<div dir="ltr"><h2><a href="http://jezsuita.blog.hu/2013/11/10/a_bennunk_elo_vagy_az_egyszerusegre_ferenc_papa_nepszerusegenek_titka">A bennünk élő vágy az egyszerűségre: Ferenc pápa népszerűségének titka</a></h2>
<h3 class=""><a href="http://jezsuita.blog.hu">jezsuita.blog.hu</a><br></h3><h3 class="">2013.11.10. 00:30 <a href="http://blog.hu/user/137135/tab/data">pacsy</a>
</h3>
<p style="text-align:justify"><span><img src="http://m.cdn.blog.hu/je/jezsuita/image/ap_pope_francis_renault_4l_ll_130911_16x9_992.jpg" alt="ap_pope_francis_renault_4l_ll_130911_16x9_992.jpg" class="" style="margin-left: 5px;" height="182" width="324">Egy
mostanában elvégzett felmérés szerint az olaszok 59 százaléka azt
állítja, hogy nagy segítséget jelent számára, ha foglalkozik saját
spirituális kérdéseivel. Sokan merítenek pozitív energiát ebből – és mi
tagadás, nem csak Itáliában! Terjedni látszik egyfajta
„ferencpápa-kultusz” (<i>papafrancescanesimo</i>), ami annak a jele,
hogy az új pápa alakja sokakban felkeltette az érdeklődést nem csak a
hit, de általában olyan spirituális értékek iránt, amelyekre sokan és
régóta vágyakozunk.<a id="more5622653" name="more5622653"></a> </span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Világszerte mindig is jelen volt –
Amerikában mozgalom formájában is – egy olyanfajta életszemlélet, amely
szembehelyezkedik a fogyasztás mámorával, igyekszik ellenállni a
növekedésorientáltság álságos kísértésének, nem hisz a fékevesztett
kapitalizmus megváltásígéretében és a „szabadon választott egyszerűség” (<i>voluntary simplicity</i>) mellett teszi le a voksot</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ugyanez a tendencia olvasható ki
az „Olaszok értékei 2013-ban” címet kapott kutatás eredményeinek
összegzéséből is. A jelenség nagyon is érzékelhető és igencsak
elterjedt: Bergoglio pápa, anélkül, hogy bármit is erőltetne, egyszerűen
csak azzal az ősi-új, nagyon is emberi módszerrel él (ami egyébként
kitüntetett értelemben „vallásosnak” is mondható), hogy egyszerűen
felajánlja azt, amit maga is élni igyekszik. Ez a titka annak, hogy
üzenete ennyi pozitív visszhangra és széles körű elfogadásra talál:
közvetlenség, egyszerűség, egy csipetnyi egészséges (ön-) irónia,
valamint egyfajta minden körülményességtől és formalizmustól mentes
viselkedés – ami az ő esetében minden olyan jellegű luxus határozott
elvetésével is párosult, ami azt szolgálná, hogy kiemelje főpapi
méltóságát –, csupa olyan dolog ez, ami azonnali szimpátiát vált ki e
globális szintű vezető iránt. Mindezek mögött persze egy nagyon is
megalapozott (keresztény) spiritualitás áll, valamint egy tudatosan is
érthetőségre törekvő teológia: a hit olyan egyszerű felfogása, amely
ráadásul inkább az örömre, semmint a bűnösségre teszi a hangsúlyt a
vallásosság megélése során. </span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ami azonban a tömegek számára
leginkább vonzónak bizonyult, legyenek bár katolikusok vagy sem, a
Ferenc pápa által választott életforma a maga egészében. Például az az
öreg fehér Renault autó, amelyet egy plébános ajándékozott a pápának, és
amelyet Ferenc a Vatikánvároson belül használ. Egy ilyen jel bizony
többet mond minden jámbor, a „betlehemi jászol egyszerűségéről” és
„Jézus Krisztus szegényes názáreti életformájáról” szóló prédikációnál…
És azután az, hogy a liturgikus alkalmak, a vallási ceremóniák során a
nincs többé felesleges sallang: immár minden csak a leglényegesebb
dolgokra koncentrál, józanságot és összeszedettséget sugározva. Ehhez
jön még a vasárnapi Úrangyala imádságkor immár szokásossá vált „Jó
étvágyat az ebédhez!” informális kiszólás; valamint azok az időközben
elszaporodott közvetlen telefonhívások, amelyről immár legendák
keringenek Róma szerte. (Nemrég például a jezsuiták által vezetett
Vatikáni Rádióban a pápa nem találta a szobájában a keresett személyt, s
mialatt a titkárnő ijedten szaladgált a folyosón, hogy előkerítse, a
pápa nyugodtan várakozott a vonal másik végén… :-) Meg aztán, hogy
lemondott a nyári szabadságról. Ezért persze nem lehet senkit sem
szentté avatni, ez világos! De olyan jelek ezek, amelyek minden
bizonnyal sokkal inkább az emberek szívéhez szólnak a mai világban, ahol
alig látunk ki a gazdasági krízisből, s ahol jóformán minden hétköznapi
ember arra kényszerül, hogy újragondolja a családja bevásárlási és
nyaralási kiadásait.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ferenc pápa tehát mintha
lehallgatná a kor szavát, s minden számítás nélkül (hiszen mindig is így
élt) adekvát választ ad a jelen történelmi pillanat kihívásaira,
amelyben a mélyülő recesszió sokakban elkeseredést vált ki és a jövőbe
vetett hit elvesztésével fenyeget. Ferenc pápa bebizonyította a
kétkedőknek, hogy manapság úgy is lehet pápának lenni, hogy valaki nem
elzárt magánlakosztályban, hanem a Szent Márta vendégház asztalánál
étkezik, együtt a többiekkel. Egy kicsit úgy, mint egy felelős
családapa, akinek esetleg arra is vigyáznia kell, hogy a hó végéig a
családja kijöjjön a fizetésből.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Persze mindez szimbolikus
jelentőségű. Nem arról van szó, hogy egy pápának (ahogy egy püspöknek
vagy papnak sem) azon kellene aggódnia, hogy meglesz-e a holnapi betevő
falatja… (Erre még hosszú ideig nem fog sor kerülni! :-) És mégis… Sokak
számára példa ez (vallási hovatartozástól és anyagi lehetőségektől
függetlenül). Követésre szólít – mert a jövőbe mutat. Ferenc pápa egy új
paradigma útját egyengeti, amely egy érettebb lelkiség, mélyebb,
szolidárisabb spiritualitás kibontakozását szolgálja. Sokunk számára
ihlet forrása lehet (akár nélkülözők vagyunk, akár nem), hogy minél
inkább képesek legyünk megbecsülni azt, amink van, és eközben ne
feledkezzünk meg azokról sem (a világ 85 százaléka ilyen!), akiknek
sokkal kevesebbel kell beérnie.</span></p></div>