<div dir="ltr"><div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20131122_lukacs_csaba_egy_katasztrofa_tanulsagai" target="_blank">Egy katasztrófa tanulságai</a></div>Lukács Csaba <a href="http://mno.hu" target="_blank">mno.hu</a><br>
<div><div>
2013. november 22. 12:25 </div>
<p>
Ha egy magyar szervezet visz ki valamit a katasztrófa
sújtotta térségbe, akkor a helyiek tudni fogják, hogy ezt magyarok
küldték nekik.
</p>
<div>
</div>
<div>
<p><i>„A fentiek fényében talán érthető, hogy miért mondom évek
óta: <u><b>a nagy nemzetközi szervezetek adományfelhívásaira adott válasz
helyett inkább a hazai szervezeteket támogassuk nemzetközi
katasztrófáknál is. </b></u>Lehet, hogy <u>az UNICEF vagy a Nemzetközi Vöröskereszt
dollármilliókkal tud segíteni, de ha abba mi, magyarok is adunk pénz,
arról soha nem fog kiderülni, hogy honnan jött az adomány.</u> <u><b>Ha egy magyar
szervezet visz ki valamit a katasztrófa sújtotta térségbe, akkor a
helyiek tudni fogják, hogy ezt magyarok küldték nekik – húsz év
tapasztalatával mondom, hogy ez sokkal jobb országimázs, mint egy
pezsgős-kaviáros vacsora a diplomatáknak.</b></u> És a nemzetközi szervezet nem
fogja kimenteni a magyar állampolgárt a bajból, mint ahogyan a baptisták
a múlt héten megtették.</i></p><div><i><br></i></div><div><i>Apropó
mentés: bár tudom, hogy fölösleges idegességgel jár, néha én is
elolvasom a cikkeim alá vagy a témába vágó más írásokhoz írt
kommenteket. Egy fűtött szoba melegéből könnyű osztani az észt, de
egyszerűen nem tudom megérteni, amikor valaki azzal intézi el egy
segítségre váró magyar ügyét, hogy »minek ment oda, úgy kell neki!«. És
persze előjön az örök kérdés is, hogy mennyibe került a mentése. Egy
humanitárius szervezet nem a kommentelőknek, hanem az adományozóinak
tartozik elszámolással – ha valaki arra ad pénz, hogy a magyar
honfitársát kimentsék a káoszból, akkor azt a legjobb tudásuk szerint
kell végrehajtani. Arról nem is beszélve, hogy az milyen kommentcunamit
indított volna el, ha a szervezet nemet mondott volna a mentésre szóló
felkérésre. <u><b>Vannak országok, ahol az egész hadsereg megmozdul, ha egy
állampolgáruk bajba kerül, és pénzt, energiát, országhírnevet nem
kímélve mindent megtesznek a kiszabadításáért. Jó látni, hogy
Magyarországon már van egy olyan erős civil világ, amely egy ilyen
feladatot is végre tud hajtani – nem vagyok benne biztos, hogy ezt
minden európai uniós ország kormánya ilyen hatékonyan meg tudta volna
oldani.”</b></u></i></div> </div>
<div>
<ul><li><a href="http://mno.hu/jegyzet/egy-katasztrofa-tanulsagai-1196612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201311" target="_blank"><span>MNO</span> <span><span>Lukács Csaba: </span>Egy katasztrófa tanulságai</span></a></li>
</ul>
</div></div></div>