<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Isten meglep bennünket, Isten hűségünket kéri, Isten a mi erősségünk </h1>
<div>
<div>
<div>
<div>
<p>I<u><b>sten meglep bennünket, Isten hűségünket kéri,
Isten a mi erősségünk</b></u> – október 13-án, vasárnap délelőtt ez a három
szempont állt Ferenc pápa homíliájának középpontjában. A Szent Péter
teret és a Via della Conciliazione sugárutat megtöltő kétszázezer
zarándok vett részt a <u><b>szertartáson, amelyen jelen volt a Fatimai
Szűzanya eredeti kegyszobra</b></u>. A pápával ezer pap koncelebrált, amikor
szentmise keretében felajánlotta Máriának a világot.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/Ferenc20131013.jpg" style="vertical-align: middle; display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" height="322" width="500"><u><b>„Zengjetek
új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt” ( Zsolt 97,1) –
kezdte a zsoltár szavaival</b></u> homíliáját Ferenc pápa. <br><br>Mint mondta:
<u><b>ma az Úr egyik csodálatra méltó teremtményével, Máriával állunk
szemben. Alázatos és gyenge teremtés,</b></u> mint mi, <u><b>akit az Úr arra
választott ki, hogy Isten Anyja, Teremtője Anyja legyen.</b></u> Máriára
tekintve, az elhangzott olvasmányok fényében a pápa három valóságról
elmélkedett homíliájában:<u><b> Isten meglep bennünket, Isten hűségünket kéri,
Isten a mi erősségünk. </b></u><br><br>Először is Isten meglep bennünket.
Sajátos <u><b>Naamán története</b></u>, aki Arám király seregének a vezére volt. <u><b>Isten
prófétájához, Elizeushoz fordul, hogy meggyógyuljon a leprából</b></u>. Elizeus
nem hajt végre mágikus rítusokat, <u><b>nem kér a vezértől rendkívüli
dolgokat, csak azt, hogy bízzon Istenben és merüljön alá a folyó
vízében</b></u>; nem olyan nagy folyókról volt szó, mint Damaszkusz folyói,
hanem a kis Jordán folyóról. <br><br>A kérés meglepi Naamánt: <u><b>Isten
lehet az, aki ilyen egyszerű dolgokat kér? </b></u>Már <u><b>vissza akart fordulni,
majd mégis alámerült a Jordánban és azonnal meggyógyult</b></u>. Íme, Isten
meglep bennünket; éppen a szegénységben, a gyengeségben, az alázatban
nyilvánul meg és ajándékozza nekünk üdvözítő szeretetét, amely
meggyógyít bennünket és erőt ad nekünk. <u><b>Csak azt kéri, hogy kövessük
szavát és bízzunk Benne. </b></u><br><br>Ez<u><b> Szűz Mária</b></u> tapasztalata is: <u><b>az
Angyali Üdvözlettel szemben nem rejti el csodálkozását</b></u>. Annak a bámulata
ez, hogy Isten, ahhoz, hogy emberré legyen, <u><b>éppen őt, egy egyszerű
názáreti lányt választott ki, aki nem a hatalom és a gazdagság
palotáiban lakik, aki nem vitt végbe rendkívüli vállalkozásokat, de
nyitott Isten felé, tud Benne bízni, bár nem ért mindent: </b></u>„<font size="4"><u><b>Az Úr
szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38)</b></u></font>.
Isten mindig meglep bennünket, megváltoztatja sablonos elképzeléseinket,
válságossá teszi terveinket és így szól: bízzál bennem, ne félj, hagyd,
hogy meglepjelek, lépj ki önmagadból és kövess engem!<br>Ma mindnyájan
tegyük fel a kérdést: <u><b>félünk-e attól, amit Isten kérhetne tőlünk, vagy
amit kér tőlünk? Hagyom-e, hogy Isten valóban belépjen életembe? Hogyan
válaszolok neki? </b></u><br><br>Szent Pál szövegében, amelyet az előbb
hallottunk, az apostol Timóteus nevű tanítványához szól (vö. 2Tm
2,8-13). Azt mondja neki: emlékezzél mindig Jézus Krisztusra. <u><b>Ha
kitartunk mellette, akkor vele fogunk uralkodni is.</b></u> Ez a második pont:
mindig emlékezzünk Krisztusra, tartsunk ki a hitben; <u><b>Isten meglep
bennünket szeretetével, de azt kéri, hogy hűségesen kövessük őt. </b></u><br><br>Gondoljunk
csak rá: hányszor lelkesedtünk valamiért, valamilyen kezdeményezésért,
elkötelezettségért, majd az első problémáknál „bedobtuk a törülközőt”.
