<div dir="ltr"><h1 class=""><u></u></h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Ferenc pápa szeptember 30-án, hétfőn
kihallgatáson fogadta a Sant’Egidio Közösség által szervezett XXVII.
Béketalálkozó résztvevőit, egyházak, egyházi közösségek, nagy
világvallások képviselőit. Az Assisi szellemében megrendezett
eseménysorozat idei címe: <u><b><em>A reménység bátorsága – vallások és kultúrák párbeszédben</em>.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencpegidio_fekvo.jpg" style="float: left; margin: 7px;" height="120" width="180">A
pápa köszönetét fejezte ki Andrea Riccardi professzornak, a Sant’Egidio
Közösség alapítójának és az egész közösségnek, amiért olyan nagy
kitartással követik a Boldog II. János Pál által Assisiben megjelölt
utat: meg kell őrizni a remény lámpásának égő lángját a békéért
imádkozva és munkálkodva.</p><p>Akkor 1986-ot írtunk: a világot
egymással szemben álló tömbök osztották meg – kezdte beszédét a
Szentatya. – Abban a történelmi kontextusban <u><b>a pápa arra szólította fel a
vallási vezetőket, hogy imádkozzanak a békéért: többé nem egymással
szemben, hanem egymás mellett.</b></u> Ez nem maradhatott egy elszigetelt
esemény. A Sant’Egidio Közösség tovább folytatta ezt az utat és újabb
lendületet adott neki. <u><b>A párbeszédbe bevonták minden vallás jelentős
személyiségeit, világi képviselőit, továbbá humanista gondolkodókat
hívtak meg.</b></u></p><p>Éppen ezekben a hónapokban halljuk, hogy a világnak
szüksége van arra a „lelkületre”, amely az Assisiben megrendezett
történelmi találkozót áthatotta. Miért? Mert a világnak olyan nagy
szüksége van a békére.</p><p>Nem! <u><b>Soha nem törődhetünk bele egész népek
fájdalmába, akik a háború, a nyomor, a kizsákmányolás túszai </b></u>–
hangsúlyozta Ferenc pápa. – Nem nézhetjük közömbösen és tehetetlenül
gyermekek, családok, idősek drámáját, akiket az erőszak sújt. Nem
engedhetjük meg, hogy a terrorizmus tartsa foglyul néhányak erőszakos
szívét, akik azután sokaknak fájdalmat és halált okoznak. Mindnyájan
erőteljesen, rendkívül határozottan hangoztassuk szüntelenül, hogy <u><b>soha
semmiféle vallási indok nem igazolhatja az erőszakot,</b></u> akármilyen
formában is jelentkezzen.</p><p>Ferenc pápa idézett XVI. Benedek két
évvel ezelőtti beszédéből, amelyet a 25. találkozó alkalmából mondott:
„El kell törölni a vallási okokra hivatkozó erőszak minden formáját.
Közösen kell őrködni afelett, hogy a világ ne essen annak az erőszaknak a
zsákmányául, amely jelen van minden olyan civilizációs tervben, amely
az Istennek mondott nemen alapul.”</p><p>Mint a különféle vallások
vezetői, sokat tehetünk – folytatta beszédét a Szentatya. – A béke
mindenki felelőssége. I<u><b>mádkozzunk a békéért, munkálkodjunk a békén!</b></u> Egy
vallási vezető mindig a béke embere, mert a béke parancsolata mélyen
bele van vésve azokba a vallási hagyományokba, amelyeket képviselünk. De
mit tehetünk? – hangzott Ferenc pápa kérdése.</p><p>A Sant’Egidio
Közösség éves találkozói sugallják az utat: bátorság a párbeszédre,
amely reményt ad. <u><b>Társadalmainkban azért is korlátozott a béke, mert
hiányzik a párbeszéd.</b></u> Az emberek vonakodnak attól, hogy kilépjenek saját
érdekeik szűk látóhatárából és megnyíljanak egy valódi és őszinte
szembesülésnek. A béke elnyeréséhez szükség van kitartó, türelmes, erős
és intelligens párbeszédre, amellyel semmit nem veszítünk el. A
párbeszéd legyőzheti a háborút. A párbeszéd elősegíti a megértést, az
összhangot, az egyetértést, a békét. Ezért életbe vágóan fontos, hogy
növekedjen, hogy elterjedjen az emberek között, életkörülményüktől és
meggyőződésüktől függetlenül, mint a béke egy hálózata, amely védelmezi a
világot és a gyengéket.</p><p><u><b>A vallási vezetők arra kaptak meghívást,
hogy valóban dialogizáljanak, a béke építésében ne ügynökökként, hanem
mint valóságos közvetítők lépjenek fel.</b></u> Az ügynökök kedvezményt
nyújtanak mindegyik félnek, hogy végül ők jussanak nyereséghez.<u><b> A
közvetítő pedig semmit sem tart meg magának, hanem nagylelkűen, a
végsőkig elkötelezi magát, tudván, hogy az egyetlen nyereség a béke.</b></u>
Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy a béke munkásai legyünk,
egyesítve és nem megosztva, kioltva és nem fenntartva a gyűlöletet,
megnyitva a párbeszéd útjait, ahelyett, hogy újabb falakat emelnénk!
Párbeszédet folytatni, találkozni, hogy a világon meghonosítsuk a
dialógus, a találkozás kultúráját – hangzott a pápa buzdítása.</p><p>Az
első assisi találkozó öröksége, amelyet a Sant’Egidio Közösség évről
évre tovább táplál, azt mutatja, hogy a párbeszéd szorosan kapcsolódik
minden egyes személy imájához. A párbeszéd és az ima együtt nőnek és
együtt sorvadnak el. Az ember Istenhez fűződő kapcsolata a többiekkel
való párbeszéd iskolája és tápláléka. <u><b>VI. Pál pápa a „párbeszéd
transzcendens eredetéről” szólt, <em>Ecclesiam suam</em> k.
enciklikájában</b></u> írta: „A vallás természeténél fogva kapcsolat Isten és az
ember között. Az ima a párbeszéd révén fejezi ki ezt a kapcsolatot”
(72. pont).</p><p>Továbbra is imádkozzunk a világ békéjéért, Szíria, a
Közel-Kelet, sok ország békéjéért. A békéhez való bátorság adja meg a
reményhez való bátorságot a világon a háborúk miatt szenvedők, a
jövőjükért aggódó fiatalok számára. A Mindenható Isten, aki hallgatja
imáinkat, támogasson bennünket a béke útján – fohászkodott a pápa, majd a
következő mondattal fejezte be beszédét: Szeretném javasolni, hogy most
mindnyájan, Isten jelenlétében, csöndben kívánjunk egymásnak
kölcsönösen békét.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>