<div dir="ltr"><div>
<h2>
Távozz, Sátán!
</h2>
<div>
2013. október 28. hétfő, 06:07 | Írta: Jorsits Attila <a href="http://talita.hu">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="paolini_mt_jorsits" src="http://www.talita.hu/images/stories/paolini_mt_jorsits.jpg" height="111" width="245"> <br><u>A
pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Ezt Péter apostol meg is
tapasztalta.</u> </b><u>A legrafináltabb kísértések ugyanis azok, amelyek emberi
gondolkodás szerint logikusak.</u></p>
<p> </p>
<p>“Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani
tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, <u><b>sokat kell szenvednie a
vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon
fel kell támadnia</b></u>. <u><b>Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte:
Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!</b></u> Ő pedig megfordult, és <u><b>
így szólt Péterhez</b></u>: <u><b>Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem
az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”</b></u> (Mt 16,21-23)</p>
<p><br>Ez az igeszakasz fordulópont az evangéliumokban. Amint az elején
olvassuk, ettől kezdve jelenti ki Jézus a tanítványoknak, hogy mi fog
vele történni Jeruzsálemben. A tanítványok nem erre számítottak.
Közvetlenül igénk előtt ismeri fel és vallja meg Péter, hogy kicsoda
valójában Jézus: nem csupán nagy tanító, próféta, hanem a megígért
Messiás. Jézus a vallástételt nem tagadja, sőt isteni kijelentésnek
tulajdonítja Péter szájából. A tanítványok boldogok, hiszen tanúi
lehetnek, hogy a nép régi vágya beteljesedik. Ebbe az örömbe szól bele
Jézus szenvedéseinek jövendölésével. A tanítványok messiásképébe ez a
szenvedés nem illett bele<u><b>, </b></u>Péter ezt nem is rejti véka alá. Ez eddig
érthető is, de <u><b>mit kezdjünk Jézus kemény válaszával?</b></u></p>
<p>A Bibliában a tanítványság sorsközösséget jelent. A tanítványok
együtt éltek a mesterrel, így jóban és rosszban osztoztak vele. Erre
utal az elhívási történetekben elhangzó követés kifejezés is, amit
nyugodtan vehetünk szó szerint, hiszen vándorlás közben a mester ment
elöl és a tanítványok utána. Miért fontos ez?</p>
<p>A görög szövegben egy érdekes és első hallásra furcsa dolgot
olvasunk. <u><b>Jézus nem azt mondja, hogy távozz tőlem, hanem azt, hogy
távozz (vagy menj) a hátam mögé</b></u>. Itt ugyanis pontosan arról van szó,
hogy Péte<u><b>r</b></u> kilépett a tanítványok (a követők) sorából, és egy másik utat
akar Jézusnak mutatni. Péter a tanítványok helyéről tehát a mester
helyére lépett. Azt akarja, hogy Jézus kövesse őt egy olyan úton, ami
elkerüli az imént megjövendölt szenvedéseket. <font size="4"><b><u>Jézus felismeri a Sátán
célját, aki folyamatosan el akarja őt téríteni a megváltó kereszthalál
elszenvedésétől, és nem is Pétert feddi meg, hanem a Sátánt</u></b></font>. Az isteni
igazságosság megnyilvánulását látjuk itt. <font size="4"><u><b>Jézus soha nem azonosítja az
embert a tőle származó kísértéssel vagy az általa elkövetett bűnnel.</b></u></font>
Akármennyire is Péter szájából hangzanak el ezek a szavak, Jézus mégsem
neki tulajdonítja a kísértést.</p>
<p><u><b><font size="4">Ennyire könnyen szólhat a Sátán egy emberen keresztül</font>?</b></u> Ne úgy
gondoljunk Péterre, mint a Sátán szócsövére, vagy valakire, akit
megszállt az ördög és most rajta keresztül beszél. Nem erről van szó.<font size="4"> <u><b>
Péter nem megszállva, hanem meggyőzve lett. A legrafináltabb kísértések
ugyanis azok, amelyek emberi gondolkodás szerint logikusak.</b></u> </font>Itt is erről
van szó. Péter a Kísértő által könnyen meggyőzhető volt arról, hogy a
szenvedésnél biztos van jobb megoldás – ezt mondta el Jézusnak. <u><b>Baj ez?
Szerette, féltette Jézust. A szeretet, a féltés, a szenvedés elkerülése
miért baj?</b></u> Ezek minden más helyzetben abszolút pozitív és <u><b>humánus
gondolatok. Mi a probléma?</b></u></p>
<p>Az, hogy<u><b> Istennek más a terve.</b></u> Az, hogy bár a szándék Péter részéről
nemesnek látszik, mégsem ez a helyes út. Jézusnak szenvednie kell, mert
Isten szerint nincs más lehetőség a megváltásra. <u><b>Ma is sokan
sokféleképpen, kényelmesebb, humánusabb módokon is el tudják képzelni a
megváltást, de mindez csak a péteri kísértés.</b><b> Isten szerint ugyanis egy
megoldás</b></u> létezett:</p>
<p><u><b><i>“Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell
támadnia.”</i></b></u></p></div>