<div dir="ltr"><h1>A hét szentje: Lisieux-i Szent Teréz</h1>Teréz 1873. január 2-án született a normandiai
Alençonban Louis Martin ékszerész-órásmester és Azélie Guérin Martin
kilencedik gyermekeként. Születése után két nappal Mária Franciska
Terézia névre keresztelték.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><u><b>A szülők jámbor lelkületben nevelték gyermekeiket, maguk is mélyen
vallásosak voltak, gyakorolták az irgalmasság cselekedeteit: meghívták
az éhezőt asztalukhoz, helyet adtak a hajléktalannak, látogatták az
időseket és a haldoklókat.</b></u> 2008. október 19-én házaspárként avatták őket
boldoggá – az Egyház történetében másodszor fordult ekkor elő, hogy
<u><b>házaspárt boldoggá avattak.</b></u></p><p><u><b>A kis Teréz</b></u>nek nem adatott meg, hogy
sokáig élvezze szent szülei szeretetét: <u><b>négy éves volt, amikor
elvesztette édesanyját, majd néhány évvel később szeretett édesapját is.</b></u>
A gyermekkorban megtapasztalt vallásos légkör, amely a családban
uralkodott, elegendő volt azonban ahhoz, hogy nagy dolgok utáni vágy
gyulladjon szívében.</p><p><u><b>Már tizenöt évesen kopogtatott a Kármel
kapuján. Kérte felvételét, azonban elutasították, mert attól féltek,
hogy a szerzetesélet nehézségei kedvét szegik. Ő azonban nem adta fel</b></u>.
Először felkereste a hel<img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/kisterez_0.jpg" style="float:right;margin:7px" height="193" width="120">yi
püspököt, hogy fiatal kora ellenére engedélyezze neki a belépést, majd
amikor ő a kánonjogi előírásokra hivatkozva visszautasította, Rómába
utazott. <u><b>A Szentatya elé járulva térdre borulva adta elő kérését:
„Engedd meg nekem, hogy belépjek a Kármelbe”.</b></u> A pápa azonban nem akarván
precedenst teremteni egy esetleges kivétel engedélyezésével,<u><b> megígérte
Teréznek, hogy Isten elé terjeszti kérését.</b></u> Teréz ott maradt térdelve
annak reményében, hogy a Szentatya igent mond kérésére. Két svájci
gárdista vitte ki,<u><b> álma azonban egy év múlva teljesült, 1889 januárjában
beöltözhetett, és megkapta rendi nevét: a Gyermek Jézusról és a Szent
Arcról nevezett Teréz.</b></u></p><p><u><b>Szerzetesi élete nem volt könnyű. Elöljárói
nagyon szigorúan kezelték őt,</b></u> egy nővértársa pedig, akit betegsége
miatt ápolt, gyakran bosszantotta. A rendben azt mondták róla, hogy
könnyelműen lépett be a Kármelbe. Mindezen <u><b>ellenérzések azonban
lassan-lassan feloldódni látszottak</b></u>, és lelki érettsége idővel
csodálatot ébresztett a többiekben, amelyet szóvá is tettek: türelmesen
viseli keresztjét, a próbatételeket alázattal fogadja, a
kötelezettségeket szeretettel teljesíti.</p><p><u><b>A tökéletesség útját,
amit ő maga is járt az „istengyermekség kis útjának” nevezte, </b></u>erről
szóló lelki élményeit pedig kis füzetekbe írta le, amelyet halála után <i>Egy lélek története </i>címmel könyv formában is megjelentettek.</p><p>„A
könyv a szeretet csodálatos történetét mondja el olyan hitelességgel,
egyszerűséggel és frissességgel, amely nem tudja nem magával ragadni az
olvasót. Ennek a szeretetnek megvan az arca és a neve – a neve: Jézus.
[…] <u><b>Teréz egyike azoknak az evangéliumi együgyűeknek, akik hagyják, hogy
Isten maga vezesse őket titkainak legmélyére</b></u>. Mint ilyen, mindenki
számára példa, de különösen azoknak, akik Isten népében a teológia
szolgálatát betöltik. […] A szentek tudománya ugyanis a legtökéletesebb
tudomány.” (XVI. Benedek pápa, Általános kihallgatás, 2011. április 6.)</p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/kisterez2_fekvo.jpg" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180">Néhány évtizeddel az <i>Egy lélek történeté</i>nek
kiadása után, 1997-ben az Egyház elismerte, hogy nemcsak a könyvben
található gondolatok, hanem Teréz életpéldája is annyira jelentős, hogy
felveszi őt a harminchárom tagot számláló egyházdoktorok körébe. Ezt a
kitüntető címet eddig csak a legnagyobb és legkiválóbb szentek
érdemelhették ki, akik személyiségükkel és tanításuk fennköltségével
kiemelkedtek. Előtte mindössze két nő részesülhetett ebben a
megtiszteltetésben: Sziénai Szent Katalin (XIV. sz.) és Avilai Szent
Teréz (XVI. sz.). Kis Teréz – ahogy a nép nevezi őt – a legfiatalabb
egyházdoktor, huszonnégy évesen halt meg 1897. szeptember 30-án
Lisieux-ben.</p><p>XI. Piusz pápa 1923. április 29-én boldoggá, 1925.
