<div dir="ltr"><table style="width:100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="width:60px!important;white-space:nowrap;vertical-align:top"><a href="http://christianae.wordpress.com/author/christiana2013/" style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178);display:block;margin-right:10px" target="_blank"><img alt="" src="http://0.gravatar.com/avatar/67a76b527001e56040145b1a3b7d6595?s=50&d=http%3A%2F%2Fs0.wp.com%2Fi%2Fmu.gif&r=G" border="0" height="50" width="50"></a>
</td>
<td>
<h2 style="color:rgb(85,85,85);margin:0px;font-size:20px"><a href="http://christianae.wordpress.com/2013/09/20/p-antonio-spadaro-sj-interjuja-ferenc-papaval-roviditett-valtozat/" style="color:rgb(37,133,178);text-decoration:none!important" target="_blank">P. Antonio Spadaro SJ interjúja Ferenc pápával (rövidített változat)</a></h2>
<span style="color:rgb(136,136,136)">by <a href="http://christianae.wordpress.com/author/christiana2013/" style="text-decoration:underline;color:rgb(136,136,136)!important" target="_blank">christiana2013</a></span>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<div style="margin-top:1em;max-width:560px">
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em"><b>Részletek P. Antonio Spadaro SJ Ferenc pápával készített interjújából<br>
(Szent Márta Ház, 2013. augusztus 19., 23., 29.)</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em">Magyarul megjelent a <a style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178)" href="http://parbeszedhaza.hu/reflexio/jo-napot-ferenc-papa-vagyok-interju" target="_blank">Párbeszéd háza honlapján.</a></p>
<div>
<div><img alt="" src="http://parbeszedhaza.hu/sites/default/files/images/front_page_image/papa_lead_lapozo_0.jpg" style="clear:both;max-width:100%;margin:8px 11px;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:4px;float:left" border="0"></div>
</div>
<div>
<div>
<div><b>Augusztus 19-e, hétfő. Ferenc pápa találkozóra vár engem
tíz órára a Szent Márta Házba. Az apámtól örökölt kényszeres
pontossággal, most is korábban érkezem. Egy kisebb szalonban foglalok
helyet. A várakozás rövid ideig tart, néhány perc múlva a lifthez
kísérnek. E pár percben alkalmam van visszaemlékezni arra, amikor
Lisszabonban, a jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztőinek
találkozóján fölmerült az ötlet, hogy közösen jelentessünk meg egy, a
pápával készített interjút. Megvitattam ezt a többi jezsuita újság
főszerkesztőjével, és megfogalmaztunk néhány kérdést, amelyeket
mindnyájan fontosnak tartottunk.<u> Amikor kiszállok a liftből, látom, a
pápa már az ajtónál állva vár rám. Sőt, valójában az az örömteli érzésem
támad, hogy nem is léptem át ajtókon.</u> Pedig egy ajtónak azért mégiscsak
kellett ott lennie.</b>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>Belépek
a szobájába, és a pápa leültet egy karosszékbe. Ő egy magasabb és
merevebb széken ül gerincproblémái miatt.</b></u> A környezet egyszerű, spártai.
