<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: A szentmise nem egy társadalmi esemény</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Az október 3-án a Szent Márta-házban bemutatott
szentmisén részt vettek a bíborosi tanács tagjai is, akik ezekben a
napokban tartják első ülésüket a Vatikánban Ferenc pápa vezetésével.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferenc1003_fekvo.JPG" style="float: right; margin: 7px;" height="120" width="180"><u><b>Homíliájában
a Szentatya hangsúlyozta: Az üdvösség emlékezetét nem kell „szokványos
eseménnyé” alakítani. A szentmise nem társadalmi esemény, hanem az Úr
közöttünk való jelenléte.</b></u></p><p>Ezdrás (egy faemelvényről) olvassa <u>a
Törvény Könyvét, amelyről már azt hitték, hogy elveszett, és a nép
meghatottan örömkönnyeket sír </u>– kezdte homíliáját Ferenc pápa, az első
olvasmányból, Nehemiás könyvéből vett szakaszból kiindulva. – I<u>sten népe
megőrizte a Törvény emlékezetét, de ez egy távoli emlékezet volt. Azon a
napon azonban az emlékezet élővé vált és ez megérintette a szíveket</u>. Az
öröm, nem pedig a fájdalom könnyeit ejtették az emberek, mert
megtapasztalták az üdvösség közelségét.</p><p>Ez fontos, nem pusztán a
nagy történelmi pillanatokban, hanem életünk pillanataiban is:
<u><b>mindnyájan rendelkezünk az üdvösség emlékezetével, mindnyájan </b></u>– mutatott
rá a pápa, majd feltette a kérdést: ez az emlékezet közel van hozzánk,
vagy egy kissé távoli, szétszórt, kissé divatjamúlt, múzeumi emlékezet,
ami eltávolodhat? Amikor az emlékezet távoli, amikor nem rendelkezünk
közelségének ezzel a tapasztalatával, akkor végbemegy egy átalakulási
folyamat és az emlékezet egyszerű emlékké válik.</p><p><u><b>Amikor az
emlékezet eltávolodik, emlékké válik, amikor azonban közeli, akkor
örömmé alakul át és ez a nép öröme. Ez keresztény életünk egyik
alapelve. Amikor az emlékezet közel áll hozzánk, akkor kettős hatása
van: megmelegíti szívünket és örömet ad </b></u>– mondta Ferenc pápa. – Ez az
öröm a mi erőnk. A közeli emlékezet öröme. Azonban a távoli, megszokottá
vált emlékezet, amely egyszerű emlékké válik, nem melegíti fel a
szíveket, nem ad örömet, nem ad erőt. A találkozás az emlékezettel az
üdvösség egy eseménye, <u><b>találkozás Isten szeretetével. Isten velünk
együtt írja a történelmet és üdvözített bennünket; ez az üdvösség
találkozása</b></u>. Ez olyan szép, hogy <u><b>meg kell ünnepelni.</b></u></p><p><u><b>Amikor Isten
közel jön hozzánk, az mindig ünnep</b></u>et jelent. Mi, keresztények gyakran
félünk az ünneptől: ez az egyszerű és testvéri ünnep az Úr közelségének
ajándéka. Az élet eltávolít bennünket ettől a közelségtől, az
üdvösségnek csak az emlékét őrizzük meg, nem pedig élő emlékezetét.<u><b> Az
Egyház emlékezetében tartja az Úr kínszenvedését.</b></u> Azonban velünk is
előfordul, hogy eltávolodunk ettől az emlékezettől és emlékké,
szokványos eseménnyé alakítjuk azt át.</p><p>Minden héten elmegyünk a
templomba, vagy ha meghal valaki, elmegyünk a temetésére. Ez az
emlékezet gyakran untat bennünket, mert nem tűnik közelinek. <u><b>Szomorú, de
a szentmise gyakran társadalmi eseménnyé alakul át, nem vagyunk közel
az Egyház emlékezetéhez, amely az Úr közöttünk való jelenléte. </b></u>Képzeljük
el Nehemiás könyvének ezt a szép jelenetét: Ezdrás hozza Izrael
emlékezetének Könyvét és <u><b>a nép, amely közel kerül emlékezetéhez, sír,
szíve átmelegszik, örömmel telik el, érzi, hogy az Úr öröme saját
erejévé válik.</b></u> És a nép egyszerűen, félelem nélkül ünnepel.</p><p><u><b>Kérjük
az Úrtól a kegyelmet, hogy emlékezete mindig közel legyen hozzánk,</b></u>
olyan közeli emlékezet legyen, amely nem válik érdektelenné a megszokás
és annyi más miatt és nem távolodik el egyszerű emlékként – zárta
homíliáját Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>