 3-án halt meg a
kínai Szancsán-szigeten. 1619. október 25-én V. Pál pápa boldoggá,
1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Ereklyéi az indiai
Goában, karereklyéje Rómában, az Il Gesù-templomban található. A
katolikus missziók, India, Japán és a tengerészek védőszentje.</p><p><u><b>Baszkföldről
származott. Kora egyik legbefolyásosabb embere volt. Magas, jó
kiállású, tehetős és intelligens ember </b></u>volt. <u><b>Párizsi tanulmányai alatt
találkozott Boldog Fáber Péterrel és Loyolai Szent Ignáccal, amely
döntően meghatározta élete alakulását.</b></u> Nem sokkal azt követően, hogy
Németországban színre lépett Luther Márton,<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a három barát megalapította
új rendjét, a Jézus Társaságát, ismertebb nevén a jezsuita rendet.</b></u></p><p>1534.
augusztus 15-én Ignáccal és öt társával <u><b>szegénységi és tisztasági
fogadalmat</b></u> tett. Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre.
1536 telén indultak útnak. Velencében arról értesültek, hogy a törökök
a Szentföldre vezető összes utat lezárták, így nem folytathatták
útjukat Krisztus szülőföldjére. <u><b>1537. június 27-én szentelték pappá
őket Velencében.</b></u></p><p>III. Pál pápa 1540-ben megadott jóváhagyásával
és a mindenkori pápának tett külön engedelmességi fogadalmukkal a rend
rövid időn belül elkápráztatta a világot missziós lendületével.</p><p>Ferenc
mint a rend egyik alapítója és Szent Ignác egyik legközelebbi
munkatársa <u><b>kezdetben Bolognában és Rómában</b></u> tevékenykedett. <u><b>1541-ben</b></u>
elérkezettnek látta az időt, hogy <u><b>a világ távolabbi tájaira i</b></u>s elvigye
az evangéliumot, ezért <u><b>Indiába </b></u>ment, ahol mint első jezsuita
misszionárius a Jóreménység-fokától egészen a Kínáig terjedő területek
pápai legátusaként hirdette Isten Igéjét. <b><u>Rendkívül hosszú utazása
alatt, amely majd egy évig tartott, súlyos betegségen esett át, míg
végül 1542. május 6-án eljutott Indiába</u></b>, ahol azonnal nekilátott a
munkának.</p><p>Részlet Xavéri Szent Ferencnek Szent Ignáchoz írt egyik
leveléből: „Amióta Ázsiában vagyok, egyáltalán nem pihentem;
szorgalmasan körüljártam a falvakat, és megkereszteltem minden
gyermeket, aki még nem volt megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan
csecsemőt is, akik – mint ahogy mondani szokás – még azt sem tudják,
miben különbözik jobb kezük a baltól. A nagyobbacska gyermekek pedig a
zsolozsmát elmondani vagy enni és pihenni sem hagytak, csakhogy
valamilyen imádságra tanítsam meg őket. (…) Ezen a vidéken sokan csak
azért nem lesznek kereszténnyé, mert nincs, aki keresztényekké tegye
őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a
párizsi; szeretnék végigrohanni rajtuk, és válogatás nélkül szerte
kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így
döbbentsem meg: 'Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a
mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!' (…) Bárcsak ennek
a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak. (…) Bár
ez a gondolat arra indítaná őket, hogy feledve egyéni kedvteléseiket,
meg a pusztán emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és
döntésére bízzák magukat, és szívből így kiáltanának: 'Itt vagyok, Uram!
Mit akarsz, hogy cselekedjem? Küldj, ahová csak kívánod, akár még
Indiába is!'”</p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav6.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav3.jpg" style="margin:13px auto;display:block" height="500" width="398"></a>Alig tíz év missziós munka után elnyerte az <i>Ázsia apostola</i>
megtisztelő nevet. Méltán hívták így, ugyanis <u><b>nemcsak Indiába jutott
el, hanem Ceylonba, a Moluki-szigetekre, Japánba és számtalan helyre,
ahol korábban egyáltalán nem járt misszionárius. Mindenütt Krisztust
hirdette, és sikeresen</b></u> hirdette. Mindenütt több ezer új megtérőt hagyott
maga után. A kereszténység ma őt tartja <u><b>az inkultúráció úttörőjének.
