<div dir="ltr"><h1>Ne csak ételt, perspektívát is adjunk a szegényeknek</h1>
<h2>Beszélgetés az Új Jeruzsálem közösség 'Csak egyet' szolgálatának képviselőivel</h2>Kunszabóné Pataki Anna az Új Jeruzsálem közösség <u><b><i>Csak egyet </i></b></u>szolgálatának
vezetője, Reznik Attila a közösség alapítványának felelőse. <u><b>Az Izabella
utcában, egy pincehelyiségben működtetik nappali melegedőjüket,</b></u> ide
látogattunk el, hogy megkérdezzük őket a misszióról, a szolgálatról, az
álmaikról. Annát kérdeztük a hajléktalanszolgálat kialakulásáról,
működéséről, céljairól.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><b><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/panni.jpg" style="margin:7px;float:left" height="180" width="120">A keresztény élet, a közösségi élet hogyan vezetett el oda, hogy a szegények felé fordultak?</b><br>
<br><u><b>Az
Új Jeruzsálem katolikus közösségben mindig elsődleges jelentőségű volt a
misszió. </b></u>A közösségi alkalmak, az utcai evangelizáció során <u><b>nagyon
sokszor találkoztunk szegényekkel.</b></u> Az élet hozta később, hogy segítsünk
nekik az egzisztenciális problémáinkban is. Szerencsés egybeesés, hogy
<u><b>szociálpolitikus, szociális munkás vagyok.</b></u> Ez fontos: ám az évek során
rájöttünk, hogy <u><b>akkor érünk el igazi eredményt, <font size="4">ha a misszió megelőzi a
szociális munkát</font>, ha nap mint nap <font size="4">személyesen odafigyelünk az emberekre</font></b></u>.
Kezdetben nem gondoltunk arra, hogy komolyabb intézményi formát kellene
adni ennek a gondolatnak. Nagy áttörést jelentett a 2007-ben az egész
Egyháznak nagy áldást jelentő Városmisszió. <u><b>A bazilikában ültem, hátul a
tömegben, ott éreztem a meghívást: kell egy központ, ahol minden áldott
nap találkozhatunk azokkal, akik remény nélkül élnek.</b></u> Egy hely, ahol
együtt lehetünk velük. <u><b>Ahol az ott dolgozók jelenlétükkel tanúságot
tesznek, éreztetik a beérkezővel, hogy fontos a személye. <br></b></u><br><b>Hogyan működik jelenleg a nappali melegedő?</b><br> <br>Jelen
van a <u><b>misszió, az evangelizáció, van filmklub</b></u>, elhívjuk az embereket a
<u><b>közösségi alkalmak</b></u>ra, a<u><b> hétvégi misé</b></u>re,<u><b> agapé</b></u>ra, ugyanakkor szociális
munkát is végzünk. Igyekszünk segíteni, amivel lehet: <u><b>mosási, fürdési
lehetőséggel, ruhával, internet- és telefonhasználattal, szállás- és
munkahelykereséssel</b></u>. Mindennap szeretnénk együtt lenni ezekkel az
emberekkel, akik nem ügyfelek, hanem vendégek nálunk.<font size="4"><b><u> Ehhez a
szolgálathoz nekünk is mindennap meg kell térnünk, és mindennap új
lelkesedéssel kell bejönnünk.</u></b></font> A szemünk láttára <u><b>alakulnak át emberek</b></u>, és
tudjuk, hogy ez nem a mi érdemünk. Vannak olyan <u><b>munkatársaink, akiket
kezdetben segítettünk, ma pedig már nálunk dolgoznak</b></u>, közösségvezetők is
vannak közöttük.<br><br><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/ebed_0.JPG" style="margin:7px;float:right" height="112" width="150">Sajnos
