<div dir="ltr"><h1>a Hittani Kongregáció válasza a freiburgi irányelvekre / a polgárilag újraházasodottak kérdése<br></h1>          
                                        
        
        
          

  
  
  
      <div>
              <span>
          2013. 11. 19. 14:48</span><i>&nbsp; Kéznyújtás </i>címmel <u><b>ez év szeptemberében a
 freiburgi érsekség olyan  lelkipásztori irányelveket bocsátott közre, 
melyek megkönnyítenék, hogy az  elvált újraházasodottak szentségekhez 
járuljanak.</b></u> Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció 
prefektusa az irányelvek visszavonására szólít fel.</div><div><div><div>        </div>
        </div>
</div>
<p><u><b>A
 Hittani Kongregáció válaszolt </b></u>az elvált és újraházasodottak ügyét 
előtérbe helyező freiburgi irányelvekre. Az elmúlt héten nyilvánossá 
vált Gerhard Ludwig Müller érsek levele, melyben<u><b> </b></u>a Hittani Kongregáció 
prefektusa Robert Zollitsch nyugalmazott freiburgi érseket arra kéri: 
vonja vissza a szeptemberben <i>Kéznyújtás</i> címmel megjelent lelkipásztori irányelveket.</p><p><u><b>Müller
 érsek</b></u> állásfoglalását a würzburgi Tagespost tette közzé, melyet a 
prefektus kísérő levélként kapcsolt az Osservatore Romano október 23-i 
számában megjelent íráshoz. Ebben az érsek <u><b>Ferenc pápával történt 
egyeztetés után foglalja össze az egyház tanítását. A levélben az érsek 
éles kritikával illeti a freiburgi irányelveket.</b></u></p><p><u><b>Nem fogadható el,
 hogy olyan pasztorális gyakorlatot alkalmazzunk, mely szemben áll az 
Egyház tanításával </b></u>&ndash; hangsúlyozza Müller prefektus.</p><p>A vitatott <i>Kéznyújtást</i>&nbsp;
 megjelenésekor még irányelvként határoztak meg, közben 
&quot;szövegtervezetté&quot; minősítették át. Ezek alapján Zollitsch bizonyos 
körülmények között lehetőséget lát arra, hogy az Eucharisztia 
szentségéhez járuljanak azok az elvált és újraházasodott katolikusok, 
akiknek előző, szentségi házassága nem rendezhető, polgárilag megkötött 
új házasságukat pedig kellően felelősségteljes módon élik meg. Bizonyos 
konkrét élethelyzetekben, ha felelősen meghozott lelkiismereti döntés és
 a hit megélése kíséri, felek részesülhetnének a keresztség, az 
eucharisztia, a bérmálás, a bűnbocsánat és a betegek szentségében is &ndash; 
írják a freiburgi irányelvek szerzői.<u><b> A <i>Kéznyújtás</i> javaslatot 
tesz továbbá olyan, rituális elemeket tartalmazó forma bevezetésére, 
amely az új házasság megkötésének megünneplésére lenne alkalmas.</b></u></p><p><u><b>Müller
 érsek levelében megírja, hogy személyesen tájékoztatta Ferenc pápát a 
Németországban megindult folyamatokról. </b></u>Müller szerint az irányelvek 
által elindított vita nem állt meg Németország határainál, hanem az 
egész világon számos kérdést felszínre hozott, és <u><b>elbizonytalanodást 
idézett elő egy pasztorálisan érzékeny területen.</b></u> Az érsek problémásnak 
látja, hogy az irányelvekben megfogalmazott, az elváltak kísérésére 
vonatkozó pasztorális gyakorlat <u><b>könnyen összezavarhatja a hívek számára a
 házasság  felbonthatatlanságáról szóló tanítást.</b></u></p><p>Müller 
hangsúlyozza:<u><b> a Ferenc pápával folytatott megbeszéléseket követően 
foglalta össze az Egyház tanítását a házasságot, a válást és a 
szentségeket együttesen érintő kérdésekről.</b></u> Elismeri, hogy<u><b> a freiburgi 
irányelvek </b>számos</u> fontos és <u>helyes pasztorális útmutatást tartalmaznak</u>. 
Rámutat <u><b>azonban</b></u>, hogy az<u><b> irat fogalomrendszerében nem &bdquo;világos&rdquo;, két 
lényeges pontban pedig nem egyezik az egyházi tanítással</b></u>. Az egyik a <i>Kéznyújtás</i>
 azon elképzelése, miszerint az új házasságban élők a lelkipásztorral 
folytatott beszélgetést követően dönthetnek arról, hogy szentségekhez 
járulnak-e, és döntésüket mind a plébánosnak, mind az egyházközségnek el
 kellene fogadni.</p><p>Az Egyház tanítóhivatala azt képviseli, hogy a 
lelkipásztorok képesek megítélni az egyes helyzeteket, és az érintett 
híveket meg tudják hívni az Egyház életében való megfelelő részvételre. 
Megerősíti továbbá az egyház Szentíráson alapuló gyakorlatát, mely 
szerint<u><b> az elvált újraházasodottak nem járulhatnak szentáldozáshoz</b></u>. A 
Hittani Kongregáció prefektusa szerint <u><b>elfogadhatatlan az az eljárás, 
hogy ezt az újabb házasságot liturgikus elemeket tartalmazó közös imával
 erősítsék meg</b></u>.&nbsp;<u><b> </b>Mind II. János Pál, mind XVI. Benedek határozott nemet 
mondott az ilyen &nbsp;liturgikus cselekmény bevezetésére.</u></p>Ezen a ponton Müller idézi az 1981-ből származó <i>Familiaris consortio</i>
 megállapításait, melyet II. János Pál egy családdal foglalkozó szinódus
 után fogalmazott meg: a szentségi házasság iránti tisztelet, valamint a
 házastársak és családtagjaik, illetve az egész hívő közösség 
megbecsülése tiltja, hogy a lelkipásztor bármilyen oknál fogva, vagy 
bármilyen lelkipásztori megfontolástól indíttatva valamely szertartással
 hozzájáruljon az elváltak második házasságához. <u><b>Egy ilyen szertartás 
ugyanis azt fejezné ki, hogy az új házasság érvényes szentségi házasság,
 és ezzel tévedést okozna a korábbi, érvényes házasság 
felbonthatatlanságára vonatkozóan.</b></u><br><br>Müller
 érsek véleményére <u><b>Reinhard Marx, müncheni bíboros</b></u> is válaszolt. Az 
érsek, aki Ferenc pápa nyolc fős tanácsadó testületének is tagja,<b> </b>
kritikát fogalmazott meg a Hittani Kongregáció prefektusának 
álláspontjával szemben. A bíboros <u><b>szerint &bdquo;a prefektus nem zárhatja le 
ezt a vitát.</b></u> Annak leszünk tanúi, hogy széles körű párbeszéd indul a 
kérdésről, &nbsp;de hogy az milyen eredménnyel zárul, ma még nem láthatjuk 
előre&rdquo; &ndash; fogalmazott Marx, <u>aki korábban maga is kritizálta a freiburgi 
dokumentumot,</u> elítélve a különutas magatartást, <u>rámutatva, hogy 
összhangban kell maradni az Egyházi Tanítóhivatallal.<b><br></b></u><br>Magyar Kurír</div>