<div dir="ltr"><a href="http://magyarkurir.hu">magyarkurir.hu</a> Sajtószemle<br>A<b> Heti Válasz</b> <i>(68-69.o.) <u><b>„Jézus építési vállalkozó volt”</b></u></i><u><b> címmel közöl részleteket a Kiss Ulrich jezsuita szerzetessel </b></u>a Heti Válasz kiadásában októberben megjelenő,<u><b><i> Isten fizesse meg</i>
című interjúkötetből,</b></u> abból az alkalomból, hogy ő is a Katolikus
Társadalmi Napok (Kattárs) egyik előadója. Ulrich atya szerint <u><b>a
kapitalizmus „Önmagában nem bűnös, mert lehetővé tette, hogy a Földön
hétmilliárd ember éljen.</b></u> <u>A gazdaság felfutása nélkül még mindig
hétévente éhínség pusztítana. <b>A nagyberuházások hozták létre a
vállalatokat, ahol szinte mindenki dolgozik.</b></u> <u><b>A vállalat</b></u> különben nem
véletlenül <u><b>európai találmány: a kereszténységben gyökerezik</b></u>. <u><b>Nekünk
ugyanis van egy személyiségkoncepciónk, ami szerint a személy nem
feltétlenül biológiai egyén, hanem lehet természetfölötti vagy jogi
személy is.</b></u> A római jog és a kereszténység összefogott, és létrehozták a
közösség ezen új formáját. Több száz ember összefog, és azt mondják: mi
vagyunk a L’ Oreál.<u><b> A vállalat tehát szintén a kapitalizmus
jótéteménye, ami túlmutat az adott tulajdonos személyes kultúráján.</b></u>” A
menedzserből szerzetessé lett Kiss Ulrich azt állítja, hogy<u><b> az ilyen
vállalkozásnak nem a profit a célja, „a profit csak eszköz a
fennmaradáshoz.</b></u> Ha nem a fennmaradásunkat tartjuk szem előtt, a profit
nem más, mint könyvelési fikció. <u><b>A kapitalista vállalkozókhoz hasonló
összefogást korábban csak diktátorok és fáraók tudtak létrehozni.</b></u> Egy
mai vállalkozónak arról kell meggyőznie embertársait, hogy vele, és
általa <font size="4"><u><b>összefogjanak egy célért.</b></u></font> Ami a magyar vadkapitalizmus korai
éveit illeti, a privatizáció idején alapított cégek nagy része harminc
éven belül tönkremegy, mert ’az ebül szerzett vagyon ebül vész el’. A
Management by Jesus kurzuson a tartós sikert tűzzük ki célul. Ehhez
pedig <u><b>adott a minta</b></u>, hiszen <u><b>a legsikeresebb vállalat a világon a
katolikus egyház</b></u>: <u>kétezer éve képes mozgósítani a tömegeket, hogy egy
közös cél érdekében előrehaladjunk.”</u> Az interjúkészítő L.Gy. emlékeztet
rá, hogy az említett tréningek plakátján <u><b>Jézus töviskoronával és üzleti
öltönyben, „afféle leaderként” látható,</b></u> első pillantásra, „de még a
másodikra is megütközést kelt. Kiss Ulrich válasza: „Kaptam is
leveleket, hogy ez blaszfémia. De aki ilyeneket ír, nem értette meg,
hogy mit jelent az inkarnáció. A feltámadás is természetes következménye
annak, hogy Isten emberré vált. Különben <u><b>általában azok tiltakoznak az
öltönyös Jézus ellen, akik becsomagolják Jézust szaloncukorba, beteszik
jászolba és gügyögtetik</b></u>. Azt kérdezem tőlük: Az nem zavar benneteket,
hogy pólyázni kell, de az igen, hogy kereskedik? <u><b>Pedig ő építési
vállalkozó volt harminc éven keresztül, apja üzlettársaként</b></u>. <u></u> <u>Isten
emberré vált, hogy tudjon beszélni velünk, s nem mennydörögve, hanem a
mi nyelvünkön. Mindent elvállalt: betegséget, szenvedést, halált, még a
bevásárlást is meg a számlaadást, sőt időnként bizonyára be is kellett
hajtania a kintlevőséget</u>.Mindig mondogatják a vállalkozó ismerőseim,
hogy ebben a kis országban nem lehet becsületesen megélni. Mire
visszakérdezek: <u><b>El tudjátok képzelni, hogy Jézus nem volt becsületes?</b></u> <b><u>
Hát persze, hogy nem</u></b>. Pedig a Római Birodalom jobb volt, talán akkor nem
létezett korrupció? Lám, ilyen messze kerültünk az Isten fizesse meg
felvetéstől! A köznyelvben arra utalnak így, hogy az egyház nem mindig
fizeti meg, amit kellene. Ha az ember idősebbé válik, rájön, hogy I<u><b>sten
már életünkben megfizet. Nem kell várnunk az örökkévalóságra, már földi
életünk során megkapjuk a jutalmunkat. Csak bátorságra van szükségünk a
beruházáshoz</b></u>. Ez persze nem számító, hanem önzetlen beruházás. Az
önzetlenség ugyanis mindig kifizetődik.”<br><br></div>