<div dir="ltr"><div>
<div>
2013. szeptember 23. hétfő, 07:00 | Írta: Sytka <a href="http://talita.hu" target="_blank">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><img src="http://talita.hu/images/stories/Vglap-26.jpg" alt="Vglap-26" style="float:left" height="183" width="245"><b> <br><u>Richard
Dawkins, </u></b>akit szoktak<u> </u><b><u>ateista pápának is </u></b>nevezni<b><u>, többféle fórumon </u></b>és
többféle módon is<b><u> kijelentette </u></b>már, <b><u>hogy a kereszténység durván visszaél
a gyerekek bizalmával.</u> </b>Ezúttal kivételesen nem az oly divatos
pedofilügyekről van szó, hanem pusztán arról, hogy az ártatlan
gyerekeket a fanatikus hívők megcímkézik, amikor kereszténynek nevezik
őket. Lehet egy gyermek keresztény?</p>
<p> </p>
<p><b><br></b></p>
<p>Ahogy Dawkins szemléletesen érzékelteti, soha nem szoktuk a
gyermekeket pártok álláspontja szerint csoportosítani. Hazai
kontextusban azt mondhatnánk, senki nem nevezne egy kiskorú személyt
„fideszes kisfiúnak” vagy „emeszpés kislánynak”. Ezek a kategóriák
értelmetlenek<u><b> egy gyermek</b></u> esetében, mert<u><b> úgy véljük, </b></u>legtöbbjük<u><b> még
bőven éretlen ahhoz, hogy a </b></u>pártok által <u><b>felkínált ideológiai
szemléletmódot megértse és döntsön róla</b></u>. Egy gyerek az csak gyerek, aki
nem kötődhet egyetlen mozgalomhoz, szellemi irányzathoz és ezáltal
valláshoz sem, <u>míg kognitív képességei lehetővé nem teszik számára a
választást</u>. <u><b>Dawkins mindebből levonja a következtetést: a keresztény </b>és
más vallású <b>szülők megbélyegzik a gyerekeket, amikor az adott
hitrendszer nevét rájuk kényszerítik.</b></u> Csúnya dolog, ami megint a vallás
gonoszságát mutatja, legalábbis a harcias szellemű ateista vélemények
szerint.</p>
<p>A magam részéről utálom a címkézést, de <u><b>szeretem a gyerekeket. </b>Nekem
is van kettő.</u> Egész közelről látom őket nap mint nap: garantálhatom,
nincsenek megbélyegezve. Ám <u><b>tudják, hogy Jézus szereti őket – annyira
tudják, amennyire egy gyerek ezt tudhatja.</b></u> Megértik, amennyire egy
gyerek képes megérteni, mert bizony<u><b> a keresztény hit jogtalanul
nevezhetné magát az egyedül üdvözítőnek, ha a gyerekek kénytelenek
lennének távol maradni tőle.</b></u> <u><b>Jézus </b></u>azonban nem elitklubot hozott létre,
hanem <u><b>tanítványi köré</b></u>t, <u><b>ahol okosak és buták, kicsik és nagyok is
megférnek és beleszólhatnak a dolgokba, mindenki a maga szintjén.</b></u></p>
<p><u><b>Baj lenne, ha a gyerekek nem értenék meg Jézust</b></u> – ugyanis az Ő
személye a kereszténység lényege. Aki ismeri Krisztust és akit Krisztus
ismer, azt lehet kereszténynek nevezni. Arról a <u><b>Krisztus</b></u>ról beszélek,
aki a <u><b>mondanivalóját úgy tudta kommunikálni, hogy azt egy kis ember is
ízlelgetheti</b></u> a maga belső valójában, <u><b>ám akár egy professzor is</b></u>
elmélkedhet rajta.<br><br> <u><b>Dawkins </b></u>minderről semmit sem tud. <u><b>A
kereszténységben nem Jézus személyét, hanem csakis egy </b></u>rendkívül
<u><b>összetett dogmatikai szisztémát lát, amit rendre összehasonlít a
természettudományos kijelentésekkel.</b></u> <u><b>Ám a belső magot, az evangélium
egyszerű szépségét, s benne Isten szeretetét, </b></u>amit nem lehet egy
mikroszkóp tárgylemezkéje alá gyűrni, <u><b>már nem veszi észre</b></u>. <u><b>Ő a
gyerekekben a korlátaikat látja, akik még elmaradnak az okos
felnőttektől</b></u><b> </b>– <u><b>Jézus pedig a gyermeki potenciált, a bennük rejlő
példakép erejét, ami a nagyok fölé emeli őket. </b></u>Dawkins gyengének és
befolyásolhatónak láttatja a gyerekeket,<u><b> Jézus </b></u>pedig <u><b>előre állít egyet
közülük és az okos felnőttek arcába mondja: ha nem lesztek ilyenek, mint
ez a kicsi itt, esélyetek sincs bejutni Isten Országába.</b></u></p>
<p>Dawkins retorikája hibáztatja a szülőket is, hiszen a megbélyegzést
ők végzik, amikor militáns ateista szemüvegen át nézve, saját
világnézetüket kényszerítik gyermekeikre. De <u><b>csakugyan hibát követ el az
a szülő, aki arra a szemléletmódra neveli tulajdon utódait, melyet
meggyőződéssel tud képviselni?</b></u> Ha nem akar önmagával meghasonulni, vajon
van más lehetősége? Nem utolsó sorban,<u><b> minek van meggyőzőbb üzenete a
gyermek számára: ha a keresztény szülő saját hitének megfelelő nevelést
biztosít, ami harmóniában áll belső világával, vagy ha folyamatos
kognitív disszonanciában élve olyan elveket tanít, melyek ellen
egyébként tiltakozik?</b></u></p>
<p>Persze<u><b> ismerünk történelmi példát, amikor az ilyesféle kérdéseket
hatalmi szóval oldották meg és a szülőket egyszerűen leválasztották
saját utódaikról</b></u>. <u><b>A spártai társadalom </b></u>a hét éves gyermeket elvette és
katonának kezdte nevelni. Nos, azokban az időkben a szülő befolyása
jóval kevesebb volt a maihoz képest. <u><b>Tényleg valami ehhez hasonlót
szeretnénk látni?</b></u></p>
<p><i style="font-size:12px">Kép:</i><span style="font-size:12px"> </span><a style="font-size:12px" href="http://hogyvolt.blog.hu/2012/11/23/varatlan_utazas_2x04_fuzokrol_titkokrol_es_az_igaz_szerelemrol" target="_blank">innen</a></p>
<p> </p></div>