<div dir="ltr"><div>
<h2>
Az európai egység ideálja és a valóság
</h2>
<div>
2013. november 12. kedd, 06:45 | Írta: Heidl György
</div>
</div>
<p><b><img src="http://talita.hu/images/stories/eu1.jpg" alt="eu1" style="float:left" height="290" width="245"><br><u>Érdemes
felidézni azt a mélységesen keresztény gesztust, amelyből az Európai
Unió megszülethetett:</u> Franciaország és Németország, <u>a két háborús
ellenfél, a győztes és a legyőzött szövetséget kötött.</u> Az <u>ellenségek
kibékültek, hogy megszüntessék az esetleges háborút kiváltó okokat.</u>
Kitűnő kereszténydemokrata államférfiak felismerték, hogy <u>csak
szövetségben és együttműködésben lehetséges a boldogulás,</u> és hogy <u>e
szövetség alapja az európai demokrácia.</u></b></p>
<p><u> </u></p>
<p><span style="font-size:12px">Amint Robert
Schumann egyik feljegyzésében írja, „a demokrácia a kereszténységnek
köszönheti létét.” Majd hozzáteszi: „a kereszténységnek nem kell
alávetnie magát egyetlen politikai rezsimnek sem, s nem kell, hogy
azonosuljon bármiféle kormányzati formával, legyen az akár demokratikus.
Ezen a ponton, mint ahogy másutt is, el kell különítenünk egymástól azt
a felségterületet, amely a császáré, és azt, amely Istené. E két
hatalom mindegyikének megvan a maga illetékességi köre. Az egyháznak
kell őrködnie a természeti törvény és a kinyilatkoztatott igazságok
tiszteletben tartása felett, ezzel szemben azonban nem feladat, hogy
ítélkezzen az olyan konkrét irányválasztásokat illetően, amelyek a
pillanatnyi gyakorlat szempontjai, a történelmi és lélektani
összefüggésekből adódó valóságos lehetőségek szerint történnek.” </span></p>
<p><span style="font-size:12px"><u><b>Tagadhatatlan, hogy az európai egység
gondolata kereszténydemokrata gondolat, s hogy megvalósításáért
kereszténydemokrata államférfiak tettek a legtöbbet</b></u>. Három nevet szokás
említeni: Schumann, Adenauer, De Gasperi. Azt kell mondjuk, hogy e
keresztény politikusok elgondolása mélységesen katolikus (egyetemes)
volt, amennyiben olyan nemzetek fölötti közösségben vélték megtalálni az
emberiség boldogulásának zálogát, amely közösség szuverén, nemzeti
sajátságaikat büszkén vállaló és megtartó államok önkéntes szervezete. <br><br><u><b>Az
EU végső mintája az a Test, amelynek minden tagjára egyformán szükség
van, s ahol a tagok közötti természetes különbség az együttműködést
segíti elő, és nem a gyengébb tag leigázását. Olyan test tehát, ahol „a
szem nem mondhatja a kéznek: nincs rád szükség.” (1Kor 12,21)</b></u>. Az
eredeti elgondolás szerint az EU egysége megfelel annak a
követelménynek, amelyet Pál apostol támaszt Krisztus Testének, az
Egyháznak tagjaival szemben: <u><b>"Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy
testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár
szabadok, és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy
tag, hanem sok” (uo. 12,13-14). Az EU evangéliumi gyökereit éppoly nehéz
lenne letagadni, mint az EU zászlóról a csillagokat. </b></u><br><br><b><br>Az EU és a kereszténység ma </b><br><br>A legégetőbb kérdés most az, hogy – Pál apostol metaforáját használva –<u><b> milyen lélek itatja át ma az EU testét. </b></u><br>
<br>Az
