<div dir="ltr"><u>A hetvenkét tanítvány</u>, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,<br> <u>nagy örömmel tért vissza. </u>„Uram – mondták Jézusnak –, <u>a te nevedre még a<br> gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.</u>” Ő így válaszolt: „Láttam a<br>
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. <u><i><b>Hatalmat adtam nektek, hogy<br> kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá<br> legyetek: Semmi sem fog ártani nektek</b></i></u>. Mindazonáltal <u><b>ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”</b></u><br>
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:<br> „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel <u><b> elrejtetted ezeket a<br> bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek,</b></u> így van ez,<br>
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. <u><b>Senki más<br> nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,<br> és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” </b></u>Jézus azután tanítványaihoz<br>
fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.<br> Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,<br> de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”<br>
Lk 10,17-24</div>