Ez sajnos megtörténik az alapvető választásoknál is, mint például a
házasság. <u><b>Nehézséget jelent, hogy állandóan kitartsunk valamiben,
hűségesek legyünk döntéseinkhez, magunkra vállalt
elkötelezettségeinkhez.</b></u> Gyakran könnyű „igent” mondanunk, de azután nem
tudjuk minden nap elismételni ezt az „igent”. <u><b>Nem tudunk hűségesek
maradni. </b></u><br><br><u><b>Mária „igent” mondott Istennek.</b></u> Ez az „igen”, amely
teljesen felborította egyszerű názáreti életét nem volt az egyetlen
„igenje”, sőt <u><b>első volt annyi „igen” sorában,</b></u> amelyet szívében kiejtett
az öröm, csakúgy, mint a fájdalom pillanataiban.<u><b> A sok „igen” a kereszt
alatt csúcsosodott ki.</b></u> Ma itt olyan sok anyuka van; gondoljatok arra,
hogy milyen messzemenő volt <u><b>Mária Isten iránti hűsége: látta egyetlen
fiát a kereszten. A hűséges asszony, belül összetört, de hűséges és erős
maradt. </b></u><br><br>Felteszem a kérdést: <u><b>én milyen keresztény vagyok? Csak
időközönként, szakaszosan, vagy mindig?</b></u> Az ideiglenes, a relatív
kultúrája belép a hitéletbe is.<u><b> Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk
hozzá hűségesek minden nap, a mindennapi cselekedetekben és hozzáteszi,
hogy akkor is, ha mi olykor hűtlenek voltunk hozzá,</b></u> Ő mindig hűséges és
irgalmasságával soha nem fárad bele abba, hogy kinyújtsa felénk kezét,
felemeljen bennünket és bátorítson: kezdjük el újra az utat, <u>térjünk
vissza Hozzá és mondjuk el neki gyengeségünket, hogy nekünk adhassa
erejét. Ez a végleges út: mindig az Úrral, gyengeségeinkben és
bűneinkben is</u>. <u><b>Soha ne lépjünk az "ideiglenes" útjára.</b></u> Ez megöl
bennünket. A hit a végleges hűség, mint Mária esetében. <br><br>Az
utolsó pont a következő: <u><b>Isten a mi erőnk</b></u> – folytatta homíliájában a
pápa. „Az evangélium <u><b>tíz leprás</b></u>ára gondolok, akiket Jézus meggyógyított
(Lk 17,12): elé jönnek, és messziről kiáltoznak: <u><b>’Jézus Mester,
könyörülj rajtunk</b></u>’. Betegek és szükségük van arra, hogy szeressék őket,
hogy legyen erejük és keresnek valakit, hogy meggyógyítsa őket. <u><b>Jézus
válaszként mindegyiket megszabadítja betegségétől</b></u>. Furcsa benyomást tesz
azonban, hogy csak egyetlen tér vissza, hogy hangos szóval áldja Istent
és hálálkodjon Jézusnak. Jézus maga is megjegyzi: <u><b>tízen kiáltoztak
gyógyulásért és csak egy tért vissza, hogy hangosan kiáltsa köszönetét
Istennek és elismerje, hogy Ő az erőnk.</b></u> Tudjunk köszönetet mondani,
tudjunk dicsőíteni mindazért, amit az Úr tesz értünk. <br><br>Tekintsünk<u><b>
Máriára: az Angyali Üdvözlet után az első gesztus,</b></u> amit tesz, a
szeretet műve idős rokona, Erzsébet iránt. Az első szavak, amelyek
kiejt,<u><b> Istent dicsőítik a Magnificatban („Magasztalja lelkem az Urat”)</b></u>,
nem csak azért, amit ő érte tett, hanem az egész üdvösségtörténetért.
<u><b>Minden Isten ajándéka. Ha megértjük, hogy minden Isten ajándéka, mennyi
boldogság tölti el szívünket! Minden az ő ajándéka. Isten a mi erőnk!</b></u>
Köszönetet mondani olyan könnyű és mégis olyan nehéz! Hányszor mondunk
köszönetet a családban? <br><br><u><b>Az együttélés egyik kulcsszava: „Kérem”,
„bocsánat”, „köszönöm”: ha egy családban használják ezt a három szót,
akkor a család halad előre.</b></u> „Kérem”, „bocsáss meg”, „köszönöm”. Hányszor
mondjuk a családban, hogy „köszönöm”? Hányszor mondunk köszönetet
annak, aki segít nekünk, aki közel áll hozzánk, aki elkísér életünkben?
Gyakran mindent magától értetődőnek tekintünk! Ez történik Istennel is.
<u><b>Könnyű az Úrhoz menni és kérni tőle valamit, de megköszönni neki, az már
nem megy</b></u>. <br><br>Folytatva a szentmisét, <u><b>fohászkodjunk Mária
közbenjárásáért: segítsen bennünket, hogy hagyjuk meglepni magunkat
Isten által, ellenállás nélkül, legyünk hozzá hűségesek minden nap,
dicsőítsük őt és mondjunk neki köszönetet, mert Isten a mi erősségünk.
Ámen</b></u> – zárta homíliáját Ferenc pápa.</p><p>Kapcsolódó:<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-maria-mindig-jezushoz-vezet-el-bennunket" target="_blank">Ferenc pápa: Mária mindig Jézushoz vezet el bennünket</a><br>
<a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szuzanya-oltalmaba-ajanlja-vilagot" target="_blank">Ferenc pápa a Szűzanya oltalmába ajánlja a világot</a></p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p>
</div>
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon </div>