<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: A keresztény remény dinamikus</h1><u><b>A reménység nem optimizmus, hanem „sóvárgó
várakozás” Isten Fiának megnyilvánulására.</b></u> Ezt emelte ki homíliájában a
Szentatya kedden reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén,
amelyen a pappá szentelésük 25. évfordulóját ünnepelő mexikói papok egy
csoportja is jelen volt.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/sztmartaFerenc.jpg" style="vertical-align:middle;display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" height="320" width="500"></p><p>Szent
Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből kiindulva a pápa a keresztény remény
értelméről elmélkedett. A remény nem optimizmus, nem egyfajta pozitív
hozzáállás a dolgokhoz. <u><b>A három erény közül: hit, remény, szeretet –
talán éppen a remény a legnehezebben megfogható.</b></u> Mondhatnánk, hogy egy
kockázatos erény, vagy ahogy Szent Pál írja, <u><b>sóvárgó várakozás arra,
hogy Isten fia megnyilvánuljon. </b></u><br><br><u><b>Az első keresztények horgonyként
ábrázolták a reményt,</b></u> amely a túlvilág partjához van rögzítve. „Vajon
mi ehhez a túlvilági óceánba vetett horgonyhoz kötjük szívünket,
életünket? Vagy pedig az általunk hozott szabályok, viselkedések,
időbeosztások, klerikalizmusok mesterséges lagúnájában horgonyzunk? Ahol
minden biztos, kényelmes: ott azonban nincsen reménység” – magyarázta a
Szentatya.<br><br>A pápa az anyaság hasonlatával élve <u><b>Mária példáját
hozta fel a remény fogalmának megmagyarázására. „Amikor a fiatal Mária
érzi, hogy anya lesz, megváltozik a viselkedése, dicshimnuszt énekel.
Amikor egy nő gyermeket vár, már nemcsak nő többé, hanem édesanya. A
reményben is van valami ebből.</b></u> <u><b>Megváltozik a hozzáállásunk: mi vagyunk,
de már nem csak mi. Mi vagyunk, és odaát keresünk, odaát horgonyzunk.”<br></b></u><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>