<div dir="ltr"><div>
<h2>
Gertrúd, egy király és egy szent édesanyja
</h2>
<div>
2013. november 18. hétfő, 18:52 | Írta: Kóczián Mária
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="gertrudis" src="http://talita.hu/images/stories/gertrudis.jpg" height="415" width="245"> <br>A történelmi Gertrúd királyné iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés: <a href="http://www.szentendreihirek.hu/2013/08/egyedulallo-kiallitas-nyilt-szentendren/" target="_blank">Szentendrén kiállítás</a> nyílt alakjáról, <a href="http://www.hirado.hu/Hirek/2013/09/28/17/Felavattak_Gertrudis_kiralyne_emlektablajat_.aspx" target="_blank">Pilisszentkereszten emléktáblát avattak</a> tiszteletére.<br>
II.
András feleségét egyetlen okból szokták dicsérni: mindenki jó anyának
tartja. Öt gyermeket szült, s közülük kettő kiemelkedő alakja a magyar
és európai történelemnek: Árpád-házi Szent Erzsébet és IV. Béla. Leánya
ünnepnapján emlékezzünk az anyára is!<br></b></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><b><span style="font-size:10pt">"Uralkodás! Parancsolás!"</span></b></p>
<p>„Uralkodás! Parancsolás! – Minő<br>Más már csak ennek még hangja is,<br>Mint – engedelmeskedni – hát minő<br>Ez még valóságában?”</p>
<p>Így elmélkedik <u><b>Gertrudis királyné Katona József Bánk bán című
drámájában</b></u>, nem sokkal az előtt, hogy <u><b>Bánk megöli. II. András király
német anyanyelvű, meráni származású feleségé</b></u>t a magyarság elsősorban
ebből a műből ismeri, s az ennek nyomán készült Erkel-operából. De vajon
mennyire hiteles történelmi szempontból a drámai hősnő alakja? Annyi
bizonyos, hogy bár Katona a drámai feszültség érdekében ráerősített
egyes történelmi tényekre, a királyné személyiségét feltehetősen jól
rajzolta meg.</p>
<p><u><b>András és Gertrúd 1203 körül házasodott össze. Gertrúd apja IV.
Meráni Berthold isztriai és krajnai őrgróf volt. A lány házassága a
magyar király fiával rangemelkedést jelentett a családnak. Az Árpád-ház
előkelőbb família volt, mint a Meráni. Csakhogy III. Béla örököse nem
András volt, hanem idősebb fia, Imre,</b></u> aki 1196-tól, apja halálától
uralkodott. Andrásnak a hercegi cím jutott, ami egyben azt jelentette,
hogy <u><b>az akkor a magyar koronához tartozó Horvátországban és Dalmáciában
voltak a birtokai, felesége hazájának szomszédságában.</b></u></p>
<p><img style="float:right" alt="II_Andrs" src="http://talita.hu/images/stories/II_Andrs.jpg" height="261" width="245">András
nem tudott megelégedni a hercegséggel. A történelmi emlékezet szerint
felesége az, aki a háttérből irányítja az eseményeket, aki talán még
Andrásnál is jobban vágyik a koronára. Az Imre és András közti
pártharcok már 1197 óta tartottak, de <u><b>amikor Imre megkoronáztatta
kisgyermek fiát, Lászlót, úgy tűnt, hogy Andrásnak végleg le kell
mondani a trónról. Az ellenségeskedés hol elcsitult, hol kiújult.</b></u> Egy
alkalommal Imre foglyul ejtette az ellene forduló öccsét, annak
feleségét, Gertrúdot pedig hazaküldte az apjához. Ez igen nagy
megaláztatás volt számukra, s mutatja azt is, hogy<u><b> Imre tisztában volt
vele, hogy Gertrúdnak mennyire fontos lenne, hogy férje, András legyen a
király.</b></u></p>
<p><u><b>Végül mégsem a pártharcok döntöttek. Imre meghalt, a trónt kisfiára
hagyta, de annak gyámjává és egyben kormányzóvá öccsét, Andrást tette,
aki visszahozta feleségét az apjától, s gyakorlatilag királyként
tevékenykedett. A gyermek III. László helyzete nem volt könnyű a királyi
udvarban, ezért anyja elhagyta vele az országot. A kis király 1205-ben
meghalt, a trón Andrásé lett, Gertrudis pedig királyné lehetett.</b></u></p>
<p> </p>
<p><u><span style="font-size:10pt"><b>Botrányos részrehajlás</b></span></u></p>
<p>András trónra lépése és <u><b>Gertrúd</b></u> meggyilkolása között nyolc év telt
el. Hogyan tudta a királyné ez alatt a nem túl hosszú idő alatt elérni,
hogy gyakorlatilag a magyar társadalom egésze ellene fordult? Az
elsődleges és legfontosabb ok az volt, hogy <u><b>minden befolyását bevetette
férjénél rokonai, s általában a hazájából, német földről jöttek
