<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: minden abortuszra ítélt gyermek hordozza Krisztus arcát</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>A <u><b>Szentatya</b></u> pénteken délelőtt <u><b>beszéd</b></u>et intézett <u><b>a
Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségének mintegy száz
képviselőjéhez,</b></u> akik szeptember 22-éig Rómában <u><b>az új evangelizációról</b></u>, <u><b>a
nőgyógyászatról és az anyák gyógyításáról tartanak értekezlet.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit8/eletvedo1_0.jpg" style="float: left; margin: 3px 7px;" height="119" width="220"><u><b>Mondjunk
határozottan igent az életre </b></u>– hangsúlyozta a pápa a katolikus
orvosoknak, miközben <u>emlékeztetett </u><b><i>a mai világban uralkodó hasznossági
mentalitásra, amely rabul ejt annyi szívet és elmét</i></b>, és amelynek oly
magas az ára: nevezetesen az, hogy <b><i>kivetnek emberi lényeket, főként ha
azok fizikailag vagy társadalmi szempontból erőtlenek.</i></b></p><p><u><b>Minden
kisgyermek, akit igazságtalan módon abortálásra ítélnek, magán hordozza
Jézus Krisztus arcát.</b></u> Ez <b><u>a gyermek, aki még mielőtt megszületne vagy
amint megszületett, megtapasztalta a világ elutasítását</u></b>. Ugyanúgy az
idősek is – akkor is, ha betegek, és életük utolsó napjait élik –
magukon viselik Krisztus arcát. <u><b>Nem dobhatjuk el őket, amint napjainkban
hirdetik.</b></u> A Hittani Kongregáció művi vetéléssel kapcsolatos
nyilatkozata szavai nyomán a pápa leszögezte, hogy a személy elsőszámú
joga az élethez való jog.</p><p>Az anyagi dolgoknak van ára, és
eladhatók, de <u><b>a személyek sajátos méltósággal rendelkeznek,
értékesebbek, mint a dolgok, és nem lehet árat szabni értük.</b></u> Hányszor
találkozunk olyan helyzetekkel, ahol az, ami a legolcsóbb, éppen az
élet. Az utóbbi időben emiatt <u><b>az emberi élet iránti figyelem az egyházi
tanítás egyik legfontosabb prioritásá</b></u>vá lett, <u><b>a betegek, a születendő
életek, az idősek, a védtelenek kérdése.</b></u></p><p><u><b>A katolikus orvosok</b> a
jelenlegi helyzetben paradox módon megtapasztalják egyfelől az
orvostudomány fejlődését, másfelől pedig azt a <b>veszélyt, hogy elveszítik
sajátságos identitásukat mint az élet szolgálói</b>.</u> A kulturális
úttévesztés kikezdte azt is, ami megtámadhatatlannak tűnt, azaz az
orvostudományt. Bár természeténél fogva az orvostudomány az élet
szolgálatában áll, az egészségügyi foglalkozások olykor odáig jutottak,
hogy nem tisztelik az életet.</p><p>A<em> Caritas in veritate</em>
enciklika szavait nyomán Ferenc pápa ezt mondta: „a felemás helyzet
abban a tényben figyelhető meg, hogy <u><b>miközben új és új jogokkal ruházzák
fel a személyt, olykor állítólagos jogokkal, nem mindig védelmezik az
életet mint minden ember elsődleges jogát.</b></u> <u><b>Az orvosi tevékenység célja
mindig az élet védelme és előmozdítása”.</b></u></p><p><u><b>Katolikusnak lenni
nagyobb felelősséget jelent</b></u>, főként amikor arról van szó, hogy <u><b>az emberi
életnek elismerjük a transzcendens távlatot</b></u>, amely magán viseli Isten
teremtő művét fogantatásának első percétől. <u><b>Ez az új evangelizáció
elkötelezettsége,</b></u> amely gyakran <u><b>megköveteli, hogy az árral szemben
haladjanak és személy szerint ennek megfizessék az árát.</b></u> Az Úr Jézus
számít rátok abban, hogy<u><b> terjesszétek az élet evangéliumát</b></u> – mondta még
Ferenc pápa a katolikus orvosok római értekezletének résztvevőihez.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>