<div dir="ltr"><h1>Őszinte gyónásra buzdít a pápa</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Október 25-én reggel a Szent Márta-házban
bemutatott szentmisén a Szentatya <u><b>a kiengesztelődés szentségé</b></u>ről
elmélkedett. Kiemelte: a gyónás azt jelenti, hogy őszinte szívvel,<u><b> a
gyermekek tiszta lelkületével </b></u>indulunk el<u><b> a Jézus szeretetével való
találkozásra</b></u>, <u><b>e</b><b>lfogadva a szégyen kegyelmét, amely megérezteti velünk
Isten bocsánatát.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><u><b>Sok
felnőtt hívő</b></u> számára kibírhatatlan erőfeszítést jelent, hogy meggyónja
bűneit egy papnak. Végül <u><b>inkább kerülik a gyónást</b></u>, vagy olyan szenvedést
jelent, hogy <u><b>az igazság pillanata a képmutatás gyakorlatává válik</b></u>.<u><b>
Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében (7,18–25a) éppen az ellenkezőjét
teszi</b></u>: nyilvánosan<u><b> elismeri a közösség előtt, hogy testében nem lakik a
jó</b></u>. Kimondja, hogy <u><b>rabszolga, aki nem a jót teszi, amit akar, hanem a
rosszat, amit nem akar.</b></u> Ez előfordul a hitéletben is, amikor jót akarok
tenni – hangzott el a pápa elmélkedésében.</p><p>Ez a keresztények
harca. Mindennapos küzdelmünk. Nincs mindig bátorságunk ahhoz, hogy
Pálhoz hasonlóan beszéljünk erről a harcról. <u><b>Mindig az önigazolás útját
keressük, mondván: „mindnyájan bűnösök vagyunk”. Ez a mi drámai
küzdelmünk. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor soha nem részesülhetünk Isten
bocsánatában.</b></u> Mert <u><b>ha bűnösnek lenni </b></u>csak egy szó, akkor nincs
szükségünk Isten bocsánatára. Ha azonban <u><b>valóság, amely</b></u> <u><b>rabszolgává tesz
bennünket, akkor szükségünk van az Úr szabadításának erejére</b></u>. <u><b>Pál </b></u>–
hogy kiutat találjon – <u><b>megvallja a közösségnek vétkét, bűnre való
hajlamát.</b></u> Nem rejti el – emelte ki a pápa.</p><p><u><b>Az Egyház mindenkit
arra hív, hogy alázatos vallja meg bűneit. Isten nagyobb dicsőségére,
elismerve, hogy Isten üdvözít minket</b></u>. Ezért megyünk el gyónni
testvérünkhöz, a paphoz, hogy úgy cselekedjünk, mint Pál.</p><p><u><b>Egyesek
azt mondják: én Istennek gyónok. Ez könnyű, olyan, mintha e-mailben
gyónnál – fogalmazott a Szentatya.</b></u> Isten messze van, én elmondom a
mondanivalómat, nincs szembesülés, nincs négyszemközti beszélgetés. Pál
szemtől szembe vallja meg testvéreinek gyengeségét. Mások elmennek
gyónni, de olyan légies dolgokat gyónnak meg, amelyeknek nincs semmi
konkrét tartalmuk. Olyan, mintha nem is gyóntak volna.<b> </b>Bűneink
megvallása a gyónásban nem olyan, mint egy pszichiátriai kezelés, nem is
olyan, mintha egy kínzókamrába mennénk. <u><b>Azt mondom az Úrnak: Uram,
bűnös vagyok. És konkrétan felsorolom, hogy miért.</b></u></p><p><u><b>Konkrétan, becsületesen és őszinte bánattal gyónjuk meg bűneinket </b></u>– <a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/gyonas3.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/gyonas3_0.jpg" style="float:right;margin:3px 7px" height="118" width="180"></a>buzdított Ferenc pápa. Nincsenek alternatív kerülőutak, csak egy út van, amely Isten bocsánatához vezet.</p>
<p>A
pápa <u><b>a gyermekek példájá</b></u>nak követésére hív. Kifejti: <u><b>a kicsik
rendelkeznek ezzel a bölcsességgel; amikor gyónni jönnek, soha nem
általánosságban beszélnek.</b></u> ’Atyám, ezt és ezt a rosszat tettem a
nagynénémnek, ezt a szót mondtam – és kimondják a szót. <u><b>Mindig az
igazság egyszerűségével rendelkeznek.</b><b> Mi afelé hajlunk, hogy elrejtsük
nyomorúságaink valóságát.</b></u></p><p><u><b>Amikor meggyónjuk bűneinket, és azok
Isten színe elé kerülnek, </b></u><u><b>érezzük a bűnbánat kegyelmét. Isten előtt
szégyellni magunkat: kegyelem. </b></u>Kegyelem azt mondani: szégyellem magam.
Gondoljunk <u><b>Péterr</b></u>e, aki Jézusnak a tónál tett csodája után<u><b> így szól</b></u>:
<u><b>Uram, távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Szégyellte bűnét Jézus
Krisztus szentsége előtt</b></u> – hangzott el a pápa péntek reggeli
homíliájában.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>