<div dir="ltr"><label>2013.10.31. 19:29</label><div><br></div><div><div><font size="4"><label>95 éve gyilkolták meg Tisza Istvánt</label></font></div></div><p><b><a href="http://kerdem.blog.hu" target="_blank">kerdem.blog.hu</a><br>
</b></p><p><b>Az
egyetlen olyan magyar miniszterelnök, akinek az apja is kormányfő volt.
Az egyetlen olyan magyar miniszterelnök, aki merénylet áldozata lett. A
95 évvel ezelőtt elhunyt gróf Tisza Istvánra emlékezünk.</b></p>
<p>Napra pontosan <u><b> </b></u><u><b>95 évvel ezelőtt, 1918. október 31-én gyilkolták meg
ismeretlen fegyveresek gróf Tisza Istvánt, hazánk kétszeres
miniszterelnökét, aki a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar
államférfije volt. Azért kellett meghalnia, mert az Osztrák-Magyar
Monarchia végnapjaiban a baloldal által felhergelt tömegek őt kiáltották
ki bűnbaknak az első világháború minden szörnyűségéért és borzalmáért,
pedig éppen ő volt az, aki egyedüli európai politikusként kiállt a
háború ellen.</b></u></p>
<p>Gróf Tisza István 1861. április 22-én látta meg a napvilágot. Apja,
Tisza Kálmán 15 éven át, 1875–90 között volt magyar kormányfő. (<u><b>A magyar
történelemben mindmáig egyedülállónak számít, hogy apa és fia egyaránt
miniszterelnökségig vigye.)</b></u></p>
<p>Az ifjú Tisza a debreceni református kollégiumban érettségizett. Ezt
követően Heidelbergben és Berlinben tanult jogot, majd Budapesten
politikatudományból doktori címet szerzett. 1886-ban országgyűlési
képviselővé választották: ettől kezdve 32 éven át, megszakítás nélkül a
Tisztelt Ház tagja volt. Kétszer <a href="tel:%281903-1905" value="+3619031905" target="_blank">(1903-1905</a> között, majd <a href="tel:1913-1917" value="+3619131917" target="_blank">1913-1917</a>
között) töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Neve egybeforrt a
határozott, megalkuvást nem tűrő, a nemzeti érdeket középpontba helyező
politizálással. Ifjabb Bertényi Iván a Kommentárban így írt róla: <u><b>„Igazi
homo politicus volt, egész lénye a politizálásra volt kihegyezve:
minden tudásával, képességével a hazáját kívánta szolgálni.”</b></u></p>
<p><u><b>A fontolva haladás, a higgadtság, a nyugalom, a társadalmi béke és
rend oldalán állt. </b></u>Ebből következik, hogy<u><b> a leghatározottabban fellépett
azok ellen, akik káoszt, felforgatást, a fennálló rendszer feje
tetejére állítását tervezték véghezvinni. Keménykezűségével hamar
kivívta a baloldali ellenzék ellenszenvét, amely valóságos gyűlöletbe
csapott át azt követően, hogy 1912-ben – házelnökként – kemény kézzel
felszámolta a parlamenti anarchiához vezető obstrukciót.</b></u> 1912. június
7-én egy képviselő még rá is lőtt a Parlamentben. (A golyónyom ma is
látható az ülésteremben.)</p>
<p>Tisza kormányfőként az Osztrák-Magyar Monarchián belül elsősorban a
magyar érdekeket tartotta szem előtt. <u><b>1914-ben ezért a katonai akció
ellen foglalt állást, </b></u>mivel úgy látta, hazánk azzal semmit nem nyerhet.
Előre látta, hogy egy vereség Magyarország felbomlását idézné elő. Mivel
azonban a Monarchia hadügye és külügye közös volt, a fontos döntéseket
érdemben nem befolyásolhatta.<u><b> A mélyen hívő, határozott, elveiben
mindvégig megingathatatlan Tisza ennek ellenére miniszterelnökként és
katonaként is minden tőle telhetőt elkövetett hazája védelmében.</b></u> 1917
szeptemberében ezredesi rangban még frontszolgálatot is
teljesített. 1918 októberében pedig neki jutott a hálátlan feladat, hogy
bejelentse: a háborút elvesztettük. Ekkor már végérvényesen megroppant a
Monarchia. Ezt látva <u><b>Tisza István legfőbb politikai ellenfele, gróf
Károlyi Mihály akcióba lépett, és meghirdette antantbarát, pacifista
programját.</b></u> Azzal hitegette az embereket, hogy egy csapásra elhozza a
békét az országnak. <u><b>Mindent elkövetett annak érdekében, hogy Tisza
Istvánt a háború okozta szenvedések első számú felelősévé kiáltsa ki</b></u>.