(Az inkultúráció az evangélium hirdetésének olyan módja, amely
alkalmazkodik a helyi szokásokhoz és kultúrához.)</b></u></p><p>Az volt a<u><b>z álma,
hogy bejusson Kínába</b></u>. <u><b>Hiába</b></u> keresett azonban vezetőt, nem volt, aki
bevitte volna őt, <u><b>Kína határának átlépése ugyanis halálbüntetéssel járt.
</b></u> Az állandó utazástól, munkától kimerülve és a helyi klímától <u><b>megviselve
halt meg 1552. december 3-án, 46 évesen a Szancsán-szigeten, Kína
partjainál, ahová végül sosem sikerült bejutnia.</b></u></p><p><u><b>Teste csodálatos
módon – a szigeten uralkodó hőség és magas páratartalom ellenére is –
épségben maradt. Néhány hónappal később átvitték őt Goába, ahol a mai
napig nyugszik.</b></u></p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav4.jpg" style="margin:13px auto;display:block" height="205" width="350">Rómában,
az Il Gesù-templomban, az egyik mellékoltár alatt található Xavéri
Szent Ferenc karereklyéje. Azé a karé, amely oly sokszor hullott alá a
pogány népek megkeresztelésénél. Egyes elbeszélések szerint több mint
tízezer embert keresztelt meg. Ha sikerül eljutnunk ebbe a templomba,
érdemes megállni egy kicsit ezelőtt az ereklye előtt, és kérni Xavéri
Szent Ferenc közbenjárását Istennél, hogy erősítse meg korunk
misszionáriusainak keresztséget osztó karját, akik Krisztust hirdetik a
világban. Érdemes azonban azon is elgondolkodni, hogy mi magunk hogyan
valósítjuk meg a magunk életében Jézus parancsát: „Menjetek, és tegyetek
tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a
Szentlélek nevében” (Mt 28,19), hiszen ez minden keresztényre
vonatkozik.</p><p>Annak ellenére, hogy eltelt kétezer év Jézus születése
óta, embermilliók élnek úgy a világon, mintha „Krisztus előtt”
lennének, ugyanis nincs senki, aki apostolkodna köztük. Advent kezdetén,
amikor Isten születésének ünnepére készülünk, az Egyház elénk tárja
Xavéri Szent Ferenc alakját, hogy emlékeztessen, Krisztus nem születik
meg nélkülünk, nekünk kell elvinnünk Őt a világba, a mi életünknek kell
evangéliummá válni a másik ember számára – írta Arkadiusz Nocoń.</p><p><i>Istenünk,
te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet
térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében,
és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét. A
mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</i></p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/xav_0.jpg" style="margin:13px auto;display:block" height="436" width="500"></a>Liturgikus ünnepét már a szentté avatást követő évben felvették a római naptárba: december 3-ára került.</p>
<p>Xavéri
Szent Ferencet többnyire vándorbottal, kezében kis feszülettel vagy
nyomorúságos kunyhóban, magára hagyott haldoklóként szokták ábrázolni.
Közbenjárását tengeri utazások során, pestisjárvány idején, a halál
óráján kérik. Nápoly városa 1656-ban dühöngő pestis idején kezdte
patrónusként tisztelni – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.</p><p>1709-ben,
a pestisjárvány idején Buda is védőszentjének választotta.
Magyarországi tiszteletének egyik első nyoma Szepes fogadalomból épült
Xavér-kápolnája, Bársony György prépost felajánlása (1669). A XVIII.
században épült magyarföldi jezsuita templomok közül őt választotta
pártfogóul Trencsén (1684), Szakolca (Skalica) (1724), Rozsnyó (1660
táján) és Besztercebánya. Ez utóbbiból később püspöki székesegyház lett,
a szentből az új egyházmegye patrónusa. Kőszeg középkori Jakab-temploma
a barokk időkben a jezsuitáké volt, egyik kápolnáját neki szentelték.
Népszerű szentelménnyé vált a <i>Xavér olaja</i> (oleum de lampade Oberburgensis S. Xaverii) – messze földről is eljöttek érte.</p><p>Magyar Kurír</p></div>