Az íróasztal munkatere kicsi. Megérint a környezet lényegre törő
mivolta, nemcsak a bútoroké, hanem a többi tárgyé is. <u><b>Kevés könyv, kevés
papír és kevés egyéb tárgy. Ezek között van egy Szent Ferenc-ikon, a
Lujani Miasszonyunk, Argentína védőszentjének szobra, egy feszület, egy
alvó Szent József-szobor</b></u>, hasonló ahhoz, amit a San Miguel-i Colegio
Máximo igazgatói és tartományfőnöki szobájában láttam nála. <u><b>Bergoglio
lelkisége nem „harmonizált energiákból” áll össze – ahogy ő mondaná –,
hanem emberi arcokból: Krisztus, Szent Ferenc, Szent József, Mária.</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">A
pápa mosolyogva fogad, azzal a mosollyal, amely már többször is bejárta
a világot, és ami megnyitja az emberek szívét. <u><b>Sok mindenről kezdünk
beszélni, elsőként brazíliai útjáról. Valódi kegyelemnek tartja.</b></u>
Kérdésemre, hogy kipihente-e magát, azt feleli, igen, jól van, de
mindenekelőtt az Ifjúsági Világtalálkozóról szól, ami számára titok,
„misztérium” volt. <u><b>Elmondja, nem szokott hozzá, hogy ennyi emberhez
szóljon: „Én az egyes embereket szeretem nézni, egyenként, és azokkal
tudok személyes kapcsolatba lépni, akik előttem vannak.</b></u> Nem szoktam
hozzá a tömeghez.” Mondom neki, hogy ez igaz, és látható is, és
mindenkit megérint. Az emberek észreveszik, hogy amikor közöttük van,
szemei tényleg az egyes emberekre tekintenek. A tévékamerák aztán elénk
tárják ezeket a képeket, és így mindenki láthatja ezt a tekintetet.
<u><b>Elégedettnek tűnik, hogy az lehet, aki valójában, és hogy nem kell
változtatnia kapcsolattartási szokásain, még akkor sem, amikor milliók
vannak előtte</b></u>, mint ahogy az a copacabanai strandon történt.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>A
Ferenc pápával való beszélgetés valójában olyan, mint egymást
keresztező gondolatok vulkanikus áradata.</b></u> Sőt, az hogy jegyzetelnem
kell, azt a kellemetlen érzést váltja ki belőlem, hogy megtörök egy
születőben lévő párbeszédet. Világos, hogy Ferenc pápa inkább a
társalgáshoz szokott, mint a tanításhoz.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Ki Jorge Mario Bergoglio?</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Magamban
már megfogalmaztam a kérdést, mégis úgy döntök, hogy nem követem az
előre rögzített tervezetet, hanem ösztönösen <u><b>kérdezek: „Ki Jorge Mario
Bergoglio?” A pápa némán mered rám.</b></u> Meg is kérdezem tőle, szabad-e ilyen
kérdést feltenni neki… Bólint, elfogadja a kérdést és válaszol: „Nem
tudom, mi lenne a leghelyesebb meghatározás… <u><b>Én egy bűnös vagyok. Ez a
legigazabb definíció.</b></u> És ez nem üres szólam, nem elcsépelt frázis. <u><b>Bűnös
vagyok.”</b></u> A pápa tovább töpreng, figyelmesen, mintha váratlanul érte
volna a kérdés, és ezért kénytelen lenne tovább gondolkodni rajta.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„Igen,
<u><b>talán mondhatom, egy kicsit ravasz vagyok, rá tudok mozdulni dolgokra,
de az is igaz, hogy egy kicsit naiv vagyok</b></u>. Igen, de a legjobb
összegzés, ami a legmélyebbről jön, és <u><b>amit a legigazabbnak tartok,
valóban ez: »bűnös vagyok, akire rátekintett az Úr</b></u>«. Megismétli: »<u><b>egy
vagyok azok közül, akikre rátekintett az Úr</b></u>«. A <i>Miserando atque eligendo</i>
jelmondatomat mindig nagyon igaznak tartottam magamra nézve.” A pápa
jelmondata Szent Béda Venerábilis egyik homíliájából való, aki Szent
Máté evangéliumi meghívását magyarázva írja: „Jézus látott egy vámost,
irgalmas szeretettel rátekintett, és kiválasztotta őt, mondván neki:
Kövess engem!” Hozzáfűzi: „A latin <i>miserando</i> gerundium – nekem