<u><b>Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy 1918-ra Tisza sokak szemében a vereség és a
régi, bukott rendszer jelképévé vált.</b></u></p>
<p>Így jött el 1918. október 31-e tragikus napja. Az őszirózsás
forradalom, a széthullás, a káosz ideje, és Károlyi Mihály életének
talán legboldogabb pillanata. Ő miniszterelnök lett, legnagyobb
ellenfelét pedig – három sikertelen merénylet után – a Hermina úti
Roheim-villában <u><b>ismeretlen fegyveresek felesége és unokahúga szeme
láttára orvul meggyilkolták. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „ennek
így kellett lennie.”</b></u></p>
<p></p>
<p>Mint ismert, <u><b>Károlyi Mihály politikai elképzelései rövid idő
elteltével csődöt mondtak, a hatalom Kun Béláék kezébe került, ahonnan
egyenes út vezetett a káoszhoz és a trianoni békediktátumhoz</b></u>. Pontosan
<u><b>az következett be, amitől Tisza István tartott, és amitől minden
erejével igyekezte megóvni Magyarországot.</b></u></p>
<p>Romsics Ignác Magyarország története a XX. században című könyvében
azt írta, hogy<u><b> Tisza István kimagaslott kortársai közül. „Világosan
látta azokat a veszélyeket, melyek Magyarország soknemzetiségű jellege
és az orosz támogatással kialakuló balkáni nemzeti államok területi
ambíciói következtében a történeti magyar állam egységét fenyegették</b></u>, s
egyben azt is, hogy ezeknek a veszélyeknek az elhárítására - ha
egyáltalán - Magyarország csak a Habsburg Birodalom részeként lehet
képes, önálló államként semmiképpen. Emellett szilárdan őrködött azon
is, hogy a politikai hatalom véletlenül se kerüljön azoknak a kezébe,
akik a fennálló társadalmi rend radikális átalakítását szerették volna
elérni. <u><b>Az államférfiúi éleslátás mellett Tisza másik jellemző
tulajdonsága a fanatizmus, illetve a hívő kálvinista rendíthetetlen
elhivatottságtudata volt.</b></u> Amit helyesnek gondolt, azt tűzön-vízen át, s
ha kellett a közvéleménnyel szemben, <u><b>saját népszerűségére is fittyet
hányva képviselte.”</b></u></p>
<p>Tisza István politikai öröksége a XXI. században is tiszteletet
érdemel. Szorgalmasan tanult, és egész életében felelősségteljesen,
megingathatatlan határozottsággal és elszántsággal dolgozott. Utolsó
leheletéig hazája érdekében, a magyar nemzetért küzdött. <u><b>Hitéért,
meggyőződéséért bátran vállalta a mártírhalált. A mai fiataloknak ilyen
példaképekre van szüksége</b></u>. Örömteli, hogy történnek is lépések abba az
irányba, hogy Tisza István végre elfoglalja az őt megillető helyet a
magyar nemzeti panteonban. Nem messze attól a helytől, ahol a
miniszterelnököt meggyilkolták – a Thököly út és Róna utca
kereszteződésében – <u><b>tavaly felállították Tisza István egész alakos
bronzszobrát.</b></u></p>
<p>Zajlik a Kossuth tér rekonstrukciója is, amelynek keretében <u><b>hamarosan
visszaállítják</b></u> az Országház északi főbejárata elé a Zala György és
Orbán Antal által készített, 1934. április 22-én felavatott, de <u><b>1945-ben
lerombolt, majd eltávolított Tisza-emlékművet is.</b></u></p>
<p>A baloldal példaképének számító Károlyi Mihály Kossuth téri szobra pedig immáron nem több, mint egy rossz, nyomasztó emlék.</p></div>