<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája</h1><u><b>A remény erényé</b></u>t, amely talán kevésbé ismert,
mint a hit és a szeretet erénye, soha nem szabad összetévesztenünk az
emberi optimizmussal, amely inkább egy hangulati magatartásforma. <u><b>Egy
keresztény számára a remény maga Jézus: ereje, hogy felszabadítson, és
minden életet megújítson</b></u> – mondta szeptember 9-én reggel Ferenc pápa a
Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/fpapa0909_fekvo.JPG" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180"><u><b>A
remény Jézus ajándéka, a remény maga Jézus</b></u>. <u>Nem azé a remény, aki
általában a „poharat félig telinek” látja: ez egyszerűen csak
optimizmus.</u> Az optimizmus olyan emberi magatartásforma, amely sok
mindentől függ – a Szentatya homíliájában Szent Pál Kolosszeiekhez írt
leveléből indult ki: „a bennetek levő Krisztus, a dicsőség reménye.”
(Kol 1,24-2,3).</p><p><u><b>Mégis a remény „másodosztályú” erény, „alázatos”
erény, ha a hit és a szeretet erényéhez hasonlítjuk</b></u>. <u>Ezért lehet
összetéveszteni a nyugodt, jó hangulattal.</u> <u><b>A remény azonban más, nem
optimizmus</b></u> – fogalmazott a Szentatya. – A remény ajándék, <u><b>a Szentlélek
ajándéka</b></u>, és ezért mondja Pál, hogy <u><b>sosem okoz csalódást.</b></u> De miért is?
Mert a Szentlélektől származó ajándék. Szent Pál mondja, hogy a
reménynek van neve. A remény Jézus. Nem mondhatjuk tehát, hogy
„Reménykedem az életben és Istenben”, ha nem mondjuk így:<u><b> „Reménykedem
Jézusban, Jézus Krisztusban, az élő Személyben, aki eljön az
Eucharisztiában, aki jelen van Isten Szavában”.</b></u></p><p>A napi
evangéliumból vette a Szentatya homíliája másik gondolatát, abból <u><b>a
történet</b></u>ből, <u><b>amikor Jézus szombaton meggyógyítja az elszáradt kezű
embert, haragra gerjesztve az írástudókat és a farizeusokat:</b></u> Csodájával
Jézus <u><b>megszabadítja a kezet a betegségtől és a „mereveknek” megmutatja,
hogy az ő útjuk nem a szabadság útja. A szabadság és a remény együtt
járnak: ahol nincs remény, nem lehet jelen a szabadság sem.</b></u> <u><b>Jézus
megszabadít a betegségtől, a görcsösségtől, ezt az embert a bénaságtól
és megújítja az életet. Jézus, aki a remény, mindent újjá tesz</b></u>. Ez egy
állandó csoda. Nemcsak a gyógyulás csodáját vitte végbe, sok mást is:
ezek csak jelei voltak annak, amit most az Egyházban tesz. A minden újjá
tételének csodája ez: amit az én, a te és a mi életünkben tesz. Ez a
reményünk oka. <u><b>Krisztus csodálatosan megújítja a Teremtést. Ez a remény
sosem okoz csalódást, mert Ő hűséges. Nem tagadhatja meg önmagát. Ez a
remény erénye.</b></u></p><p><u>Ferenc pápa ekkor a papok felé fordult:</u> <u><b>Kicsit
szomorú, amikor remény nélküli pappal találkozunk</b></u>. <u><b>Ugyanakkor szép olyan
pappal találkozni, aki élete végéhez nem optimizmussal, hanem reménnyel
érkezik el. Az ilyen pap Jézus Krisztushoz kötődik és Isten népének
szüksége van arra, hogy mi papok a remény e jelét közvetítsük, és éljük
meg a reményt Jézusban, aki mindent újjá tesz.</b></u> Az Úr az, aki a dicsőség
reménye, a középpont, a teljesség, segítsen bennünket ezen az úton:
reményt adni, a remény iránti szenvedéllyel rendelkezni – kérte a pápa. –
Nem optimizmus, hanem az, <u><b>ami Szűz Mária szívében megvolt a legsötétebb
pillanatban is, nagypénteken estétől vasárnap hajnalig: ez a remény. Ez
a remény megújított mindent.</b></u> Az Úr adja meg nekünk ezt a reményt! –
fohászkodott hétfő reggeli szentmiséjén Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>