<div dir="ltr"><h1>Bíró László: Rendelkezésre állok</h1>
<div>
<span>
2013. 11. 19. 09:15 </span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>A Szent István Társulat Pásztorok című
interjúkönyv-sorozatában ezúttal <u><b>Bíró László tábori püspökkel,</b></u> a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) <u><b>családügyi referens</b><b>ével </b></u><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/biro-laszlo-rendelkezesre-allok#" style="text-decoration:underline;border:0px none;outline:0px none" title="Click to Continue > by CM addon" target="_blank"><u><b>beszélget</b></u><img src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png" style="display:inline;vertical-align:super;margin:0px 0px 0px 3px;padding:0px;min-width:0px;width:auto;min-height:10px;float:none;border:0px none;outline:0px none"></a> Elmer István és Kipke Tamás.</p>
</div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/biro_vezer.jpg" style="margin:7px;float:left" height="180" width="140">A
hatvanhárom éves Bíró László<u><b> Szekszárdon született, paraszti családban</b></u>.
Gyermekkorára úgy emlékszik, hogy szegénységben éltek, de az anyagiak
hiánya nem uralta el szülei gondolkodását.<u><b> A paraszti életforma
működőképes gyermeknevelési módszert is jelentett.</b></u> Egy évvel idősebb
bátyjával már egészen kiskorában segédkezett <u><b>a szőlőben, az állatok
etetésében</b></u>, „akkor alapozódott meg bennem az a magammal szemben
támasztott <u><b>követelmény, hogy ne felében-harmadában, hanem annak
rendje-módja szerint tegyem, amit teszek.</b></u>”<br><br>Bíró Lászlóban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>korán
felébredt a vágy a papi szolgálat iránt, soha nem gondolkozott más
hivatásban</b></u>. Ifjúkora a Kádár-korszak kezdeti időszakára esett, s bár
felismerte, hogy a szocializmusban a pap a társadalom perifériájára
került személy, saját életét illetően ez nem zavarta. „<u><b>Tudtam, milyen
érték az, amit papként képviselek; </b></u>hogy abban a társadalomban, amelyben
élek, <u><b>kevesen becsülik a papot, de nekem feléjük is nyitottnak kell
lennem</b></u>… a pap mindenkié, nem csak azoké, akiket rokonszenvesebbeknek
tart.” Bíró Lászlóban püspökké szentelésekor tudatosult, hogy nem szűnt
meg diakónus lenni: „…<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szeretni kell és nem uralkodni.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>Papságomban <u><b>az a
feladatom, hogy Krisztus közvetlenségét jelenítsem meg az emberek
között.</b></u>” <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A cölibátus</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>sokat vitatott kérdését illetően <u><b>Bíró
püspök nem magát a papi nőtlenséget tekinti a központi kérdésnek, hanem a
hűséget. „Hűséges tudok-e maradni Hozzá és ígéretemhez? <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Eléggé
szeretem-e Őt, akinek hűséget fogadok,</span></b></u> hogy bármi történjék is, kitartok
mellette?” A kérdést kitágítja, hangsúlyozva, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ugyanaz a kétkedés
és aggódás van jelen itt is, amellyel minden leendő férj és <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/biro-laszlo-rendelkezesre-allok#" style="text-decoration:underline;border:0px none;outline:0px none" title="Click to Continue > by CM addon" target="_blank">feleség<img src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png" style="display:inline;vertical-align:super;margin:0px 0px 0px 3px;padding:0px;min-width:0px;width:auto;min-height:10px;float:none;border:0px none;outline:0px none"></a>
is szembekerül</b></u>, ha komolyan veszi a házasságot. Elismeri: ha erővel
kellene tartania a cölibátust, biztosan belezavarodna vagy elbukna. „Én
nem a cölibátust tartom, hanem teszem a dolgomat, élem papi életemet –
ez áll gondolkodásom, érzésvilágom, törekvéseim középpontjában –, s
eközben valósul meg a cölibátusom. Alapvető szemléleti kérdés: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem
valami ellen küzdök, hanem valamiért!”</b></u> Bíró László vallja: ha egy papnak
súlyos gondot okoz a cölibátus megtartása, „akkor nincs rendben a
hivatása, a lelke, a papsága nem tölti ki az életét.” <br><br>Bíró László <u><b>az 1990-es rendszerváltozás előtti évtizedben</b></u> titkárként tevékenykedett Cserháti József <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/biro-laszlo-rendelkezesre-allok#" style="text-decoration:underline;border:0px none;outline:0px none" title="Click to Continue > by CM addon" target="_blank">pécsi<img src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png" style="display:inline;vertical-align:super;margin:0px 0px 0px 3px;padding:0px;min-width:0px;width:auto;min-height:10px;float:none;border:0px none;outline:0px none"></a>
megyéspüspök mellett. Részletesen beszél erről az időszakról.
