<div dir="ltr"><h1></h1>
<div>
<div>
<div>
<p><u><b><i>„Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni”</i> (Lk 18,1–8)</b></u> – utalt Lukács evangéliuma alapján Jézus szavaira a Szentatya október 20-án délben, az Úrangyala-imádság alkalmával<i>.</i></p>
</div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/fpapa1_2_0.JPG" style="float:left;margin:3px 7px" height="122" width="180">Zarándokok
százezres tömege hallgatta a pápa szavait. Sokan érkeztek olasz
egyházmegyékből, de a világ számos más részéből, így Brazíliából,
Argentínából is, kifejezve az Egyház egyetemességét, különös tekintettel
a missziós világnapra.</p><p><u>A mai evangéliumnak egy özvegyasszony
a főszereplője, aki addig könyörgött egy igazságtalan bírónak, amíg az
végül igazságot szolgáltatott neki.</u> Jézus ezt a következtetést vonja le:
ha az özvegyasszonynak sikerült meggyőznie azt a bírót, akkor
gondoljátok, hogy Isten nem hallgat meg minket, ha szüntelenül
imádkozunk hozzá? <u>Jézus nagyon erős kifejezést használ: <i>„Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”</i> (Lk 18,7).</u></p><p><u><b>Kiáltsunk
éjjel-nappal Istenhez! </b></u>– buzdított a pápa. De miért akarja ezt Isten?
Talán nem ismeri szükségleteinket? Isten nem azért hív bennünket a
szüntelen imára, mert nem tudja, hogy mire van szükségünk, vagy mert nem
hallgat bennünket. Éppen ellenkezőleg: Ő mindig szeretettel hallgat
minket, és mindent tud rólunk.</p><p><u><b>Mindennapi életünkben, különösen a
nehézségekben, a külső és belső rossz elleni küzdelemben az Úr soha
nincs távol, mindig mellettünk áll. Úgy küzdünk, hogy Ő mellettünk van.</b></u> <u><b>
Fegyverünk éppen az imádság,</b></u> ami érezteti velünk jelenlétét,
irgalmasságát és segítségét is. De <u><b>a gonosz elleni küzdelem kemény és
hosszú, türelmet és ellenállást kíván – mint ahogy Mózesnek fel kellett
emelnie karját, hogy népét győzelemre juttassa</b></u> (Kiv 17,8–13).<u><b> Minden nap
küzdenünk kell, de Isten a mi szövetségesünk,</b><b> Belé vetett hitünk a mi
erőnk, és az ima a hit kifejezése.</b></u></p><p>Jézus biztosít bennünket a győzelemről, végül azonban ezt kérdezi: <i>„De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”</i>
(Lk 18,8). Ha kialszik a hit, kialszik az imádság, és mi sötétségben
haladunk, eltévedünk életünk útján. <u><b>Tanuljunk tehát </b></u>az evangéliumi
özvegyasszonytól<u><b> szüntelenül imádkozni, anélkül, hogy belefáradnánk</b></u> –
hangsúlyozta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa, majd
rögtönzött szavakkal hozzátette: „Derék volt ez az özvegyasszony! Tudott
küzdeni gyermekeiért! Most arra a sok asszonyra gondolok, akik küzdenek
családjukért, akik imádkoznak, és soha nem fáradnak bele. Ma mindnyájan
emlékezzünk meg ezekről az asszonyokról, akik viselkedésükkel hiteles
tanúságot tesznek a hitről, a bátorságról, az ima példaképei ők.
Emlékezzünk rájuk!</p><p><u><b>Imádkozzunk mindig, de nem azért, hogy szavunk
erejével meggyőzzük az Urat! Ő jobban tudja, mint mi, hogy mire van
szükségünk! <font size="4">A kitartó ima </font>sokkal inkább egy olyan Istenbe vetett hit
kifejezése, aki arra hív minket, hogy vele küzdjünk minden nap, minden
pillanatban, hogy<font size="4"> a jóval győzzük le a rosszat.”</font></b></u></p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>