<div dir="ltr">2013. október 7. – Hétfő, Rózsafüzér Királynője<br><br> Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.<br> „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”<br>
Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A<br> törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,<br> teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,<br>
mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt,<br> és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte<br> Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul<br> Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement<br>
Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és<br> félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.<br> Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is<br>
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az<br> útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat<br> és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó<br>
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett<br> két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha<br> többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül<br>
ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó<br> így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta:<br> „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”<br> Lk 10,25-37<br>
<br> Elmélkedés:<br><br> Egy írástudó kérdésére válaszolva Jézus tanítást ad arról, hogy a<br> törvények továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az<br> üdvösséghez. A legfőbb törvény az Isten és az embertársak iránti szeretet.<br>
A történet ugyanakkor választ ad arra is, hogy minden embert a<br> felebarátunknak kell tekintenünk és szükség esetén a segítségére kell<br> sietnünk. E két dolog találkozása – törvény megtartása és az irgalmasság<br>
gyakorlása – kelti az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd<br> feszültségét. A pap és a levita szigorúan betartja ugyan a törvényt, amely<br> szerint tisztátalanná válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és<br>
halottnak látszó emberrel, de emiatt elmulasztják a segítségnyújtást. A<br> szamaritánus viszont nem foglalkozik a törvényekkel, hanem irgalmasságot<br> gyakorol, segít a bajba került emberen. A szeretet törvénye és annak<br>
gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez biztosítja<br> mindenki számára az üdvösségre jutást.<br> Jézus beszédeinek kedvelt témája az irgalmasság. Szent Lukács művében<br> találjuk a legtöbb ehhez kapcsolódó beszédet, ezek közé tartozik az<br>
irgalmas szamaritánus példázata. A történettel Jézus azt akarja a<br> szívünkbe vésni, hogy az Atya irgalmasságát utánozva mi is legyünk<br> irgalmasok. A bűnös ember mindig Istenhez menekül, mert csak tőle várhat<br>
megbocsátást. A bajbajutott ember is mindig az irgalmassághoz menekül,<br> rászorul az irgalmas ember segítségére. Az irgalmasság gyakorlásában<br> megtalálhatjuk a boldogságot, mert Jézus ígérete szerint „boldogok az<br>
irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Ismerjük fel a<br> szenvedőkben és a bajbajutottakban Krisztus arcát, hogy neki jót téve<br> elnyerhessük az üdvösséget!<br> © Horváth István Sándor<br>
<br> <br><br> Imádság:<br><br> Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk!<br> Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban<br> lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki<br>
asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk, testvérünk és<br> megváltónk.<br></div>