<div dir="ltr"> <a href="http://mandiner.blog.hu/2013/10/24/bethlen_a_jo_kiraly">Bethlen, a jó király</a>
<h3 class="">Írta: <a href="http://blog.hu/user/783413/tab/data">kovacspe</a>
</h3>
<p><img src="http://m.cdn.blog.hu/ma/mandiner/image/1310/bethlen_gabor.jpg" alt="bethlen_gabor.jpg" class=""></p>
<p><u><b>Egy zsenire emlékezünk: 400 éve, 1613. október 23-án választotta a
kolozsvári országgyűlés Erdély fejedelmévé Bethlen Gábort,</b></u> aki ezt
meghálálva, <u><b>nem csak Erdély legnagyobb uralkodójává, hanem a magyar
történelem egyik leginkább tiszteletre méltó személyiségévé is </b></u>vált.</p>
<p>Manapság alig beszélünk róla, az iskolában persze megtanítják az
évszámokat, a békéket, látjuk a 2000 forintoson, ahogy tudósaival
beszélget, ám a közgondolkodásban nincs benne. Pedig Bethlen<u><b> zseni volt</b></u>.
<u><b> Született politikai tehetség, aki egy szétdúlt országot kiemelt a
káoszból</b></u>. Korát meghaladó gazdaságpolitikával rendbe tette a pénzügyeit,
majd úgy tette <u><b>a kicsiny Erdélyt európai tényezővé a harmincéves háború
forgatagában, hogy </b></u><em><u><b>„földjét idegen lovak lába nem taposta</b></u>”</em>. De
olyasmit is tudott, amit korában és azóta sem sok magyar politikus:
reálisan felmérve országa és a maga lehetőségeit,<u><b> le tudott mondani
személyes ambícióiról</b></u>. Pusztán a lehetőség ellenére<u><b> sem koronáztatta meg
magát, mert hazája, a három részre szabdalt Magyarország érdeke ezt
kívánta.</b></u></p>
<p><a id="more5596087" name="more5596087"></a></p>
<p><u><b>Bethlen nem készült fejedelmi pályára</b></u>, a török támadás után a királyi
Magyarországról leszakított keleti országrészben, az Erdélyi
Fejedelemségben sem számított kiemelkedőnek családja. Ráadásul<u><b> apja
halála után birtokait is elkobozta az akkori fejedelem, Báthory
Zsigmond</b></u>. Az 1580-ban született ifjú azonban hamar kitűnt a
gyulafehérvári udvarban, <u><b>eszes volt, gyorsan tanult</b></u>. Rengeteget olvasva<u><b>
képezte magát</b></u>, majd<u><b> egyre elismertebbé válva követte fejedelmét</b></u>, amíg
tehette. <u><b>Amíg nem fogott olyan vállalkozásba a 15 éves háború alatt, ami
Bethlen megítélése szerint Erdély romlását idézi elő</b></u>: <u>az egyoldalú
Habsburg-párti politikába, a vazallus államot uraló török ellen.</u></p>
<p><u><b>Ekkor vált Bethlen Gábor</b></u> az Erdélyt megosztó két nagy párt egyikének,
<u><b> a „törökösöknek” az elismert alakjává</b></u>. Felismerte, hogy a kicsi ország
csak a két nagyhatalom közös akaratából, mintegy köztük ellensúlyozva
lehet életképes.<u><b> Pedig szíve mélyén gyűlölte az országot hódító
oszmánokat </b></u>és élete végéig kereste az utat a darabjaira szakadt egykori
nagyhatalom, a középkori Magyarország helyreállítására. <u><b>Bethlen három
fejedelmet segített a trónra.</b></u> Támogatta <u><b>Székely Mózest</b></u> a rémuralmat
teremtő császári hadvezér, Giorgo Basta elleni fellépésében; <u><b>komoly
érdemei vannak Bocskai török általi elismerésében; és mindenben segíteni
igyekezett a nagy ígéretként elkönyvelt Báthory Gábor uralkodását</b></u>. Ám
<u><b>amikor Báthory emberileg és politikailag is alkalmatlanná vál</b></u>t a neki
szánt szerep betöltésére, akkor és csakis <u><b>akkor döntött úgy, hogy a kiút
ő maga lehet, ami török támogatással meg is valósult 1613-ban.