Megítélése szerint a főpásztor egyenlőtlen erőviszonyok között
igyekezett párbeszédet folytatni, a <u><b>„Legyetek tehát okosak, mint a
kígyók, és egyszerűek, mint a galambok” (Mt 10,16) szelleméb</b></u>en. Bár az
említett időszakban a Kádár János vezette MSZMP már nem alkalmazott
nyílt erőszakot az egyházak ellen, többször is előfordult, hogy az
Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vezetője, Miklós Imre megalázó módon
beszélt az idős püspökkel, így például akkor, amikor „szeretett volna
elkezdeni valamit a pasztoráció élénkítése érdekében, mire Miklós
leteremtette Cserháti Józsefet, aki ugyanakkor dialógustársa volt a
kirakatban.” Bíró László utólag úgy látja, <u><b>naivitás elhinni egy
diktatúrában – még ha az igyekszik emberarcúnak is mutatkozni –, hogy
kompromisszumot lehet kialakítani.</b></u> „Cserháti püspök és mások azt az
elvet vallották: nem kell az oroszlán bajszát húzkodni, de a másik felét
sem szükséges nyalni. S úgy gondolták, ennek szellemében járnak el.” <u><b>A
rendszerváltozás körüli időben viszont már az ÁEH emberei </b></u>nem akartak
mást, mint megőrizni hivatalukat, „a pártban is learatni a babérokat, s
az egyházban se tekintsenek rájuk közutálattal.” Ez pedig azért volt
fontos számukra, mert <u><b>embernek akartak látszani. „Ez jellemezte az egész
helyzetet: a kádárizmus olyan volt, mint a megromlott, szétfolyó
lekvár.</b></u> Ebben a dekadens diktatúrában <u><b>minden képlékennyé, zavarossá
vált.”</b></u><br><br>Bíró püspök úgy emlékszik, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kezdő papkorában,
leginkább a szolgálati papság eszménye</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> alakította. „</span><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Azóta egyre inkább a
szentségi jel </span>felől </b></u>él bennem a papság. A fölszentelt pap Krisztus jele
az Egyházban és a társadalomban. A horizontálisan meghatározott
társadalomban a vertikum, az isteni valóság jele.<span style="background-color:rgb(255,255,0)">”</span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A papságot
életszentségnek tekinti, csakúgy, mint a házasságot, „ahol egyetlen
boldog ember van: aki szét meri ajándékozni az életét.</b></u> S ha a pap kellő
bátorsággal rendelkezik, akkor sosincs egyedül; mindig vannak körülötte
emberek, s kiteljesedik az élete. <u><b>Szolgálatával, életével – mint egy
családanya vagy családapa is – sok jót tehet </b></u>az emberek szolgálatában.”
Bíró Lászlóban fontos igazságként fogalmazódott meg, hogy <u><b>Jézus Krisztus
„egyazon gesztussal adta át magát a kereszten az Atyának, s áldozta föl
magát az emberekért.</b></u> A pap is, mint minden elkötelezett keresztény
ember, egyazon gesztussal ajándékozza oda magát Istennek, és ajándékozza
szét magát embertársaiért” (Szent István Társulat, 2013).<br><br>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>