<div dir="ltr"><p>MINDENSZENTEK<br></p><p>Mindenszentek ünnepét a keleti egyház a IV. századtól ülte, nyugaton
pedig egy templomszenteléshez kötődik bevezetése. IV. Bonifác pápa
609-ben szentelte fel Rómában a Pantheont, amelynek titulusa <em>Szűz Mária és az összes vértanúk</em> lett. A IX. században került az ünnep november 1-jére, és terjesztették ki az egész világra.</p><p>Mindenszentek
ünnepén <u><b>a megdicsőült Egyházat ünnepeljük</b></u>, mert<u><b> „hisszük, hogy ők már eljutottak a boldog
halhatatlanságba”.</b></u> Az „ők” alatt itt mindenkit értünk, nem csak a
kalendárium jól ismert szentjeit vagy azokat, akiket már elfelejtett a
keresztény köztudat, de régi korokban szentté avatták őket. Gondolunk
itt <u><b>mindenkire, aki már Istenhez érkezett, aki már üdvösségre jutott,</b></u>
legyen az a kalendáriumból hiányzó, de számunkra annál fontosabb rokon,
nagymama, tanító stb. Mindenszentek ünnepén<u><b> köszöntjük őket, és kérjük
közbenjárásukat: „engedd éreznünk, hogy közbenjárnak üdvösségünkért”</b></u>,
„sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat” –
imádkozzuk a könyörgésekben.</p><p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/mindenszentek3.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/mindenszentek3_0.jpg" title="Jan van Eyck: A Bárány imádása a genti oltárról " style="margin: 13px auto; display: block;" height="282" width="500"></a></p>
<p style="text-align:center"><em><span class=""><span class=""><span class=""><span class=""><span class=""><span class=""> Jan van Eyck: A Bárány imádása a genti oltárról </span></span></span></span></span></span></em></p>
<p>A
prefáció új témát hoz az ünnephez:<u><b> a mennyei Jeruzsálem képét. Ez az a
hely, ahová csak az igazak léphetnek be, ahol a Bárány, Jézus vár és
fogad. Ide érkeznek azok, akik már megmosták ruhájukat a Bárány vérében
(a vértanúk) és azok is, akik más módon szereztek pálmát (hitvallók). Ez
a város „anyánk és végső célunk”, oda törekszünk mi,</b></u> az úton lévő
Egyház tagjai,<u><b> és már ott énekelnek a megdicsőültek, akikben Isten
„pártfogót és példaképet” adott számunkra.</b></u></p><p>A Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia kérte – és ebben az évben engedélyt kapott a
Szentszéktől –, hogy két ünnepet a napján tartson, parancsolt ünnepként.
Az egyik <em>vízkereszt</em>, január 6-án, a másik pedig <em>mindenszentek </em>főünnepe.
A parancsolt ünnep azt jelenti, hogy mindnyájan szentmisén veszünk
részt ezen a napon, ahogyan ezt vasárnap is szoktuk.</p><p>E napon <u><b>az
Egyház egy szép nagy család képét mutatja</b></u>: a megdicsőültekkel, akiket
mindenszentekkor ünneplünk; <u><b>a még tisztulásra várókkal, akikért halottak
napján imádkozunk, és velünk, akik még vándorok vagyunk, és akik az
záró könyörgéssel együtt kérjük: <em>„szentté legyünk szereteted teljességében, és innét, a földi zarándokok asztalától eljussunk a mennyei haza lakomájára”</em>.</b></u></p><p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/mindenszentek4.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/mindenszentek4_0.jpg" title="Mindenszentek bevonulása a mennyországba (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, VI. század)" style="margin: 13px auto; display: block;" height="336" width="500"></a></p>
<p style="text-align:right"><em>Mindenszentek bevonulása a mennyországba<br> (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, VI. sz.)</em></p><p>Füzes Ádám/Magyar Kurír</p><p><br></p><p><br></p></div>