május 17-én pedig szentté avatta. II. János Pál pápa 1997. október
19-én egyháztanítóvá nyilvánította.</p><p><u><b>Mit tanít nekünk az Egyháznak ez a legfiatalabb doktora?</b></u></p><p>Az
Istenhez vezető<u><b> „kis utat” tanítja nekünk</b></u>, ahol a szentség nem valami
rendkívüli, hanem saját hivatásunk és az Isten által kijelölt
feladataink megvalósulása. <u><b>A magunkkal szembeni igazságot és saját
élettörténetünk elfogadását tanítja.</b></u></p><p>A „kis út” <u><b>a hétköznapok terheinek alázatos elfogadása Isten kezéből</b></u>.</p><p>A
„kis út” <u><b>a felebarát szeretete, különösen azé, aki velem együtt él, és
akit a legnehezebb szeretni</b></u>. Teréz ezt zseniálisan művelte.</p><p>A „kis
út” azonban mindenekelőtt <u><b>gyermeki bizalom Istenben, minden, még
életünk legnehezebb pillanatában is: „Ez az út a kicsi gyermek
ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban” </b></u>–
mondta maga Szent Teréz.</p><p><u><b>Teréz halála előtt egy évvel megjelentek
az előrehaladott állapotban lévő tuberkulózisának első jelei</b></u>: magas láz,
gyengeség, vérzékenység. Mindezek ellenére továbbra is elvégezte minden
feladatát. Mire az orvost hívták, állapota már teljesen reménytelen
volt. Olyan eszközöket alkalmaztak gyógyításánál, amelyek <u><b>rendkívüli
fájdalmat</b></u> okoztak neki. És ezen túl sokkal nagyobb fájdalmat jelentettek
neki nővértársainak gúnyos megjegyzései. <u><b>Annak, aki „az Egyház szívében
szeretet” akart lenni, halála előtt még hallgatnia kellett azt a
tökéletlenséget és szeretetlenséget, amely közvetlen közelében voltak
tapasztalhatók: „Bár tudnád, milyen kevéssé vagy itt szeretve és
komolyan véve”.</b></u></p><p>Néhány hét szenvedés után Teréz, ez az igazi
„lelki óriás” elment. Korábban a rá jellemző alázatossággal mondogatta:
<u><b>„Fent a mennyben jót akarok tenni a földön maradottak számára!”, majd
hozzátette: „Meglátjátok, halálom után mindenki szeretni fog engem”.</b></u></p><p><u><b>És
igaza lett.</b></u> Noha a temetésére alig jöttek el harmincan,
szenttéavatásának napján már félmillióan voltak. Mára már több mint 50
szerzetesrend és 1700 templom védőszentje az egész világon, amelynek
száma továbbra is nő, ugyanis egyre többet építenek az ő pártfogása
alatt.</p><p><i>Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a
kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz
útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök
dicsőséged. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.</i></p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p><p style="text-align:center">***</p><p>„Az
irgalmasság Atyja Krisztus által a Szentlélekben árasztja ki az isteni
szeretet tudományát. Ezt az ajándékot a kicsinyek és alázatosak kapják,
hogy ismerjék meg és hirdessék az Ország titkait, amelyek rejtve vannak a
tudósok és bölcsek előtt. Ezért ujjongott föl Jézus a Szentlélekben,
hálát adva az Atyának, aki így rendelkezett (vö. Lk 10,21-22; Mt
11,25-26)... Élete folyamán Teréz új megvilágításokat, rejtett és titkos
jelentéseket fedezett föl és az isteni Mestertől megkapta a szeretet
tudományát, amelyet olyan sajátos, eredeti módon fejtett ki írásaiban.
Ez a tudomány fényesen igazolta, hogy mennyire ismerte az Ország titkát
és tapasztalta meg személyesen a kegyelmet. Az evangéliumi bölcsesség
sajátos karizmájának tekinthetjük ezt, amelyet Teréz, mint a többi szent
és hitmester, az imából merített...<br>Tanítását gyakran foglalták
össze a kis út név alatt. Ez nem más, mint az életszentség evangéliumi
útja mindenki számára... A lelki gyermekség közvetítésével meg lehet
tapasztalni, hogy minden Istentől jön, Hozzá tér vissza és Benne
lakozik, mindenki üdvösségéért, az irgalmas szeretet misztériumában.
Szentünknek ez a tanbeli üzenete, amelyet tanított és megélt.” (Részlet
II. János Pál pápa <i>Divini Amoris Scientia</i> kezdetű apostoli leveléből, mellyel egyháztanítóvá avatta Lisieux-i Szent Terézt)</p></div>