imént Schumant idéztem, aki szerint megvan a maga sajátos feladata a
politikai hatalomnak, amely mindig az adott, gyorsan változó körülmények
között kell hogy döntéseket hozzon, és megvan az egyháznak is, amelynek
az egységes Európában „őrködnie kell a természeti törvény és a
kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartása felett.” Vajon <u><b>mit
szólna ma Robert Schuman az európai jog szemünk előtt végbemenő
radikális átalakulásához, amely „a természeti törvény” fogalmát vallási
fikciónak tartja, és ehelyett jogi szituációkban gondolkodik</b></u>? Mit szólna
ahhoz, <u><b>hogy azt, amit „kinyilatkoztatott igazságnak” tart az Egyház,
Európában illik megvetéssel kezelni?</b></u> Mit gondolna arról, <u><b>hogy a
keresztény vallási jelképek használatát,</b></u> a bibliai tanításhoz való
ragaszkodást az élet és az emberi személy kérdésében <u><b>ma az európai
tagállamokban egyre nyíltabban kétségbe vonják, sőt üldözik?</b></u> Olykor úgy
tűnik, mintha Európa közös intézményei nem a két hatalom illetékességi
körének megőrzésére, hanem az egyház illetékességi körének teljes
megszüntetésére törekednének. <br><br><img style="float:right" alt="Adenauer_de_Gasperi_Schumann" src="http://talita.hu/images/stories/Adenauer_de_Gasperi_Schumann.jpg" height="176" width="300">Ezzel
elérkeztünk a legkényesebb kérdéshez, amely azonban lakmuszpapírként
mutatja meg, miféle lélek itatja át ma az EU testét. <u>Mivel Brüsszel
egyik alapdogmája szerint nincsen természeti törvény, és nincsen
kinyilatkoztatott igazság,<b> az EU (egyelőre burkoltan) szorgalmazza, hogy
a tagállamok ismerjék el az úgynevezett „melegházasságot”.</b></u> Tehát
<u><b>legalizáljanak, intézményesítsenek, jogokkal ruházzanak fel olyasmit,
amelynek még az elnevezése is oximoron.</b></u> Történelmi előkép nélküli, <u><b>
sosem volt, radikálisan új intézményt kíván az EU meghonosítani az
európai társadalmak szívében</b></u>. </span><span style="font-size:12px"><br></span></p><p><span style="font-size:12px"><u><b>E törekvéssel kapcsolatban idézzük ismét Robert Schumant: </b></u> „<u>Egy valódi
demokráciában a szabadságnak egyetlen korlátja van: az állam és a
társadalom alapjainak védelmet kell élvezniük az erőszakkal és a romboló
tényezőkkel szemben. Minden újító törekvésre, minden követelésre
érvényes, hogy nemcsak szabad viták, hanem a közhatalom mellett az
egyéni vagy közösségi fellépés tárgyát képezheti a törvény adta keretek
között. Itt tere csak az olyan örökérvényűségnek van, amelyre egyedül az
abszolút és a kikezdhetetlen igazságok tarthatnak igényt, azok,
amelyeket az Isten – a lelkek egyedüli ura és bírája – nyilatkoztat ki
és szentesít.” </u></span></p>
<p><span style="font-size:12px"><u><b>Ma Schumant ezekért a mondataiért az
Európai Parlament egyes frakciói kirekesztőnek, fundamentalistának,
vallási fanatikusnak bélyegeznék. „Miféle abszolút igazságról beszél?
Mit akar Isten kinyilatkoztatásaival, </b>miféle társadalomromboló
tényezőkre utal</u><u><b>,</b></u> <u>amikor a demokrácia fejlődésének jelenlegi szakaszában
éppen az a célunk, hogy egy hamisan meghatározott alapra, tudniillik az
egy férfi és egy nő házasságára épülő társadalmat megváltoztassuk?