úgy tűnik – lefordíthatatlan olaszra vagy spanyolra. Egy másik
gerundiummal való fordítás tetszik nekem, jóllehet ez nem létezik: <u><b><i>misericordiando</i> – irgalomra gyúlt szívvel…</b></u>”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Ferenc
pápa tovább töpreng, majd egyszer csak olyan kitérőt tesz, aminek az
adott pillanatban nem látom az értelmét. <u><b>„Én nem ismerem Rómát. Kevés
dolgot ismerek itt. Ezek között van a Santa Maria Maggiore, oda mindig
elmentem.</b></u>” Nevetve mondom neki: „Szentatya, ez most már mindnyájunk
számára világos!” „Nos hát, igen – folytatja a pápa – csak a Santa Maria
Maggiorét <u><b>és a Szent Péter-bazilikát ismerem</b></u>..., de ha Rómában voltam,
mindig a Via della Scrofán laktam. Innét látogattam gyakran a San Luigi
dei Francesit, és oda <u><b>jártam Caravaggio <i>Szent Máté meghívása</i> című képét nézegetni.</b></u>” Kezdem érteni, mit is akar a pápa mondani nekem.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„Jézusnak
az az ujja, így… Máté felé. Annyira én vagyok.<u><b> Én ilyen vagyok. Mint
Máté.</b></u>” És itt a pápa határozott lesz, mintha most találta volna meg
önmaga képét, amit keresett: <u><b>„Máté gesztusa az, ami megérint: megragadja
a pénzét, mintha ezt mondaná: »nem, ne engem! Nem, ez a pénz az enyém!«
Íme, ez vagyok én: egy bűnös, akire rátekintett az Úr.</b></u> És éppen <u><b>ez az,
amit akkor mondtam, amikor megkértek, hogy fogadjam el a pápává
választásomat.</b></u> Suttogóra fogja: <i>Peccator sum, sed super misericordia
et infi nita patientia Domini nostri Jesu Christi conf isus et in
spiritu paenitentiae accepto</i>. <u><b>Bűnös vagyok, Urunk Jézus Krisztus irgalmában és végtelen türelmében bízva, bűnbánó lélekkel mégis elfogadom.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Miért lett jezsuita?</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Megértem,
hogy az elfogadásnak ez a formája Ferenc pápa számára egyfajta személyi
igazolvány. Semmit sem kell hozzátenni. Folytatom azzal, amit első
kérdésként választottam: <u><b>„Szentatya, mi indította arra a döntésre, hogy
belépjen a Jézus Társaságába?”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„Én
<u><b>valami nagyobbat akartam. De nem tudtam, hogy mit.</b></u> Amikor beléptem a
szemináriumba, <u><b>a domonkosok tetszettek nekem</b></u>, és voltak is domonkos
barátaim. <u><b>De aztán a Társaságot választottam,</b></u> amit már jól ismertem,
hiszen a szeminárium a jezsuitákra volt bízva. <u><b>A Társaságból három dolog
érintett meg: a missziós jellege, a közösség és a fegyelem.</b></u> Érdekes ez
utóbbi, <u><b>mert én születésemtől fogva fegyelmezetlen vagyok. De</b></u> <u><b>a
fegyelmezettségük, ahogyan az időt beosztják</b></u>, mélyen megérintett. A
harmadik dolog pedig valóban alapvető számomra: <u><b>a közösség. </b></u>Mindig is
kerestem a közösséget. Soha nem tartottam magamat magányos papnak:
<u><b>szükségem van közösségre</b></u>. Ez látható abból a tényből is, hogy itt lakom,
a Szent Márta Házban: a pápaválasztás idején a nekem kisorsolt 207-es
szobában laktam. Ahol most vagyunk, az egy vendégszoba. Ezt
választottam, itt lakom a 201-es szobában, mert amikor birtokba vettem a
pápai lakosztályt, megszólalt bennem egy nagyon határozott »nem«.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">A
pápai lakosztály az Apostoli Palotában nem fényűző. Ősi, ízléses, nagy,
de egyáltalán nem fényűző. De végül is olyan, mint egy oldalára
fordított tölcsér. Nagy és tágas, de a bejárat igazából szűk. Ide
»cseppszámláló«-val lépnek be, és én nem, nem tudok emberek nélkül élni.