<u><b>a normatíva már nem elég, ezért most megszűnt az ebédeltetés</b></u>. El is
kezdünk egy huszonegy napos böjtöt, hogy ne veszítsük el a hitünket
abban, hogy érdemes szolgálni. <u><b>Szeretnénk ebédet adni, de jelenleg nem
tudunk, elfogytak az anyagi forrásaink</b></u>. <u><b>Mégis hiszünk benne</b></u>, hogy ha jó
úton járunk, akkor nem lesz baj. <br><br><b>Milyen út vezet el leginkább a rászorulók szívéhez? Mit jelent a feléjük irányuló a misszió?</b><br><br>Több
területen valósítjuk meg a missziót.<u><b> A mentálhigiénés munkatársunk akár
órákon keresztül beszélget egy emberrel</b></u> – ez leginkább abból áll, hogy
meghallgatja. Az egyik szociális munkás egy nővér, a másik egy szintén
tapasztalt, nyolcvanas évek óta evangelizációt végző kollégánk, aki
korábban már a Moszkva téren is beszélt a hajléktalanokhoz Jézus
szeretetéről. <font size="4"><u><b>Ha valakit nem érdekel a misszió, nem erőltetjük, ugyanúgy
segítünk neki. Nem mondunk semmit, csak fontosnak érezzük őt is</b></u>.</font> Van
egy fiatalember, akit már több mint tíz éve ismerünk és most vasárnap
jött el először a közösségi alkalmunkra. Mi igyekszünk mindennap újult
erővel jönni a szolgálatra.<u><b> A férjem, Kunszabó Zoltán diakónus, akit a
bíboros úr a Tömő utcai plébániára helyezett. Nagy áldás ez nekünk, mert
a szegényekkel, a hajléktalanokkal, a cigányokkal ott találkozunk</b></u> és az
<u><b>helyi atyák</b></u> is sokat segítenek nekünk. <u><b>Fogadják azokat az embereket,
akiket felkészítünk egy életgyónásra</b></u>.<br><br><b>Milyen terveket szőnek, milyen álmokat álmodnak a támogatott emberek életéről?</b><br><br>Sokszor
<font size="4"><b><u>kísérjük az embereket a szentségekkel,</u> </b><u><b>egy-egy szentség felvétele
mindig nagy ünnep</b></u></font>. 2011. január elsején nyitottunk, és a nyitás napján
betoppant <u>egy fiatalember, aki már négyszer ült börtönben. Ő 2013
januárjában bérmálkozott a Tömő utcai plébánián. Az élete közben
átrendeződött, amikor utoljára be kellett mennie a börtönbe, akkor már
Szent Ágostont olvasott.</u> Észrevettük, hogy a kitett könyvek közül a
filozófia és a történelem érdekli, ezekről beszélgettünk vele. <u>Úgy
tűnik, elkezdi a gimnáziumot és szeretne szociális munkás lenni.</u>
Bekapcsolódott az Alpha-kurzusba és ott maradt a közösségben. <br><br>Nem
tudunk mindenkinek segíteni, nem csak rajtunk múlik, de igyekszünk
megtenni, amit tehetünk. Nagyon fontos a munkahelyteremtés. Nagyon nehéz
munkahelyet találni egy sérült embernek. Sokan semmiféle szociális
juttatásban nem részesülnek,<u><b> az ide járók egynegyede a Lipótról került ki.
A betegségük előtt sokuknak még diplomájuk is volt, most pedig
hajléktalanként élnek.</b></u> Jó lenne védett munkahelyeket létesíteni, hogy
fokozatosan szokjanak vissza a munkába. Lehet, hogy az első héten csak
két órát tudnak dolgozni, de lassan visszanyerik a méltóságukat.
