<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.23532">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Jelentés a rokonságróL...</FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial><A
href="http://www.ipon.hu/elemzesek/homo_erectus_egy_faj_mind_folott/1895/">http://www.ipon.hu/elemzesek/homo_erectus_egy_faj_mind_folott/1895/</A></FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><IMG border=0 hspace=0 alt="" align=baseline
src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c4/GeorgieKaart_met_Dmanisi.png"></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>
<H2>Homo erectus: egy faj mind fölött?<BR></H2>
<DIV id=articlePreview>Átírhatja az emberi faj evolúciójával kapcsolatos
elméleteket egy nemrégiben megtalált lelet. A Grúzia déli részén, Dmanisi
városának közelében <A
href="http://www.theguardian.com/science/2013/oct/17/skull-homo-erectus-human-evolution"
target=_blank>feltárt</A> koponya a szakértők szerint minden idők legfontosabb
régészeti lelete lehet. A maradványok vizsgálatát végző kutatók szerint
lehetséges, hogy mégsem létezett annyi különböző fajta emberős, ahányat eddig
feltételeztek a tudósok, és könnyen lehet, hogy az emberi evolúció történetéből
több faj is kihúzásra kerülhet.<BR><BR>A grúziai lelőhelyen megtalált,
szenzációt keltő lelet az egyetlen teljesen ép koponya, amely pleisztocén korai
időszakából, őseink Afrikából történő kivándorlásának idejéből fennmaradt. A
koponyával együtt összesen öt egyed (egy idősebb és két fiatalabb férfi, egy
fiatal nő, illetve egy gyermek) csontjait azonosították az ásatáson, ahonnan az
emberi maradványokon kívül állati csontok és szerszámok is előkerültek.<BR><BR>A
lelőhely egy egykor forgalmasnak számító itatóhely szomszédságában található,
amelyen az itt élő emberősök többek közt nagyragadozókkal is osztozhattak. Az
emberi maradványokat mára beomlott állati odúkban lelték fel a kutatók, így
valószínűsíthető, hogy az áldozatok a már említett ragadozók zsákmányául
eshettek, akik aztán alvóhelyükre hurcolták a tetemeket. A vizsgálatok alapján
az öt azonosított áldozat néhány száz év leforgása alatt került a lelőhelyre,
tehát evolúciós léptékben nézve gyakorlatilag egy időben élhettek.<BR><BR>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG alt=""
src="http://ipon.hu/_userfiles/Image/Jools/2013/okt14-20/dmanisi-human-skull-4.jpg"
width=575><BR></DIV><BR>Ahogy Christoph Zollikofer, a Zürichi Egyetem
antropológusa, a kutatás egyik résztvevője elmondta, a leletek közt megtalált,
kiváló állapotú koponya a legkorábbi ismert teljes Homo-koponya, amelyhez
hasonló épségű lelet létezéséről eddig nem is mertek álmodni a szakértők. De nem
a koponya állapota jelenti a legmeglepőbb fordulatot a
történetben.<BR><BR>Jelenlegi ismereteink szerint a <SPAN
style="FONT-STYLE: italic">Homo</SPAN> nem első képviselői 2,4 millió éve
jelentek meg Kelet-Afrikában. Az elmúlt évtizedek ásatásai során a szakértők
féltucat különböző <SPAN style="FONT-STYLE: italic">Homo</SPAN> nembeli fajt
fedeztek fel, amelyek az emberi fejlődés korai időszakában létezhettek. A
grúziai leletegyüttes elemzése alapján azonban úgy tűnik, hogy ezek a
maradványok talán nem mind alkottak külön fajt.<BR><BR>A Dmanisiban fellelt
maradványokat a <SPAN style="FONT-STYLE: italic">Homo erectus</SPAN> korai
képviselőinek tartják a kutatók. A faj képviselőinek testfelépítése már
meglehetősen hasonlított a modern emberéhez, életmódjuk pedig a mai
vadászó-gyűjtögető népekének felelt meg. Nagyjából 2 millió éve tűntek fel
Afrikában, és feltehetően az első olyan emberősök voltak, akik már tudatosan
használták a tüzet, és táplálékuk egy részét főzve fogyasztották. A grúziai
fosszíliák alapján a faj képviselői nem sokkal afrikai elterjedésüket követően
Ázsiában is felbukkantak.<BR><BR>A Dmanisiban megtalált, teljesen ép koponya egy
felnőtt férfihez tartozott, aki hosszúkás arccal, és nagy méretű fogakkal
rendelkezett. Agykoponyája mindössze 550 köbcentiméter térfogatú volt, amivel a
legkisebbnek számít a lelőhelyen megtalált koponyák közt. A lelet annyira
meglepő összképet mutatott, hogy az azt feltáró antropológusok egyike azzal
viccelődött, hogy talán mindenki jobban járna, ha visszatemetnék.<BR><BR>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG alt=""
src="http://ipon.hu/_userfiles/Image/Jools/2013/okt14-20/Portrait_02.jpg"
width=471></DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center" align=left> </DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center" align=left> A szakértők a feltárás után
mind modern emberek, mind pedig csimpánzok koponyáival <A
href="http://www.sciencemag.org/content/342/6156/326.abstract"
target=_blank>összehasonlították</A> a leletet, illetve a másik négy, helyszínen