<u><b>Az életemet másokkal együtt kell élnem.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Miközben
a pápa a misszióról és a közösségről beszél, eszembe jutnak a Jézus
Társasága mindazon dokumentumai, amelyekben a „misszióért élő
közösségről” van szó, és a pápa szavaiban rálelek ezekre a gondolatokra.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Mit jelent egy jezsuita számára pápának lenni?</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Tovább
szeretnék haladni ebben az irányban, és abból a tényből kiindulva
kérdezem a pápát, hogy <u><b>ő az első jezsuita, akit megválasztottak Róma
püspökének: „Hogyan értelmezi az egyetemes egyház szolgálatát, amire a
szentignáci lelkiség fényében kapott megbízatást? Mit jelent egy
jezsuita számára pápának lenni?</b> </u>Az <u><b>ignáci lelkiség melyik eleme segíti
legjobban </b></u>szolgálata megélésében?</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„A
megkülönböztetés – feleli Ferenc pápa. <u><b>A megkülönböztetés egyike azon
dolgoknak, amelyeken Szent Ignác sokat és nagy lelki odaadással
dolgozott</b></u>. Számára ez eszköz, hogy mind jobban megismerje az Urat, és
szorosabban kövesse. Mindig mélyen megérintett az az alapelv, amellyel
leírják Ignác látomását: <i>Non coerceri a maximo, sed contineri a minimo divinum est.</i>
Sokat töprengtem ezen a mondaton a rendben mint vezető, mint elöljáró: a
legnagyobb sem képes magába zárni, de a legkisebb is be tudja fogadni. <u><b>A
nagy és a kics</b></u>i ezen<u><b> erénye a nagylelkűség, mely abból a helyzetből,
amelyben az adott pillanatban vagyunk, mindig a horizontra figyel.</b></u> Azt
jelenti, hogy <u><b>megtesszük a mindennapok kis dolgait Isten és az emberek
felé nyitott, nagy szívvel. Vagyis a kis dolgokat nagy horizontokon,
Isten országa horizontjain értékeljük.</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Ez
a vezérelv viszonyítási pontokat kínál a helyes álláspont elfogadásához
a megkülönböztetés számára, hogy Isten dolgait az ő szemszögéből
lássuk. <u><b>Szent Ignác számára a nagy alapelveknek bele kell testesülniük a
tér, az idő és a személyek életkörülményeibe.</b></u> XXIII. János a maga
módján ilyen kormányzási álláspontra helyezkedett, amikor vezérelvét
ismételgette: <i>Omnia videre, multa dissimulare, pauca corrigere,</i>
mert jóllehet mindent (omnia) látott, a teljes dimenziót, mégis úgy
tartotta jónak, hogy a kevésben (pauca), a legszűkebb dimenzióban
cselekedjen. <u><b>Lehetnek nagy terveink, de a megvalósításkor kevés és
kicsiny dolgon munkálkodjunk.</b></u> <u><b>Vagy használhatunk gyenge eszközöket,
amelyek hatékonyabbnak bizonyulnak, mint az erős eszközök,</b></u> ahogy Szent
Pál mondja a Korintusiaknak írt első levelében.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Ez
a megkülönböztetés <u><b>időt igényel</b></u>. Sokan úgy gondolják, hogy a változások
és a reformok rövid idő alatt megtörténnek. Hiszem, hogy <u><b>mindig szükség
van időre a valódi, hatékony változás alapjainak a letételéhez</b></u>. <u><b>Ez a
megkülönböztetés ideje.</b></u> Némelykor a megkülönböztetés azonnali
cselekvésre ösztönöz, pedig kezdetben úgy gondoltuk, később kell
cselekednünk. Ez történt velem is az elmúlt hónapokban.<u><b> A
megkülönböztetés mindig az Úr jelenlétében történik, figyelve a jelekre,
az eseményekre, meghallgatva az embereket, különösen a szegényeket.</b></u> Az
én választásaim, még az élet hétköznapi részéhez tartozók is, mint