Erdélyország fejedelme let</b></u>t.</p>
<p>Bethlen<u><b> született vezető volt</b></u>.<u> Rendet tett a feldúlt Erdélyben</u> és
korát megelőzve egyfajta rendi abszolutizmust vezetett be. A kiterjedt
fejedelmi birtokokra, személyes tekintélyére és főleg zseniális,
gazdaságélénkítő pénzügyi lépéseire támaszkodva megszilárdította a
fejedelmi hatalmat. A kincstár növekvő bevételeiből<u> modernizálta a
hadsereget, pompázatos udvar</u>t alakított ki Gyulafehérváron, de<u> futotta
oktatásra és a tudományokra is</u>, ahogy Madarász festményén láthatjuk. Az
élete végéig sokat olvasó, művelt fejedelem <u>káprázatos könyvtár</u>at hozott
létre, amit a kortársai Mátyás corvináihoz hasonlítottak.<u><b> Erdély
</b></u>békében virágzott és az egykori királyi Magyarország keleti, kicsit
elmaradott tartományából lassan talán tényleg <u><b>Tündérkertté vált</b></u>. Azzá,
amiként ma is tekintünk Erdélyre. Egyszerre tájként a térben és a
lelkünkben.<u><b> Erdély már Bethlen életében is igazodási ponttá vált a
kortársak számára is:</b></u> nem csak politikai, hanem erkölcsi értelemben is.
Ebben <u><b>segítette Bethlent a korban kialakuló és általa is kihasznált
szellemi áramlat, a transsylvanizmus is</b></u>, amely <u><b>Erdélyre – bizonyos fokig
máig hatóan <span>– </span>mint önálló entitásra, önálló államra tekintett.</b></u></p>
<p>A jó fejedelem<u><b> soha nem tévesztett célt</b></u>: <u>a kitörő nagy európai
háborúba, a harmincéves háborúba úgy kapcsolódott be 1619-ben, hogy
széles protestáns szövetségi rendszert hozott létre; támogatta őt (de
Bethlen kérésére nem katonákkal) a török; és nem utolsó sorban a királyi
Magyarország rendjei is segítségül hívták a vallásszabadság védelmében.</u>
<u><b>A kortársai sem tudták mindig követni Bethlen diplomáciai húzásait, mi
is csak sejtjük, hogy valamiféle olyan államrendszeren dolgozott</b></u>, amely
később majd sikerrel tudja kiszorítani az ősellenség törököt és képes
lesz helyreállítani Magyarország egységét. Bár a három hadjárata a
szövetségesei veresége miatt csak részsikereket hozott, eredményei nem
elhanyagolhatóak.<font size="4"><u><b> Erdély akkor élt békében és gyarapodott minden
értelemben, amikor Európában véres vallásháborúban öldökölték egymást a
felek</b></u></font>, és amikor ugrásra készen várta az újabb hódítási lehetőséget az
Oszmán Birodalom Magyarország szívében.</p>
<p>Bethlen<u><b> emberileg is példát mutatott</b></u>, századokra előre. Megszerezte a
koronát, királlyá választotta a besztercebányai országgyűlés, ám <font size="4"><u><b>nem
koronáztatta meg magát</b></u>.</font><u><b><font size="4"> Mert ezzel kiszolgáltatta volna az ország
egészét a törököknek</font>.</b></u><font size="4"> <u><b>Tudta, mikor van az ideje a személyes ambíciók
megállításának, mikor kell egyet visszalépni, ha az ország érdeke ezt
kívánja</b></u></font>. Igazi emberi mivoltát itt mérhetjük le igazán.</p>
<p>A magyar lélek fogékony a „jó király” keresésére. Történelmi
személyiségeinket ennek fényében nézzük. Szent István, Mátyás és
tulajdonképpen Kossuth is ennek az ikonsornak a tagja. Keressük ezt az
eszményképet olyanokban is, akik alig, vagy egyáltalán nem érdemlik meg
ide helyezésüket. Bethlen azonban emlékezetünkből félig kiesve, nem
tartozik közéjük. Pedig talán az egyik legnagyobb volt mindőjük közül.
Ám a 20. századi tragédiáinkba bezáródó történelmi emlékezetünk nem lát
mélyebbre saját keservénél. Miközben<u><b> jót tenne egy ilyen emberi nagyság
példája</b></u>. Aki <u><b>olyan korban képezte magát és lett népe egyik legműveltebb
emberévé, amit még a kortársak is a magyar romlás évszázadának
tartottak</b></u>. Aki nem csak másokon tudott úgy uralkodni, hogy azt Erdély
aranykorának tartsák, hanem magán is, ha a közjó úgy kívánta. Birtokában
volt a koronaláda, ám nem nyúlt utána, mert hazája érdeke mást kívánt.</p>
<p><u><b>Halála után Erdély addig virágzott, amíg uralkodói a Bethlen Gábor
által kijelölt utat járták. </b></u>Ahogy letértek róla, égtek a gyulafehérvári
könyvtár világhíres, tudást felhalmozó könyvei.</p></div>