<html><head><meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8"></head><body dir="auto"><div>Szép....<br><br>iOkoskáról küldve</div><div><br>Továbbított üzenet kezdete:<br><br></div><blockquote type="cite"><div><b>Feladó:</b> Csendes Percek <<a href="mailto:ahitat@csendespercek.hu">ahitat@csendespercek.hu</a>><br><b>Dátum:</b> 2013. szeptember 9. 4:10:32 CEST<br><b>Címzett:</b> Modor <<a href="mailto:modor307@yahoo.com">modor307@yahoo.com</a>><br><b>Tárgy:</b> <b>Csendes Percek szeptember 9.</b><br><b>Válaszcím:</b> Csendes Percek <<a href="mailto:ahitat@csendespercek.hu">ahitat@csendespercek.hu</a>><br><br></div></blockquote><blockquote type="cite"><div><p class="just word">Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor
állhatatossággal várjuk.
</p><p></p><p><span class="">Róm 8,18-25.
</span></p><p class="title">AZ ELŐTTÜNK LEVŐ ÚT
</p><p class="word2">Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)
</p><p class="just story">Mialatt hazafelé tartottam az autópályán, sötét felhők és meg-meginduló sűrű záporok kísérték utamat. Amint egy felüljáróhoz közeledtem, észrevettem egy motorost, aki nagyon okosan megállt a felüljáró híd alatt, hogy megmeneküljön az elázástól. Mindig észreveszem a motorosokat, mert annak idején a férjemmel mi is sokat és szívesen motoroztunk. Amióta azonban néhány évvel ezelőtt rákban meghalt, nagyon hiányolom azokat a kellemes motorozásokat. Most, ha meglátok egy motorost, hálát adok Istennek a férjemmel együtt töltött idők emlékéért, és a csodálatos tájakért, amiket együtt élvezhettünk.
<br>Alighogy elhagytam a felüljárót, kifutottam az esőből, és az út száraz volt előttem. A motorosra gondoltam, aki körül minden sötét és esős volt, de közvetlen előtte már világos és száraz. Majd saját életemre gondoltam, a férjem küzdelmére a rákbetegséggel, és hogy mennyire féltem elhinni, hogy bármilyen körülményben vagyok, Isten gondoskodni fog rólam.
<br>Talán egy kicsit többet kell várakoznom, de az út előttem simább lesz, mint amilyennek most látom. Isten hűséges, és ő megígérte, hogy azoknak, akik szeretik, mindent a javukra munkál.
</p><p class="just imadsag"><b>Imádság:</b> Urunk, köszönjük ígéretedet, hogy Szentlelked által velünk leszel a sötétnek tűnő napokban is. Ámen.
</p><p class="motto">Isten velünk lesz a viharok előtt, alatt és utána is.
<br><i class="author">Cindy Owens (Ohio, USA)
</i></p><p class="author">IMÁDKOZZUNK A MOTOROSOKÉRT!
</p><hr>További információ: <a href="http://csendespercek.hu" target="_blank">http://csendespercek.hu</a><p><a href="http://www.csendespercek.hu/index.php?subid=722&option=com_acymailing&ctrl=user&task=out&mailid=236&key=4a2a8fa612835427e16537484464a350&acm=722_236">Leiratkozás</a></p>
</div></blockquote></body></html>