<div dir="ltr"><br>2013. szeptember 16. &ndash; Hétfő<br><br> &nbsp;&nbsp;Amikor Jézus a néphez intézett &nbsp;beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. &nbsp;Ott<br> &nbsp;&nbsp;betegen feküdt &nbsp;egy századosnak &nbsp;a szolgája, &nbsp;akit ura &nbsp;nagyon kedvelt. &nbsp;A<br> &nbsp;&nbsp;szolga már &nbsp;a halálán &nbsp;volt. A &nbsp;százados, aki &nbsp;hallott Jézusról, &nbsp;elküldte<br>
 &nbsp;&nbsp;hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a<br> &nbsp;&nbsp;szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: &bdquo;Megérdemli, &nbsp;hogy<br> &nbsp;&nbsp;megtedd ezt neki, mert &nbsp;szereti népünket, és a &nbsp;zsinagógát is ő &nbsp;építtette<br>
 &nbsp;&nbsp;nekünk.&rdquo;<br> &nbsp;&nbsp;Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a &nbsp;százados<br> &nbsp;&nbsp;eléje küldte barátait &nbsp;ezzel az &nbsp;üzenettel: &bdquo;Uram, ne &nbsp;fáradj! Nem &nbsp;vagyok<br> &nbsp;&nbsp;méltó, hogy hajlékomba &nbsp;jöjj. Éppen ezért &nbsp;nem tartottam magamat &nbsp;méltónak<br>
 &nbsp;&nbsp;arra sem, &nbsp;hogy &nbsp;hozzád menjek. &nbsp;<u><b>Csak &nbsp;egy &nbsp;szót szólj, &nbsp;és &nbsp;meggyógyul &nbsp;a<br> &nbsp;&nbsp;szolgám. Bár &nbsp;magam &nbsp;is alárendelt &nbsp;ember &nbsp;vagyok, alattam &nbsp;is &nbsp;szolgálnak &nbsp; katonák.</b></u> <u><b>S &nbsp;ha &nbsp;azt mondom &nbsp;az &nbsp;egyiknek: &bdquo;Menj!&rdquo; &nbsp;&ndash; &nbsp;akkor elmegy, &nbsp;ha &nbsp;a &nbsp; másiknak meg azt mondom: &bdquo;Jöjj ide!&rdquo; &ndash; akkor odajön, vagy ha a &nbsp;szolgámnak &nbsp; szólok: &bdquo;Tedd meg ezt!&rdquo; &ndash; akkor megteszi.&rdquo;<br>
 &nbsp;&nbsp;Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az &nbsp;őt<br> &nbsp;&nbsp;követő tömegnek: &nbsp;&bdquo;Mondom nektek, &nbsp;nem találtam &nbsp;ekkora hitet &nbsp;Izraelben.&rdquo;<br> &nbsp;&nbsp;Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták</b></u>.<br>
 &nbsp;&nbsp;Lk 7,1-10</div>