<div dir="ltr"><h1>130 éve született Babits Mihály</h1>
<div>
<span>
2013. 11. 26. 17:06</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><u><b>Babits Mihály 1883. november 26-án született
Szekszárdon</b></u>, erősen<u><b> vallásos értelmiségi család</b></u>ban. A katolikus hit
végigkísérte életét, művei sokaságában vall erről közvetetten vagy
közvetlenül is.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/babitsm.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/babitsm.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="326" width="452"></a>1901-ben
beiratkozott a <u><b>pesti egyetem bölcsészkará</b></u>ra. Négyesy László
stílusgyakorlatain <u><b>ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi
Dezsővel.</b></u> <u><b>Latin-magyar szakos diplomá</b></u>t szerzett. Tanulmányai után Baján,
Szekszárdon, Fogarason, Újpesten és Budapesten dolgozott gimnáziumi
tanárként. Első művei a Nagyváradon kiadott <i>A Holnap </i>című antológiában jelentek meg 1908-ban. Ugyanebben az évben itáliai útján határozta el <u><b>Dante <i>Isteni színjáték</i>ának
lefordítását. (A munkát 1912-ben kezdte el, 1913-ban jelent meg a
Pokol, 1920-ban a Purgatórium, végül 1923-ban a Paradicsom.)</b></u></p><p>1909-ben jelent meg első kötete <i>Levelek Irisz koszorújából</i>
címmel, mellyel az új magyar költészet első vonalába lépett. Művészete
nagy hatással volt a század eleji magyar líra fejlődésére. Osvát Ernő
hívta meg a <u><b>Nyugat</b></u> szerzői közé, s haláláig a folyóirat munkatársa
maradt.</p><p><u><b>1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (írói neve: Török
Sophie). </b></u>1924-ben az esztergomi <u><b>Előhegyen vettek nyaralót</b></u>, a költő sok
műve itt született. Itt keresték fel Babitsot – a Nyugat szerkesztőjét –
munkatársai, költő és író barátai. Látogatásaik emlékét nem emlékkönyv,
hanem a híres autogramfal őrzi: a látogatók fekete vagy kék festékkel a
tornác falára írták fel nevüket. Az aláírások között felfedezhető
Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Tóth
Árpád, Karinthy Frigyes, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula,
Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Kassák Lajos, Tamási Áron,
Keresztury Dezső és mások neve.</p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/babitsesztergom_0.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/babitsesztergom_0.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="350" width="500"></a><u><b>Babits
1929-től a Nyugat főszerkesztője lett. Lírájában mind jobban érvényre
jutott egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozott
betegsége, a gégerák, </b></u>mely egyre súlyosabb lett. <u><b>1938-ban gégemetszés</b></u>t
hajtottak végre rajta, ezután már nem tudott beszélni,<u><b> beszélgető
füzet</b></u>én keresztül érintkezett környezetével.</p><p><u><b>Az erkölcsi
felháborodás szembefordította a diktatúrákkal, így a fasizmussal is.</b></u> Az
ismét közelítő világháború és pusztítás érzete íratta meg a költővel<u><b>
1938-ban a <i>Jónás könyvé</i>t, majd 1939-ben a <i>Jónás imájá</i>t.</b></u></p><p>Gondolati,
filozófiai mélység jellemezte költészetét. A századelő legműveltebb
magyar írója, a Nyugat írói körében <u><b>poeta doctus (tudós költő</b></u>) volt.
Átélte az első világháborút és megélte a második világháború kitörését,
eszmerendszerét mélyen áthatotta a békevágy, tiltakozott az élet- és
értékpusztítás ellen, többek között 1916-ban íródott <i>Húsvét előtt </i>című versével is.<u><b> Nem feledte soha az írástudók felelősségét. 1941. augusztus 4-én halt meg.</b></u></p><p>Radnóti verset írt halálára <i>Csak csont és bőr és fájdalom</i> címmel, melyben Babitsot példának, Mértéknek nevezi: <i>„Tudtuk
már rég, minden hiába, rák/ marcangol és szemedben ott ragyog/ egy
messzi és örök dolgokból font világ,/ s hogy oly időtlen vagy te, mint a
csillagok./ Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly/ árván maradtunk
most a Művel itt./ Nagysága példa. És magasság./ És szédület. Szivet
dobogtató./ Ki nézi most tollat fogó kezünket,/ ha betegen, fáradtan is,
de mégis.../ ki lesz az élő Mérték most nekünk?”</i></p>Magyar Kurír<i><br></i></div>