Sokuknak nincs komoly problémájuk, mégsem találnak fogódzót. <u><b>Vannak,
akik tudatosan építették le az életüket, szakították meg kapcsolataikat a
családjaikkal.</b></u> Feléjük is azt kommunikáljuk, hogy van esély, vissza
lehet térni, meg lehet bánni. Szükség van ilyen munkahelyekre, azért
hoztuk létre az Efrata Alapítványt. A távlati<u><b> <font size="4">cél</font>unk az, hogy akit
segítünk,<font size="4"> ki tudjon lépni a mókuskerékből, perspektívát adjunk neki. </font></b></u><br><br><i>Reznik Attila, az Efrata Alapítvány felelőse válaszolt az alapítvánnyal kapcsolatos kérdéseinkre.</i><br><br><b><u>Milyen konkrét kezdeményezései</u> vannak az alapítványnak?</b><br>
<br><u><b>A
vállalkozások alapítása</b></u> folyamatban van. Fontos, hogy munkát tudjanak
adni, bevételt tudjanak teremteni. Új típusú vállalkozási formát kell
találnunk, hogy eltartottból eltartóvá válhassunk. Terveink szerint a
vállalkozásaink, a nappali melegedő, a szolgáltatásaink a cégek és a
megsegítettek felé egy egységet alkotnak.<br><br>Hajléktalanszállót már
nem tudtunk nyitni, nem engedélyezték újabb szállók nyitását, ezért
munkásszállóban gondolkozunk. Segíteni szeretnénk, hogy az emberek
kikerüljenek abból az állapotból, amelyben élnek, <font size="4"><u><b>kialakuljon a
felelősségtudatuk, hogy el kell látniuk magukat, ne mástól várják a
gondoskodást</b></u>.</font> Sokan vágynak erre, hozzájuk hatékonyan tudnánk szólni egy
ilyen szállóval. <u><b>Gödöllőn most indul az asztalos üzemünk</b></u>. Előbb el kell
indítani, utána tudunk majd munkát adni olyan embereknek, akik nem
találnak más megoldást. <u><b>Minden profit a rászorulók megsegítésére szolgál
majd.</b></u> Vannak körülöttünk emberek, akik képesek üzleti vállalkozások
indítására. A legnagyobb probléma a pénz: anyagi forrás kell az
indításhoz, és az elején még finanszírozni is kell a vállalkozást.
<u><b>Webáruházat is nyitunk</b></u>: <u>azokat a termékeket szeretnénk árulni, amelyeket
a vállalkozásainkban dolgozók termelnek majd, valamint az adományokból
fel nem használható tárgyakat is itt áruljuk</u>. Olyan lesz, mint az angol
charity shopok. Be is lehet jönni hozzánk a Lőportár utca 1-3-ba, ahol
már most <u>mindenféle bútort árulunk.</u></p><p><u><b>Kapcsolatban állunk más
alapítványokkal</b></u>, igyekszünk másoknak is segíteni. A héten <u><b>megyünk
kifesteni egy rászoruló óvodát-iskolát,</b></u> mert adományként kaptunk
festéket. Bízunk benne, hogy ez a kapcsolati háló tudja majd működtetni a
Csak egyet szolgálatot is. Szükségünk van egymásra. <u><b>Szeretnénk továbbá,
hogy szép, igényes legyen minden, amit csinálunk, kezdve a névjegytől, a
honlaptól.</b></u> Ne az legyen, hogy ide jó az, ami máshová nem: itt is <font size="4"><u><b>kell
az igényesség, az új lehetőségek. </b></u></font><br><br><b>Hogyan kapcsolódnak be a szolgálatba az önkéntesek?</b><br><br><u><b>Kétszáz <font size="4">önkéntesünk</font> van, akik szívesen jönnek segíteni.</b></u> Lehet jelentkezni a <a href="http://www.ittsegits.hu" title="www.ittsegits.hu" target="_blank">www.ittsegits.hu</a> címen online, illetve az <a href="mailto:onkentes@csakegyet.hu" target="_blank">onkentes@csakegyet.hu</a>
címen levélben. Konkrét feladatokat hirdetünk meg, és aki ráér, jön.
Próbáljuk úgy szervezni, hogy érdekes legyen a munka, többen csináljuk
együtt, közös étkezéssel. <u><b>A szolgálat ökumenikus</b></u>, sok más felekezetből,
csoportból is jönnek segíteni. <br><br><b>Hol lehet tájékozódni a közösségről, a szolgálatról?</b><br><br>A <a href="http://www.csakegyet.hu/" target="_blank">www.csakegyet.hu</a> címen minden információ fent van, innen át lehet lépni az <a href="http://www.ittsegits.hu/" target="_blank">www.ittsegits.hu</a> oldalra is.<img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kati/szept/kattars_banner_165x220_KAT_01_vezer.jpg" style="float:right;margin:7px" height="180" width="140"></p>
<p>A <b>Katolikus Társadalmi Napokon </b>is jelen leszünk, <u><b>szeptember 21-én, szombaton, 13.30-kor előadást is tartunk a Múzeumkertben</b></u> a 2-es beszélgető sátorban <i><u><b>Megoldás a szegénységre.</b></u> Egy új korszak küszöbén – Csak egyet szolgálat </i>címmel.</p>
<p>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p></div>