<div dir="ltr"><div>

    <div>

            <div>

                    <p><u><b>Amit mi az egész kontinensnek adhatunk, pontosan 

az, hogy hitben, közösségben és szeretetben gyökerező Egyház vagyunk </b></u>&ndash; 

mondja a CCEE tisztségében megerősített főtitkára.</p>        </div>

        </div>

</div>

<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/2013oktober/cunha.jpg" style="vertical-align:middle;margin:12px auto;display:block" height="320" width="500">A

 CCEE pozsonyi közgyűlése egyhangú szavazással újabb ciklusra 

(2013&ndash;2018) megerősítette főtitkári tisztségében Duarte da Cunha 

portugál papot. Da Cunha Európával kapcsolatban így fogalmaz:<u><b> Európa 

egy egyre összetettebb valóság. Egyrészről abba a veszélybe sodródik, 

hogy egyre inkább csak az adott pillanatba gyökerezve él, nem gondol a 

jövőre, nem lát túl a jelen dolgain.</b></u> Olyan kontinenssé válik, amely n<u><b>em 

tud már hinni Istenben. Egyfajta szomorúság és szétszórtság érzékelhető.

<u><b> Szétszórtság a sok inger következtében</b></u>, és szomorúság azért, mert ezek 

<u><b>az ingerek nem tudnak valódi örömet adni</b></u> az embereknek. <br></p><br>A 

portugál pap kiemeli, hogy <u><b>a fokozódó bizalomvesztés a politikai 

vezetőink iránt általános érzés</b></u>sé vált. Úgy tűnik, hogy az emberek már 

nem bíznak abban, hogy a politika tehet értük valamit. <b><u>Hiányzik egy nagy

 eszménykép, egy távlat. Ha az ember elveszíti a hitét, akkor elveszíti a

 nagy ideálokat </u></b>is, és ha elveszíti a nagy ideálokat, akkor nem tudja az

 emberek szívét sem magával vonzani.<br><br>Mindemellett hangsúlyozza, 

hogy Európa tele van élettel, és ez az Egyházra is vonatkozik. 

Nyugat-Európában számos ifjúsági és családközösség újjászületik, 

püspökök és papok elkötelezetten dolgoznak az új nemzedékekért, 

zarándoklatokat, képzési fórumokat, imaalkalmakat szerveznek. Rendkívül 

nagy spirituális igény figyelhető meg. És ha számokban nem is mutatkozik

 meg, ez az igény nagyon komoly és nagyon mély. <u><b>Kelet-Európában igen élő

 az Egyház, talán kevésbé szervezettebb, de spirituálisabb.</b></u><br><br>Véleménye

 szerint<u><b> a fő feladat az, hogy Egyház legyünk, vagyis az a nép, amely 

szereti Istent, amely megéli a közösséget és szeretetben megnyílik mások

 felé.</b></u> Amit mi az egész kontinensnek adhatunk, pontosan az, hogy hitben,

 közösségben és szeretetben gyökerező Egyház vagyunk. Európa 

problémáinak megoldásához azzal tudunk leginkább hozzájárulni, hogy 

Egyház vagyunk: kovász, fény és a föld sója.  Azzal kapcsolatban,

 hogy mit adhat Ferenc pápa az európai egyházaknak, kiemelte: a 

lelkesedést, hogy kilépjünk saját világunkból és odaforduljunk a létezés

 peremvidékein élőkhöz, ami azt jelenti, hogy ha kincs van a kezünkben, 

azt adnunk kell másoknak. Duarte da Cunha úgy véli, hogy a pápa 

tanúságtétele egyfajta provokáció arra, hogy hogyan legyünk Egyház 

Európában. Ez a stílus Dél-Amerikából érkezik hozzánk, és bizonyosan 

benne van <u><b>Ferenc pápa személyes karizmája</b></u> is. Van benne valami meglepő 

és<u><b> provokáló: jó kedélye, derűje, lelkesedése, belső nyugalma, amely 

által nem fél kimondani azt, amit ki kell mondania, és ezt tiszteletben 

tartással teszi meg.</b></u> Cunha szerint az ő példája már önmagában jelzi a 

stílusváltást az egyházi létben Európában. Ugyanakkor aláhúzza a 

folytonosságot is: <u><b>az eltérő stílusok ellenére van egy mély 

folytonosság,</b></u> amely ezekben az években vezeti az Egyházat II. János 

Páltól kezdve XVI. Benedeken át, Ferenc pápáig.<br><br>Magyar Kurír</div>