Éppenséggel a társadalom és az állam fundamentumát kell átalakítani,
ezért a házasságot tágan kell értelmezni, kihagyva belőle minden
szexuális utalást: szabad személyek életszövetségének kell nevezni!” </u><br><br>Jól
tudjuk, <u><b>a személy is keresztény fogalom.</b></u> A trinitológiai és
krisztológiai viták tüzében edződött.<u><b> Még a keresztény alapjaitól
elszakadni kívánó Európa sem tud mást választani, mint saját keresztény
hagyományát. </b></u><br><br>És most <u><b>vessünk egy rövid pillantást a magyar
Alaptörvényt övező nemzetközi vitára!</b></u> Leszögezhetjük, hogy
Magyarországnak joga volt egy új Alaptörvény megalkotásához a ránk
kényszerített sztálini alaptörvény helyett. Robert Schumann mondta: „Ne
feledjük, hogy a legyőzöttekre kényszerített alkotmányoknak vagy az
ellenség által szállított intézményeknek soha, sehol nem volt sok
esélyük a fennmaradásra.” (87. o.) A magyar Alkotmánnyal persze
elfogadása után sok minden történt, ami jogos ellenérzéseket,
bírálatokat és vitákat váltott ki, és amiért az EU egy jegyzéket
juttatott el a magyar kormányhoz. Mint tudjuk, erre a magyar kormányfő
az Európai Parlamentben válaszolt az imént hivatkozott alkalommal.
Akármit gondolunk is a kormányfői válaszról, a jelenlegi magyar kormány
politikájáról, nem tagadhatjuk, hogy a társadalom alapját érintő
legfontosabb kérdésekre: a házasság és az emberi élet védelmének
kérdésére<u><b> a magyar Alaptörvény határozott, az európai keresztény
hagyománnyal összhangban lévő válaszokat ad. Íme:</b></u></span></p>
<p><u><b><span style="font-size:12px"> „Magyarország
védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes
elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a
nemzet fennmaradásának alapját.” „Az emberi méltóság sérthetetlen.
Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat
életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” </span></b></u></p>
<span style="font-size:12px"><u><b>Ez a két pont vitákat váltott ki az
EU-ban</b></u>, amelynek egyes tagállamai eltérő meghatározásokra kívánják
felépíteni jogrendjüket. <u><b>Csakhogy e két gondolat szerves része annak a
kötőszövetnek, amely az eredeti szándék szerint az EU egységét és
működőképességét biztosítj</b></u>a. A gazdasági egység, a nemzeti politikák
esetlegességeit kivédeni kívánó nemzetek fölötti törvényhozás és a
politikai közösség végső célja, legalábbis az eredeti elgondolás
szerint, az európai kultúra értékeinek megóvása. A tagállamok közötti
kölcsönösség, bizalom, szolidaritás, amelyre az Európai Közösség épül,
maguk is erkölcsi értékek. Nem csupán eszközök a közösség anyagi
gyarapodása érdekében, hanem a közösség céljai is. Európa közös
gazdasági érdekek és közös értékek védelmében egyesült. <br><br><u><b>Európát
és a Nyugatot azonban egyre nagyobb veszély fenyegeti. Egyrészt az a
szellem, amely a kereszténydemokrácia helyét kívánja átvenni az EU-ban: a
radikális szekularizmus szelleme, amely egy újfajta internacionalizmus
ideológiája</b></u>. <u><b>A másik veszély kívülről fenyeget: az iszlám európai
térhódítása.</b></u> Az iszlám ugyanis nem kíván beolvadni az európai kultúrába.
Más kultúra, más alapokon áll. <br><br>Vajon képes lesz-e megvédeni és
megőrizni a kereszténységét megtagadó Európa a saját kultúráját és
alapértékeit az elkövetkező évtizedekben? <u><b>Vajon marad-e egyáltalán
valami, amit még európainak lehet nevezni? </b></u><br><br><u><b>Magyarországnak
valójában nincs más választása, mint az EU tagság</b></u>. Bármely politikai
erő, amely hőzöngve és a jogos-jogtalan elégedetlenségre rájátszva az EU
ellen hangolja a magyar társadalmat: bűnösen felelőtlen. <u><b>Ha nem az EU,
akkor mi más?</b></u> Ha például Bakut választjuk Párizs helyett, akkor azzal
nem megoldódnak, hanem halmozódnak a bajaink. <u><b>Legfeljebb nem az lesz a
kérdés, hogy az azonos neműek együttélését nevezhetjük-e házasságnak,
hanem, hogy hány felesége lehet egy férfinek, és kit miért kövezzünk
halálra. </b></u><br><br><br></span><span style="font-size:12px"><i>(A Schuman idézetek forrása: Robert Schuman: Európáért. Pannónia Könyvek, Pécs, 2004.)</i><br></span></div>