például egy szerény autó használata, mind a lelki megkülönböztetéshez
kapcsolódnak, ami olyan követelményre válaszol, mely a dolgokból, az
emberekből, az idők jeleinek olvasatából ered. <u><b>Az Úrban való
megkülönböztetés vezet engem abban, ahogyan kormányzok.</b></u> Nos hát, én <u><b>nem
bízom a hirtelen hozott döntésekben!</b></u> <u><b>Nem bízom az első döntésben,</b></u> vagyis
az első dologban, ami az eszembe jut egy döntés meghozatalakor. Az
ilyen döntés általában elhibázott. <b>Várnom kell, magamban értékelni,
rászánni a szükséges időt.</b> <u><b>A megkülönböztetés bölcsessége megment az
élet szükségszerű kétértelműségétől,</b></u> és segít megtalálni a
legalkalmasabb eszközöket, amelyek nem mindig azok, amelyek nagynak és
erősnek látszanak.”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Kormányzási tapasztalat</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Milyen
tapasztalatok járultak hozzá <u><b>Bergoglio atya</b></u> vezetői képességeinek
kibontakoztatásához, aki <u><b>előbb házfőnök, majd tartományfőnök volt a
Jézus Társaságában.</b></u> A Társaság kormányzási stílusa magában foglalja az
elöljáró részéről a döntést, de a szembesülést is a „konzultoraival”.
Így kérdezem a pápát: <u><b>„Gondolja, hogy az eddigi vezetői tapasztalata
segítheti Önt az egyetemes egyház kormányzásának feladatában?”</b></u> Ferenc
pápa kicsit elgondolkodik, majd komoly és mégis nagyon derűs lesz.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>„A
Társaságban szerzett elöljárói tapasztalatomban, az igazat megvallva,
nem mindig viselkedtem így, vagyis nem tartottam meg a szükséges
konzultációkat. És ez nem volt jó</b></u>. Az én <u><b>kormányzásom jezsuitaként
kezdetben nagyon elhibázott volt. </b></u>Nehéz időszak volt ez a Társaság
számára. [A II. vatikáni zsinatot követő radikális megújulás során]
eltűnt [kilépett a rendből] egy teljes nemzedéknyi jezsuita. Ezért is
lettem olyan <u><b>fiatalon tartományfőnök. Harminchat éves voltam. Ez őrület</b></u>!
Nehéz helyzetekkel kellett szembesülnöm, és én <u><b>elhamarkodott és
önkényes döntéseket hoztam</b></u>. Igen, <u><b>de hozzá kell tennem </b></u>egy dolgot:
<u><b>amikor megbízok valakit egy feladattal, akkor tökéletesen megbízom abban
az emberben. Valóban nagy hibát kell elkövetnie, hogy visszavegyem tőle
a megbízatást</b></u>. Ennek ellenére, az emberek végül belefáradnak az
önkényeskedésbe. Az én önkényes és gyors döntéshozatalom komoly
problémákat okozott, végül <u><b>azzal vádoltak, hogy ultrakonzervatív vagyok.
Erős krízist éltem át</b></u>, amikor Cordovában voltam. Tehát én nem, biztosan
nem voltam olyan, mint Boldog Imelda [értsd: ártatlan kislány], de soha
nem voltam jobboldali. <u><b>Végeredményben az én önkényeskedő
döntéshozatalom okozta a problémákat.</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Úgy
szólok erről, mint élettapasztalatról, hogy megértessem a veszélyeit.
Idővel sok mindent megtanultam. <u><b>Az Úr megengedte nekem ezt a kormányzási
pedagógiát, még fogyatékosságaim és bűneim ellenére is.</b></u> Így <u><b>később,
Buenos Aires-i érsekként kéthetente találkoztam a hat segédpüspökkel, és
évente többször a papi szenátussal.</b></u> Kérdéseket vetettek fel, <u><b>lehetett
vitatkozni</b></u> is. Ez nagyon <u><b>sokat segített nekem abban, hogy a legjobb
döntéseket hozzam.</b></u> Néhányan azt mondják nekem: „Ne konzultáljon túl
sokat, döntsön!” Ezzel szemben hiszem, hogy <u><b>a tanácskozás nagyon fontos</b></u>.