érdekében. Merániak kaptak hatalmas földadományokat, magas hivatalokat</b></u>. A
legvérlázítóbb eset Bertholdé, a királyné öccséé volt. (Katona József
drámájában Ottóként szerepel kissé átformált alakja.) Az alig 25 éves,
műveletlen, feslett erkölcsű férfit a szokás és az egyházi törvények
ellenére kalocsai érsekké tették a királyi pár ösztönzésére. András
ráadásul még dalmát-horvát bánná és erdélyi vajdává is kinevezte. Ezek
az ország főméltóságai voltak. A botrány híre a pápai trónig is
eljutott. De az <u><b>elégedetlenség</b></u> Berthold miatt <u><b>az egész országban
általános </b></u>volt. András hasonló módon kedvezett Gertrúd más
Magyarországra érkező testvérének, rokonának is.</p>
<p><u><b>A mellőzött és sértett magyar előkelők összeesküvést szerveztek</b></u> Bánk
bán és Péter ispán vezetésével. Az elégedetlenséget tovább növelte, hogy
András 1213-ban, amikor Halicsba vezetett hadjáratot, helyetteséül
feleségét tette meg, nem a nádort, ami pedig egyébként szokás volt. Az
összeesküvők a pilisi erdőben vadászó társasága körében lepték meg <u><b>a
királynőt. Sátrában törtek rá, gyermekei szeme láttára ölték meg,
rendkívül kegyetlenül</b></u>. Állítólag, mielőtt végeztek vele, a védekezésül
maga elé tartott kezeit levágták, majd miután megölték, darabokra
szaggatták. A merénylet végrehajtója feltehetőleg Péter ispán és Simon,
Bánk bán veje volt. <u><b>A királynén kívül több német is áldozatul esett</b></u>, de a
szintén itt mulatozó Bertholdnak kíséretével együtt sikerült
megmenekülnie, és a jelenlévő osztrák herceg, VI. Lipót is sértetlenül
került ki a támadásból.</p>
<p><u><b>A merénylet hírére András visszafordult Oroszországból. Pétert karóba
húzatta, de a többi összeesküvő csak tisztség- és birtokvesztéssel
lakolt</b></u>. Sőt, <u><b>Bánk néhány év múlva visszakapta báni méltóságát. Az enyhe
bosszú oka lehet, hogy II. András nem volt elég határozott, szigorú
uralkodó, a magyar társadalomban pedig egyre erősebb volt a rendi
szerveződés, a felső társadalmi csoportok érdekképviselete.</b></u></p>
<p><span style="font-size:10pt"><b><img style="float:left" alt="szenterzsebet" src="http://talita.hu/images/stories/szenterzsebet.jpg" height="293" width="245"></b></span></p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><b>A gondos anya</b></span></p>
<p style="text-align:left"><u><b>Gertrudis alakját egy dolog miatt szokták
dicsérni. Mindenki jó anyának tartja. Öt gyermeket szült, s gyermekei
közül kettő kiemelkedő, emlékezetes alakja a magyar és európai
történelemnek</b></u>. Ő az <u><b>édesanyja Árpád-házi Szent Erzsébetnek, akit még
kislányként jegyeztek el későbbi férjével, Türingiai Lajossal</b></u>. <b>A kis
Erzsébet jegyese udvarában nőtt fel</b>, de az anyai gondoskodás számos
jelével küldték német földre. A krónika még azt is feljegyezte, hogy
királyi anyja drága fürdőkádat is küldött vele. <u><b>A másik gyermek pedig
II. András utóda a magyar trónon, IV. Béla. A kis Béla jelen volt anyja
meggyilkolásánál,</b></u> életének alapélménye volt ez a szörnyű esemény.
Felnőve vádolta apját, amiért nem<u><b> állt kellő bosszút anyja gyilkosain.
</b></u>Amikor király lett, első dolgai között utólag megtette ezt. Ma már nem
tudhatjuk, hogy a fiúi elfogultság vezette-e, vagy valóban igazságot
osztott. Esetleg az apjáénál erőteljesebbre hangolt királyi hatalmát
érzékeltette ezzel. Mindenesetre <u><b>mindig szeretettel emlékezett meg
anyjáról.</b></u></p>
<p>Gertrúdnak történelmi jelentőséget ad az is, hogy ő az első olyan
magyar királyné, akinek feleségként meglehetősen nagy hatása van
férjére, így az ő akarata is érvényesül a király döntéseiben. Katona jól
látta tehát, <u><b>Gertrudis</b></u> <u><b>nem csupán királyné akart lenni, hanem maga is
uralkodni vágyott,</b></u> és uralkodott is. Csakhogy nem jól mérte fel
helyzetét, rosszul értékelte a magyar társadalmi viszonyokat, <u><b>gőgjében
megalázta az előkelő magyarokat, s ez lett a veszte.</b></u> A főurak
bosszújának addig példátlan kegyetlensége is arra mutat, hogy Gertrudis
személye rendkívül nagy feszültséget keltett a magyar társadalomban.</p></div>