megtalált koponyát, és úgy találták, hogy bár ezek első pillantásra különbözőnek
tűnnek, a köztük megfigyelhető varianciák semmivel sem jelentősebbek, mint
amilyenek a ma élő emberek, illetve a csimpánzok közt előfordulnak. A következő
lépésben az 1,8−2 millió évvel ezelőtt Afrikában élő állítólagos fajok
koponyacsontjaival is összevetették a maradványokat, és ezek esetében sem
találtak olyan jelentős különbségeket, amelyek alapján azt kellene feltételezni,
hogy különböző fajokról van szó. A szakértők éppen ezért úgy vélik, hogy a
vizsgált időszakból származó leletek nem különálló fajokhoz, hanem a <SPAN
style="FONT-STYLE: italic">Homo erectus</SPAN> fajhoz tartoztak, mind Afrikában,
mind pedig a mai Grúzia területén.<BR><BR>„Úgy véljük, hogy a Dmanisiban feltárt
leletekkel egy időben élő emberek mindegyike Homo erectus volt” – mondja
Zollikofer. „Nem azt állítjuk, hogy az afrikai lelőhelyeken dolgozó
paleoantropológusok valamit rosszul csináltak, csak egyszerűen nem álltak
rendelkezésükre azok az információk, amely az új leletek, és az emberi, illetve
csimpánz koponyákon végzett vizsgálatok alapján mára megállapításra kerültek.” A
szakértő azt is elmondta, hogy csodákat persze nem vár, ahogy minden nagy
jelentőségű felfedezés esetében, itt is lesznek olyanok a szakmában, akik
könnyebben elfogadják az új tényeket, és persze akadnak majd olyanok is, akik
minden eszközzel igyekeznek cáfolni ezeket.<BR><BR>David Lordkipanidze, a
Grúziai Nemzeti Múzeum munkatársa és a Dmanisiban folyó ásatások vezetője úgy
véli, hogy ha pár évtizeddel ezelőtt Afrikában kerültek volna elő ugyanezen
koponyák, a szakértők többsége mindegyiket külön fajba sorolta volna.
Napjainkban azonban az összehasonlító vizsgálatoknak köszönhetően már világosnak
tűnik, hogy egy fajon, sőt egyetlen populáción belül is előfordulhatnak ilyen
mértékű varianciák az egyedek csontozatában.<BR><BR></DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG alt=""
src="http://ipon.hu/_userfiles/Image/Jools/2013/okt14-20/fiveskulls.jpg"
width=640><BR></DIV></DIV></DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center" align=left><BR>Amennyiben a kutatóknak igazuk
van, több faj neve is lekerülhet az emberi fejlődés családfájáról, többek közt
<SPAN style="FONT-STYLE: italic">Homo rudolfensis</SPAN>, a <SPAN
style="FONT-STYLE: italic">Homo gautengensis</SPAN>, a <SPAN
style="FONT-STYLE: italic">Homo ergaster</SPAN>, és még az is lehetséges, hogy a
<SPAN style="FONT-STYLE: italic">Homo habilis</SPAN> is. Ahogy Tim White, a
Kaliforniai Egyetem munkatársa fogalmazott, az elmúlt évtizedekben a
feltárásokat végző kutatók hajlamosak voltak minden aprócska eltérésből új fajok
létére következtetni, így az ember családfája igen sok olyan ággal bővült,
amelyek létezését csak egy-egy lelet támasztotta alá. Ha azonban a Dmanisiban
megtalált maradványok, és a velük kapcsolatos kutatások eredményeinek
ismeretében újra áttekintjük az afrikai leleteket, hamar kiderül, hogy ezek
egyetlen faj kicsit különböző kinézetű előfordulásaiként is
értelmezhetők.<BR><BR>Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum
kutatója is egyetért azzal, hogy az eredmények tükrében számos, eddig
különállónak gondolt korai emberi fajról valószínűsíthető, hogy ezek képviselői
valójában mindannyian <SPAN style="FONT-STYLE: italic">Homo erectus</SPAN>ok
voltak. Afrika ugyanakkor hatalmas kontinens, így számtalan lelőhely vár még
feltárásra, és azzal kapcsolatban egyelőre nincsenek kételyek, hogy az emberi
fejlődés korábbi fázisaiban kifejezetten jellemző volt a faji diverzitás.
Stringer szerint az ugyan erősen kétséges, hogy a korai <SPAN
style="FONT-STYLE: italic">Homo</SPAN> fosszíliák kivétel nélkül Homo erectusok
lettek volna, de vitathatatlan, hogy több olyan lelet is akad, amely szinte
bizonyosan nem tartozik különálló fajhoz, ahogy azt eddig
feltételezték.<BR><BR>Lordkipanidze és munkatársainak vizsgálata ugyanakkor
erősen kétségessé teszi azon feltételezést, miszerint az Afrikában nagyjából 1,9
millió éve élő <SPAN style="FONT-STYLE: italic">Australopithecus sediba</SPAN> a
modern ember közvetlen őse lenne, ehhez ugyanis túlságosan is későn élt. A
paleoantropológia világában persze teljesen biztosra szinte sosem mehetünk,
hiszen ki tudja, hol rejtőzik és mikor kerül elő egy másik leletegyüttes, amely
alapján újra át kell rajzolni az emberi evolúció családfáját.<BR><BR></DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG alt=""
src="http://ipon.hu/_userfiles/Image/Jools/2013/okt14-20/familytree_lg.jpg"
width=633></DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"> </DIV>
<DIV style="TEXT-ALIGN: center"><A
href="http://whc.unesco.org/en/tentativelists/5225/">http://whc.unesco.org/en/tentativelists/5225/</A><BR></DIV></FONT></BODY></HTML>