<div dir="ltr"><h1>a Hittani Kongregáció válasza a freiburgi irányelvekre / a polgárilag újraházasodottak kérdése<br></h1>
<div>
<span>
2013. 11. 19. 14:48</span><i> Kéznyújtás </i>címmel <u><b>ez év szeptemberében a
freiburgi érsekség olyan lelkipásztori irányelveket bocsátott közre,
melyek megkönnyítenék, hogy az elvált újraházasodottak szentségekhez
járuljanak.</b></u> Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció
prefektusa az irányelvek visszavonására szólít fel.</div><div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><u><b>A
Hittani Kongregáció válaszolt </b></u>az elvált és újraházasodottak ügyét
előtérbe helyező freiburgi irányelvekre. Az elmúlt héten nyilvánossá
vált Gerhard Ludwig Müller érsek levele, melyben<u><b> </b></u>a Hittani Kongregáció
prefektusa Robert Zollitsch nyugalmazott freiburgi érseket arra kéri:
vonja vissza a szeptemberben <i>Kéznyújtás</i> címmel megjelent lelkipásztori irányelveket.</p><p><u><b>Müller
érsek</b></u> állásfoglalását a würzburgi Tagespost tette közzé, melyet a
prefektus kísérő levélként kapcsolt az Osservatore Romano október 23-i
számában megjelent íráshoz. Ebben az érsek <u><b>Ferenc pápával történt
egyeztetés után foglalja össze az egyház tanítását. A levélben az érsek
éles kritikával illeti a freiburgi irányelveket.</b></u></p><p><u><b>Nem fogadható el,
hogy olyan pasztorális gyakorlatot alkalmazzunk, mely szemben áll az
Egyház tanításával </b></u>– hangsúlyozza Müller prefektus.</p><p>A vitatott <i>Kéznyújtást</i>
megjelenésekor még irányelvként határoztak meg, közben
"szövegtervezetté" minősítették át. Ezek alapján Zollitsch bizonyos
körülmények között lehetőséget lát arra, hogy az Eucharisztia
szentségéhez járuljanak azok az elvált és újraházasodott katolikusok,
akiknek előző, szentségi házassága nem rendezhető, polgárilag megkötött
új házasságukat pedig kellően felelősségteljes módon élik meg. Bizonyos
konkrét élethelyzetekben, ha felelősen meghozott lelkiismereti döntés és
a hit megélése kíséri, felek részesülhetnének a keresztség, az
eucharisztia, a bérmálás, a bűnbocsánat és a betegek szentségében is –
írják a freiburgi irányelvek szerzői.<u><b> A <i>Kéznyújtás</i> javaslatot
tesz továbbá olyan, rituális elemeket tartalmazó forma bevezetésére,
amely az új házasság megkötésének megünneplésére lenne alkalmas.</b></u></p><p><u><b>Müller
érsek levelében megírja, hogy személyesen tájékoztatta Ferenc pápát a
Németországban megindult folyamatokról. </b></u>Müller szerint az irányelvek
által elindított vita nem állt meg Németország határainál, hanem az
egész világon számos kérdést felszínre hozott, és <u><b>elbizonytalanodást
idézett elő egy pasztorálisan érzékeny területen.</b></u> Az érsek problémásnak
látja, hogy az irányelvekben megfogalmazott, az elváltak kísérésére
vonatkozó pasztorális gyakorlat <u><b>könnyen összezavarhatja a hívek számára a
házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítást.</b></u></p><p>Müller
hangsúlyozza:<u><b> a Ferenc pápával folytatott megbeszéléseket követően
foglalta össze az Egyház tanítását a házasságot, a válást és a
szentségeket együttesen érintő kérdésekről.</b></u> Elismeri, hogy<u><b> a freiburgi
irányelvek </b>számos</u> fontos és <u>helyes pasztorális útmutatást tartalmaznak</u>.
Rámutat <u><b>azonban</b></u>, hogy az<u><b> irat fogalomrendszerében nem „világos”, két
lényeges pontban pedig nem egyezik az egyházi tanítással</b></u>. Az egyik a <i>Kéznyújtás</i>
azon elképzelése, miszerint az új házasságban élők a lelkipásztorral
folytatott beszélgetést követően dönthetnek arról, hogy szentségekhez
járulnak-e, és döntésüket mind a plébánosnak, mind az egyházközségnek el
kellene fogadni.</p><p>Az Egyház tanítóhivatala azt képviseli, hogy a
lelkipásztorok képesek megítélni az egyes helyzeteket, és az érintett
híveket meg tudják hívni az Egyház életében való megfelelő részvételre.
Megerősíti továbbá az egyház Szentíráson alapuló gyakorlatát, mely
szerint<u><b> az elvált újraházasodottak nem járulhatnak szentáldozáshoz</b></u>. A
Hittani Kongregáció prefektusa szerint <u><b>elfogadhatatlan az az eljárás,
hogy ezt az újabb házasságot liturgikus elemeket tartalmazó közös imával
erősítsék meg</b></u>. <u><b> </b>Mind II. János Pál, mind XVI. Benedek határozott nemet
mondott az ilyen liturgikus cselekmény bevezetésére.</u></p>Ezen a ponton Müller idézi az 1981-ből származó <i>Familiaris consortio</i>
megállapításait, melyet II. János Pál egy családdal foglalkozó szinódus
után fogalmazott meg: a szentségi házasság iránti tisztelet, valamint a
házastársak és családtagjaik, illetve az egész hívő közösség
megbecsülése tiltja, hogy a lelkipásztor bármilyen oknál fogva, vagy
bármilyen lelkipásztori megfontolástól indíttatva valamely szertartással
hozzájáruljon az elváltak második házasságához. <u><b>Egy ilyen szertartás
ugyanis azt fejezné ki, hogy az új házasság érvényes szentségi házasság,
és ezzel tévedést okozna a korábbi, érvényes házasság
felbonthatatlanságára vonatkozóan.</b></u><br><br>Müller
érsek véleményére <u><b>Reinhard Marx, müncheni bíboros</b></u> is válaszolt. Az
érsek, aki Ferenc pápa nyolc fős tanácsadó testületének is tagja,<b> </b>
kritikát fogalmazott meg a Hittani Kongregáció prefektusának
álláspontjával szemben. A bíboros <u><b>szerint „a prefektus nem zárhatja le
ezt a vitát.</b></u> Annak leszünk tanúi, hogy széles körű párbeszéd indul a
kérdésről, de hogy az milyen eredménnyel zárul, ma még nem láthatjuk
előre” – fogalmazott Marx, <u>aki korábban maga is kritizálta a freiburgi
dokumentumot,</u> elítélve a különutas magatartást, <u>rámutatva, hogy
összhangban kell maradni az Egyházi Tanítóhivatallal.<b><br></b></u><br>Magyar Kurír</div>