A konzisztóriumok, a szinódusok például nagyon fontos fórumai az<u><b> igazi
és aktív tanácskozás</b></u>nak. Ugyanakkor <u><b>kevésbé merev formákat kell adni
nekik.</b></u> Valódi, nem formális konzultációt akarok. A nyolc bíboros
tanácskozása, ez az <i>outsider</i> tanácsadó csoport nemcsak az én
döntésem, hanem a bíborosok akaratának a gyümölcse is, hiszen
szükségességét kifejezésre juttatták a konklávé előtti általános
kongregációk ülésein. Azt akarom, hogy <u><b>a tanácskozás valóságos és ne
formális legyen.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Az egyház? Tábori kórház…</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>XVI.
Benedek pápa, amikor bejelentette lemondását a pápaságról, megrajzolta a
mai világot, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet számára
nagy jelentőségű kérdésekkel szembesül,</b></u> melyek testi és lelki életerőt
igényelnek. Kérdezem a pápát annak fényében is, amit épp imént mondott:
„Mire van leginkább szüksége az egyháznak ebben a történelmi
pillanatban? <u><b>Szükségesek-e a reformok? </b></u>Milyen vágyai vannak a következő
évek egyháza számára? Milyen egyházat »álmodik«?”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>Ferenc
pápa</b></u> – belekapaszkodván kérdésem nyitómondatába – <u><b>válaszát azzal kezdi,</b></u>
hogy <u><b>„Benedek pápa a szentség, a nagyság és az alázat művét cselekedte.
Ő Isten embere.”</b></u> Ferenc pápa <u><b>nagy szeretettel és megbecsüléssel beszél
elődjéről.</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„Világosan
látom, hogy az a dolog,<u><b> amire ma az egyháznak leginkább szüksége van,
az az a képesség, hogy gyógyítsa a sebeket, felmelegítse a hívők szívét</b></u>,
hogy közel legyen az emberekhez. Én úgy látom <u><b>az egyház</b></u>at, <b>mint egy
tábori kórház</b>at <u><b>csata után</b></u>. <u>Haszontalan dolog egy súlyos sebesülttől a
koleszterin- és vércukorszintje után érdeklődni</u>. <u><b>Előbb a sebeket kell
ellátni, utána beszélhetünk minden másról. </b></u>Ellátni a sebeket, <u><b>ellátni a
sebeket… És alulról kell kezdeni!</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Az
egyház <u><b>néha</b></u> apró dolgokba, <u><b>kicsinyes előírásokba zárkózik.</b></u> <font size="4"><u><b>A
legfontosabb azonban az első hír: Jézus Krisztus megváltott téged!</b></u></font> <u><b>Az
egyház szolgái legyenek mindenekelőtt az irgalmasság szolgái.</b></u> A gyóntató
például mindig <u><b>azt a veszély</b></u>t kockáztatja, hogy <font size="4"><b>v</b><u><b>agy túl szigorú, vagy
túl engedékeny. Egyik sem irgalmasság, mert egyik sem törődik az
emberrel.</b></u></font> <u><b>A szigorú mossa kezeit, mert a parancsolatra hivatkozik. A
laza is mossa kezeit, mondván, hogy »ez nem bűn«</b></u> vagy valami hasonlót.
