<div dir="ltr"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="10" width="600"><tbody><tr><td colspan="2" align="center"><font face="impact,chicago" size="6">Megtalálod életedben a valódi kincset?</font><br></td></tr><tr><td colspan="2" style="color:rgb(33,48,67);font-weight:bold;font-size:10px">
&nbsp;</td></tr><tr><td valign="top" width="580"><div align="justify"><blockquote><div align="justify"><p><img src="http://uvhirlevel.i-design.hu/images/uploaded/133722.jpg" align="right" height="164" hspace="5" vspace="5" width="290"></p>
</div><p><font color="#000000">...<u><b>vannak
 tehát javak, kincsek, melyek nem veszendők, de nem is a mennyországba 
utalnak.</b></u> Hisz <u>mi, a többség, <b>földi szabadság</b>ra vágytunk.</u> S hiába szólt 
az intés: &quot;<u><b>A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly, és nem 
marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!&quot; </b></u>(Mt 6, 
20)</font></p><p><font color="#000000"><u><b>Akkor hol is a szíved?</b></u> Szent Máté
 tovább segít, hisz így folytatja: &quot;A test világa a szem. <u><b>Ha szemed ép, 
egész tested világos.&quot;</b></u> (Mt 6, 22) De jó a szemünk? Kétlem. Mert a 
fényszennyezés korában a sok vakítófénytől nem látjuk pislogni a szív 
mécsesét. <u><b>Szemünk ma</b></u> nem elsötétül, hanem ijedten <u><b>hunyorog</b><b> a sok 
látványtól </b></u>megbénítva. Igaz, ez a hangzavarra is áll, <u><b>fülünket is egész 
zajseregek ostromolják</b></u>. A szemlélődést a mai ember, ha egyáltalán képes 
rá, kelet misztikus szeánszokra tartja fenn. Világosulj meg negyed óra 
alatt &ndash; szül az abszurd ígéret. Mert szemünk és fülünk mellett<u><b> az 
időérzékünk is szenved.</b></u></font></p><p><font color="#000000">Honnan legyen akkor kincsünk? (...)</font></p><p><font color="#000000"><u><b>A
 valódi kincs sokszor el van rejtve.</b></u> &quot;A mennyek országa hasonlít a 
szántóföldön elejtett kincshez.&quot; (Mt 13, 44) Szent Máté nem mondja meg, 
emberünk hogyan talált rá. De ott, ahol őseink éltek, mindig kincsek 
rejtőznek a föld alatt. Van kincs, melyet a halottal együtt temettek el.
 Van, melyet a közelgő ellenség elől rejtettek el, és a rejtegető már 
nem térhetett vissza kincséhez. Nagyberuházásoknál midig találnak régi 
érmeket, ékszereket, de legalább is cserepeket a földben. Mi azonban, és
 a régészek, Attila kincsét, vagy Tutennhamun sírját keressük. S ha 
megtaláltuk? Mi lesz a sorsa? Múzeumba kerül vitrinbe. Ez aligha Isten 
országa. </font></p><p><font color="#000000"><u><b>Ha ugyanis kincsed igazi, 
azt arról tudni, hogy &quot;amikor egy ember megtalálta, újra elrejtettem 
aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, s megvette a 
szántóföldet&quot;</b></u> (Mit 13, 44). Érdekes, de a&nbsp; megtaláló egyszerűen ember! 
Nem régész, nem kincskereső, nincs varázsvesszeje, látszólag véletlen a 
lelet. De öröme és radikalizmusa árulkodó: tudja, hogy erre érdemes 
feltenni mindent. </font></p><p><font color="#000000"><u><b>Van persze, aki 
nem vár a véletlenre</b></u>. Van, aki foglalkozásszerűen kincskereső, mint a 
gyöngykereskedő. Ő <u><b>igazgyöngyöt keres. Egész életében. </b></u>De képes megválni
 tőle, eladja. S újat vesz. Nem ragaszkodik hozzá rendezetlenül, ahogy 
Szent Ignác mondaná. Addig a napig, amíg egy nagyon értékeset talál: 
&quot;eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.&quot; (Mt 12, 46)</font></p><p><font color="#000000">S <u><b>mondd barátom, félretettél eleget, hogy megvehesd az igazgyöngyöt, ha rábukkansz?</b></u></font></p><p><u><b><font color="#000000">Vagy felélted tőkédet?</font></b></u></p>
<p><font color="#000000"><i>Kiss Ulrich SJ</i></font></p></blockquote></div></td></tr></tbody></table></div>