<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Semmilyen bűn nem törölhet ki minket Isten szívéből</h1><u><b>Nem létezik olyan vétek vagy bűn, amely
kitörölhetné Isten emlékezetéből és szívéből egyetlen fiát sem</b></u> –
állapította meg Ferenc pápa <u><b>november 3-án délben</b></u>, amikor dolgozószobája
ablakából elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt közel
százezer hívővel.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/FerencUrangyala2.jpg" style="vertical-align:middle;display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" height="344" width="500"></p><p>A
Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely <u><b>Jézus
és Zakeus találkozásá</b></u>t beszéli el. Ez a történet azt mutatja meg nekünk,
hogy <u><b>Isten mindig várja, hogy a bűnösök szívében újra szülessen a vágy a
hazatérés iránt.</b></u><br><br>Egy olyan találkozás ez, amely életre szóló
változást hoz magával. <u><b>Az Úr Jeruzsálem felé tartott, amikor útközben
Jerikóban találkozot</b></u>t a vámos Zakeussal. „Ez az utolsó állomása egy
olyan utazásnak, amely magába foglalja Jézus egész életének értelmét,
hogy megkeresse és megmentse Izrael házának elveszett juhait. De minél
jobban közeledik célja felé, annál inkább összezárul az ellenséges gyűrű
Jézus körül.” <br><br>Ennek ellenére Jerikóban kerül sor az egyik
legörömtelibb eseményre, amelyet Lukács evangélista beszél el nekünk: <u><b>Zakeus megtérésére. Ez a férfi egy eltévedt bárány, megvetett és
kiközösített ember, mivel vámos, sőt a vámosok feje Jerikóban, a gyűlölt
elnyomó rómaiak barátja, tolvaj és kizsákmányoló.</b></u><br><br><u><b>Mivel rossz
híre miatt nem engedik Jézus közelébe, az alacsony termetű Zakeus
fölmászik egy fára, hogy lássa az arra elhaladó Mestert. </b></u>Ez a kissé
nevetséges külső gesztus egy belső történésről tanúskodik, amely ennek
az embernek a belsejében végbemegy, aki megpróbál a tömeg fölé
emelkedni, hogy legalább így kapcsolatba kerüljön Jézussal. <u><b>Maga Zakeus</b></u>
sincs tisztában ennek a gesztusnak a mélyebb értelmével, nem tudja miért
cselekszik, de megteszi. <u><b>Még reménykedni sem mer, hogy leküzdheti az
Úrtól elválasztó távolságot, beletörődik, hogy csak elhaladni látja. De
Jézus, amikor a fa közelébe ér, nevén szólítja: ,,Zakeus! Jöjj le hamar,
mert ma a te házadban kell megszállnom.''</b></u> (Lk 19,5) Ez az apró termetű
ember, akit mindenki eltaszított és távol volt Jézustól olyan, mintha a
névtelenségbe veszne, de Jézus hívja őt. S neve, Zakeus, a kor nyelvén
nagyon szép jelentést hordoz: azt jelenti, „Isten emlékezik”.<br><br><u><b>És
Jézus elmegy Zakeus házába, magára vonva Jerikó lakosainak kritikáját
(mert abban a korban is sokat pletykáltak ám!), akik így okoskodtak: de
hogyan? Annyi rendes ember van a városban, és akkor ő éppen ahhoz a
vámoshoz megy? </b></u>Igen, mert ő elveszett volt és Jézus azt mondja: ,,Ma
üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia
ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.'' (Lk
19,9). <u><b>És Zakeus házába attól a naptól öröm költözött, belépett a béke,
az üdvösség, belépett Jézus.</b></u><br><br><u><b>Nincs olyan foglalkozás vagy
társadalmi helyzet, nincs olyan vétek vagy bármilyen bűn, ami
kitörölhetné Isten emlékezetéből és szívéből egyetlen fiát is. </b></u>Isten
emlékezik, mindig, sosem feledkezik el senkiről sem, akit ő teremtett. Ő
az Atya, aki mindig éberen és szeretettel várja, hogy a fiú szívében
újra megszülessen a vágy a hazatérésre. És amikor felismeri ezt a
vágyat, legyen az akár ki nem mondott, szinte tudatalatti vágy, rögtön
ott terem, és bocsánatával megkönnyíti a megtérést és a visszautat
számára. <br><br>A Szentatya rögtönzött szavakkal egészítette ki
beszédét: „nézzük csak meg Zakeust, aki fölmászott a fára: ez egy
nevetséges gesztus, de egyben az üdvösség gesztusa is. És én azt mondom
neked:<u><b> ha valami nyomja a lelkiismereted, ha szégyenkezel sok mindenért,
amit elkövettél, állj meg kicsit, ne ijedj meg. Gondolj arra, hogy
valaki vár téged, mert sosem feledkezett meg rólad; és ez a valaki a te
Atyád, Isten, aki vár rád!</b></u> <u><b>Mássz föl, mint Zakeus a megbocsátás utáni
vágy fájára; én biztosítalak, hogy nem fogsz csalódni. Jézus irgalmas és
sosem fárad bele a megbocsátásba.</b></u> Jól jegyezzétek meg, <u><b>ilyen Jézus.”</b></u><br><br>Ferenc
pápa végül azt kérte a hívektől, hogy Zakeus nyomán hagyják, hogy Jézus
nevükön szólítsa őket. „Szívünk mélyén halljuk hangját, amint azt
mondja: „ma a te házadban szállok meg', vagyis a te szívedben, a te
életedben. És örömmel fogadjuk be: <u><b>Ő meg tud változtatni minket, át
tudja alakítani kőszívünket hússzívvé, meg tud szabadítani az önzéstől,
és életünket a szeretet ajándékává tenni.</b></u> Jézus megteheti ezt; <u><b>hagyjuk
magunkat vezetni Jézus által!”</b></u></p><p>Az Úrangyala elimádkozása után
Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren nagy számban jelen lévő
római családokat, plébániai csoportokat, mint ahogy a világ különböző
részeiből érkezett zarándokokat, köztük a libanoni és madridi híveket. <br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>