<u><b>Pedig <font size="4">az embereket kísérni kell, a sebeket pedig gyógyítani.</font></b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Hogyan
beszélünk <u><b>Isten népé</b></u>ről? <u><b>Anya- és pásztoregyház</b></u>ról álmodom. Az egyház
szolgái legyenek <u><b>irgalmasak, törődjenek az emberekkel, kísérjék őket jó
szamaritánusként, aki lemossa, megtisztítja, fölemeli felebarátját</b></u>. Ez a
tiszta evangélium. <font size="4"><u><b>Isten nagyobb, mint a bűn</b></u></font>. A szervezeti és
szerkezeti reformok másodlagosak, vagyis csak később jönnek. <u><b>Az első
reform a magatartás reformja</b></u>. Az evangélium szolgái legyenek képesek
arra, hogy felmelegítsék az emberek szívét, hogy járjanak velük együtt a
sötétségben, hogy tudjanak velük beszélgetni, és leszállni
éjszakájukba, sötétségükbe anélkül, hogy ők maguk eltévednének. I<u><b>sten
népe pásztorokat akar és nem tisztviselőket vagy státuszklerikusokat.</b></u> A
püspökök kiváltképp legyenek olyan emberek, akik képesek <u><b>türelemmel
lépést tartani Istennel</b></u> az ő népében, oly módon, <u><b>hogy senki se maradjon
le, de azért is, hogy kísérjék a nyájat, amely képes új utakat találni.</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Ahelyett,
hogy csak elfogadó és befogadó egyház legyünk, mely nyitva tartja ugyan
kapuit, arra is törekedjünk, hogy <u><b>olyan egyház legyünk, amely új utakat
talál, amely képes kilépni saját magából, és elindulni azok felé, akik
nem járnak templomba,</b></u> akik elhagyták, vagy akik közömbösek iránta. Aki
elhagyta az egyházat, <u><b>néha olyan okból tette, amelyet meg lehet érteni,
és értékelni is lehet, és ezzel rá lehet venni őt a visszatérésre. De
ehhez merészség, bátorság kell.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Optimistáknak kell lennünk?</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Még
Bergoglio bíborosként Ferenc pápa azt írta, hogy Isten már a város
forgatagában él, elvegyülve az emberek között, és egyesülve minden egyes
emberrel. Szerintem ez egy másik megfogalmazása ugyanannak, amit Szent
Ignác írt a <i>Lelkigyakorlatok</i>ban, vagyis hogy Isten a mi
világunkban „dolgozik és működik”. Ezt kérdezem tehát: „Optimistáknak
kell lennünk? Melyek a remény jelei napjainkban? Hogyan lesz optimista
az ember e válságban lévő világban?”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„<u><b>Nem
szeretem az optimista szót használni, mert pszichológiai magatartásra
utal. Jobban tetszik a »reménység« szó, </b></u>abban az értelemben, ahogy a
Zsidókhoz írt levél már idézett 11. fejezetében olvassuk. Az atyák nagy
nehézségeken keresztül folytatták tovább útjukat. És <u><b>a reménység nem
csal meg,</b></u> ahogy a Rómaiakhoz írt levélben olvassuk. Gondolj ezzel
szemben Puccini <i>Turandot</i>jának első találós kérdésére” – kéri tőlem a pápa.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Azonnal
felidéztem, csak úgy emlékezetből a hercegnő első találós kérdését,
melynek megfejtése <font size="4"><u><b>a remény</b></u></font>: „<u><b>Sűrű éjhomályból, ébred egy kósza,
lidérces fantom. Széttárja fénylő szárnyát, lengve szárnyal a
nagyvilágon át</b></u>. Reszket érte, ki látja, esengve hívja és várja. De
tovatűnik, ha jő a hajnalóra, hogy a szívükben újra éljen. Föltámad
minden éjen, és meghal virradóra!” Versek, melyek felfedik a remény
utáni vágyat, ami itt egy szivárványszínű fantom, amely aztán eltűnik
hajnalra.</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„Íme
– folytatja Ferenc pápa – <u><b>a keresztény remény nem egy álomkép, mely
megcsal. Isteni erény, mely végeredményben Isten ajándéka</b></u>, amit nem
lehet optimizmussá lefokozni, mely pusztán csak emberi. Isten nem
sikkasztja el a reményt, hiszen önmagát nem tagadhatja meg. Isten teljes
egészében ígéret.”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><b>Határok és laboratóriumok</b></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify"><u><b>A kreativitás</b></u> tehát <u><b>fontos a jezsuita számára</b></u>. Amikor Ferenc pápa a <i>Civiltà Cattolica</i>
jezsuita és világi munkatársait fogadta, három dologban foglalta össze a
jezsuiták kulturális munkája során fontos tulajdonságokat.
