<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: a mi Atyánk mindig keres minket</h1>
<div>
<span>
2013. 11. 07. 18:28 </span>
</div>
<div>
<div>
<div>
<p>Lukács evangéliumából <u><b>az elveszett juh és az
elveszett drachma példabeszédéhez fűzte gondolatait</b></u> a Szentatya
november 7-én reggel a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott
szentmisén.</p> </div>
</div>
</div>
<p> </p><p></p><p><u><b>Az
írástudók és a farizeusok megbotránkoztak Jézus viselkedésén </b></u>és
zúgolódtak ellene:<u><b> „ez az ember veszélyes, a vámosokkal és a bűnösökkel
ebédel, </b></u>megsérti Istent és megszentségteleníti a prófétai szolgálatot...
azért, hogy ezekhez az emberekhez közeledjen”. Jézus erre azt mondja,
hogy ez a képmutatás muzsikája, és erre a méltatlankodó képmutatásra egy
példabeszéddel válaszol – magyarázta Ferenc pápa.</p><p>A zúgolódásra
<u><b>Jézus egy örömteli példabeszéddel felel</b></u>. Ebben a kis szakaszban <u><b>négyszer
fordul elő az öröm</b><b> kifejezés</b></u>. Mintha azt mondaná: ti megbotránkoztok
ezen, de az én Atyám örvendezik. Ez ennek a mélyebb üzenete: Isten öröme
egy olyan Isten öröme, aki nem szeret veszíteni, nem jó vesztes; és
hogy ne veszítsen, kilép önmagából, és keres. <u><b>Egy kereső Isten</b></u>: keresi
mindazokat, akik messze vannak tőle. Mint <u><b>a pásztor, aki elmegy és
megkeresi az elveszett juhot</b></u>. Isten dolga az, hogy elmenjen és
megkeressen, <u><b>hogy meghívjon mindenkit az ünnepre, jókat és rosszakat
egyaránt</b></u> – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.</p><p>Isten nem tűri,
hogy egyet is elveszítsen övéi közül. De ez lesz Jézus imája is
nagycsütörtökön, aki azért könyörög az Atyához, <u><b>hogy el ne vesszen egy
se azok közül, akiket neki adott</b></u>. Egy olyan Isten, aki <u><b>elindul, hogy
megkeressen minket és bizonyos szeretetbeli gyengeséget mutat azok
iránt, akik a leginkább eltávolodtak tőle, akik elvesztek</b></u>. ... Elmegy és
megkeresi őket. <u><b>És hogyan keresi? A végsőkig</b></u>, mint ez a pásztor, aki
elmegy a sötétbe, s addig keresi, amíg meg nem találja a juhot. Vagy
mint az asszony, aki amikor elveszíti a drachmát, lámpát gyújt, kisöpri a
házát és gondosan keresgél. <u><b>Így keres Isten. Ezt a gyermekemet pedig
nem veszítem el, ő az enyém! </b></u>Nem akarom elveszíteni. Ilyen a mi Atyánk:
mindig keres minket.</p><p>Ezért – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa
–, amikor <u><b>megtalálja a juhot és visszaviszi az akolba a többihez</b></u>, egyik
sem mondhatja: „te elvesztél”, „te nem vagy közülünk való”, mert ő
visszaadja a teljes méltóságát. Nincs különbség, mert <u><b>Isten mindenkit
helyrerak, akit megtalált</b></u>. <u><b>És amikor így tesz</b></u>, akkor Isten <u><b>örvendezik</b></u>.</p><p>Isten
öröme nem a bűnös halála, hanem annak az élete: ez <u><b>az öröm</b></u>. <u><b>Milyen
távol álltak ezek a Jézus ellen zúgolódó emberek Isten szívétől!</b></u> Nem
ismerték azt. <u><b>Azt hitték, hogy vallásosnak lenni, jó embernek lenni
annyit jelent, hogy mindig rendben vannak, jól neveltek </b></u>és sokszor úgy
tesznek, mintha jól neveltek volnának, nem igaz?<u><b> Ez a méltatlankodók
képmutatása</b></u>. Az Atya öröme azonban a szeretet öröme: Ő szeret minket. Mi
mondhatjuk: ƒ„de én bűnös vagyok, ezt és ezt és ezt követtem el”, az
Atya így válaszol: „de <u><b>én akkor is szeretlek és elmegyek, megkereslek és
hazahozlak”. Ez a mi Atyánk</b></u>. Gondolkozzunk el rajta – zárta
szentbeszédét Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>