Emlékezetembe idézem azt a június 14-i napot. Az egész csoporttal való
találkozást megelőző beszélgetés során említette már nekem ezt a három
dolgot: <u><b>párbeszéd</b></u>, <u><b>megkülönböztetés</b></u>, <u><b>határ.</b></u> Főként az utolsót
hangsúlyozta, idézve VI. Pálnak a jezsuitákhoz intézett híres
beszédéből: „<u><b>Bárhol az egyházban, a legnehezebb és a legkiemeltebb
helyen is,</b></u> az ideológiák keresztútján, a társadalom lövészárkaiban, ahol
az ember égető szükségletei és az evangélium örök üzenete szembesültek
egymással, <u><b>régen és ma, ott voltak és vannak a jezsuiták.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">A
pápától valami magyarázatot kérek: „Arra kért bennünket, hogy legyünk
figyelmesek, és ne essünk abba a kísértésbe, hogy a határokat
domesztikáljuk: a határ felé kell menni, nem pedig hazavinni a
határokat, hogy aztán otthon, egy kicsit kipingálva, kezessé
szelídítsük. Mire gondolt? Mit akart mondani nekünk pontosan? Ezt az
interjút a Jézus Társasága folyóiratainak egy csoportja egyeztette: mire
szeretné felhívni az ő figyelmüket? Mik legyenek a prioritásaik?”</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">„A három kulcskifejezést, amellyel a <i>Civiltá Cattolicá</i>hoz
fordultam, kiterjeszthetjük a Társaság összes folyóiratára, jóllehet
különböző hangsúllyal, jellegük és célkitűzéseik alapján. <u><b>Amikor a
határt hangsúlyozom, különleges módon, arra az emberi szükségletre
utalok, amely kultúrát teremt abból a kontextusól, amelyben dolgozik és
amire reflektál.</b></u> Mindig fennáll annak a veszélye, hogy laboratóriumban
éljünk. <u><b>A mi hitünk nem laboratóriumhit, hanem úton lévő hit, történelmi
hit. Isten történelemként tárta föl magát, nem pedig elvont igazságok
gyűjteményeként.</b></u> Azért tartok a laboratóriumtól, mert ott felveszik és
hazaviszik a problémát, hogy háziasítsák, hogy kipingálják,
összefüggéseiktől függetlenül. <u><b>Nem kell hazavinni a határt, hanem a
határon kell élni, és merésznek kell lenni.”</b></u></p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em;text-align:justify">Fordította Vértesaljai László SJ</p>
<p style="font-size:14px;line-height:1.4em;color:rgb(68,68,68);font-family:"Helvetica Neue",Helvetica,Arial,sans-serif;margin:0px 0px 1em">Az interjú könyv formában <a style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178)" href="http://www.asziv.hu/jo-napot-ferenc-papa-vagyok" target="_blank">A Szív honlapján</a> rendelhető meg.</p>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div style="color:rgb(153,153,153);font-size:0.9em;margin-top:4px;line-height:160%;padding:15px 0px;border-top:1px solid rgb(238,238,238);border-bottom:1px solid rgb(238,238,238);overflow:hidden">
<b><a style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178)" href="http://christianae.wordpress.com/author/christiana2013/" target="_blank">christiana2013</a></b> | 2013-09-20 - 21:56 | Kategóriák: <a style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178)" href="http://christianae.wordpress.com/?cat=2238742" target="_blank">FERENC</a>
| URL: <a style="text-decoration:underline;color:rgb(37,133,178)" href="http://wp.me/p32i7D-Cu" target="_blank">http://wp.me/p32i7D-Cu</a> </div></div>