<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML xmlns="http://www.w3.org/TR/REC-html40" xmlns:v =
"urn:schemas-microsoft-com:vml" xmlns:o =
"urn:schemas-microsoft-com:office:office" xmlns:w =
"urn:schemas-microsoft-com:office:word"><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.19190"><!--[if !mso]>
<STYLE>v\:* {
BEHAVIOR: url(#default#VML)
}
o\:* {
BEHAVIOR: url(#default#VML)
}
w\:* {
BEHAVIOR: url(#default#VML)
}
.shape {
BEHAVIOR: url(#default#VML)
}
</STYLE>
<![endif]-->
<STYLE>
<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
h1
{mso-margin-top-alt:auto;
margin-right:0cm;
mso-margin-bottom-alt:auto;
margin-left:0cm;
font-size:24.0pt;
font-family:"Times New Roman";
font-weight:bold;}
a:link, span.MsoHyperlink
{color:blue;
text-decoration:underline;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{color:blue;
text-decoration:underline;}
p
{mso-margin-top-alt:auto;
margin-right:0cm;
mso-margin-bottom-alt:auto;
margin-left:0cm;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
span.E-mailStlus18
{mso-style-type:personal-reply;
font-family:Arial;
color:navy;}
@page Section1
{size:595.3pt 841.9pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;}
div.Section1
{page:Section1;}
/* List Definitions */
@list l0
{mso-list-id:216479653;
mso-list-template-ids:-94457478;}
@list l0:level1
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:\F0B7;
mso-level-tab-stop:36.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l1
{mso-list-id:1867675373;
mso-list-template-ids:1171310150;}
@list l1:level1
{mso-level-number-format:bullet;
mso-level-text:\F0B7;
mso-level-tab-stop:36.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
font-family:Symbol;}
@list l1:level2
{mso-level-tab-stop:72.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level3
{mso-level-tab-stop:108.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level4
{mso-level-tab-stop:144.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level5
{mso-level-tab-stop:180.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level6
{mso-level-tab-stop:216.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level7
{mso-level-tab-stop:252.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level8
{mso-level-tab-stop:288.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
@list l1:level9
{mso-level-tab-stop:324.0pt;
mso-level-number-position:left;
text-indent:-18.0pt;}
ol
{margin-bottom:0cm;}
ul
{margin-bottom:0cm;}
-->
</STYLE>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026" />
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapelayout v:ext="edit">
<o:idmap v:ext="edit" data="1" />
</o:shapelayout></xml><![endif]--></HEAD>
<BODY lang=HU link=blue bgColor=#ffffff vLink=blue>
<DIV><B>Sent:</B> Thursday, September 05, 2013 7:05 PM</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial">
<DIV><B>Subject:</B> FW: FW: Kevéssé ismert történetek Szent Pio
atyáról.</DIV></DIV>
<DIV><BR></DIV>
<DIV class=Section1>
<P class=MsoNormal><FONT color=navy size=2 face=Arial><SPAN
style="FONT-FAMILY: Arial; COLOR: navy; FONT-SIZE: 10pt"><o:p> </o:p></SPAN></FONT></P>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV link="blue" vlink="purple">
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<H1><B><FONT size=6 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 24pt">Kevéssé
ismert történetek Szent Pio atyáról<o:p></o:p></SPAN></FONT></B></H1>
<DIV>
<P style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto"
class=MsoNormal><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt"><A href="tel:2013.%2008.%2029.%2015" target=_blank>2013.
08. 29. 15</A>:46 - <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<UL type=disc>
<LI
style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-list: l1 level1 lfo3"
class=MsoNormal><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt"><A
href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.xn--magyarkurr-s8a.hu%2Fhirek%2Fkevesse-ismert-tortenetek-szent-pio-atyarol&title=Kev%C3%A9ss%C3%A9%20ismert%20t%C3%B6rt%C3%A9netek%20Szent%20Pio%20aty%C3%A1r%C3%B3l&description="
target=_blank><SPAN style="TEXT-DECORATION: none"><IMG id=_x0000_i1025
border=0 alt=Megosztás
src="http://www.magyarkur%c3%adr.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png"
width=16 height=16></SPAN></A><o:p></o:p></SPAN></FONT> </LI></UL></DIV>
<DIV>
<DIV>
<DIV>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Vallomások
a San Giovanni Rotondó-i
archívumokból<o:p></o:p></SPAN></FONT></P></DIV></DIV></DIV>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold"><IMG id=_x0000_i1026 border=0
src="http://www.magyarkur%c3%adr.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/VKEP_157.jpg"
width=140 height=180>„Szóval csak álom volt, mi?”</SPAN></FONT></B><BR><BR>Egy
házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az
asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a
szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben
van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a
műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert
fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított.
Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia
született, és minden a legnagyobb rendben zajlott.<o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Néhány
hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba,
hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott
emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj
meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor
megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett
haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett,
gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt:
„Szóval csak álom volt, mi?”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Anna
Baroni vallomása, Chiavari, 1994. december 8.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Látod, mennyien dicsőitik a
Jóistent?”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Antonio
Durante kapucinus atya is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a gondolataiban.
Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával, látta, milyen rajongó
szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio atya arra gondolt: „Vajon hogyan
tud ellenállni a hiúság és az önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem
ért a gondolatnak, amikor a szent odafordult hozzá, és mosolyogva, gyengéden
annyit mondott: „Látod, mennyien dicsőitik a
Jóistent?”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Antonio
Durante atya 1912. augusztus 7-én született és 1970. június 11-én halt meg.
Riccardo Geminiani kapucinus atya vallomása, Genova, 1995. április
20.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Szóval a lelki élet olyan, mintha
üvegen mászna az ember?”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Pasquale
Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya
elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál
gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartott és jó
elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához
közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a
lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember.” A kolostorba érkezve, szólt a
sekrestyés testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a
sorára. A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és megkapta
a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt. Mielőtt kilépett volna,
még egyszer visszanézett; a Padre rámosolygott, és huncutul megkérdezte: „Szóval
a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Pasquale
atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott; ám attól kezdve meg volt győződve
róla, hogy Pio atyát a Szentlélek világosítja meg a lelkek
vezetésére.<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Pasquale
Cattaneo atya vallomása, Fiera di Primiero, 1988. július
31.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">Különleges
áldás</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold"><IMG id=_x0000_i1027 border=0
src="http://www.magyarkur%c3%adr.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/bkep2_42.jpg"
width=140 height=180></SPAN></FONT></B>Alma De Concini egészen Pio atyára bízta
magát az Istenhez vezető úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen nőket
gyóntatott. Ott voltam a templomban, három-négy méterre tőle. Aznap nem lett
volna esélyem, hogy beszéljek vele, ezért magamban kértem: 'Atyám, küldjön nekem
egy áldást, nagy szükségem van rá.' Alighogy végére értem a gondolatnak, az atya
elfordult az arcát eltakaró gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és keresztet
rajzolt a levegőbe. Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta a
gyóntatást.”<o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Alma De
Concini vallomása, Terzolas, 1995. július 23.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Tessék, csókolja meg, mielőtt
meglegyintem!”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Egy másik
asszony, Teresa Venezia gyónás után a folyosón várakozott, hogy elhaladtában
megcsókolhassa Pio atya kezét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak tekintették, ha
megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg. Az
asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor
visszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal
ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt
meglegyintem!”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Teresa
Venezia vallomása, Tolve, 1986. október 19.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Hányszor hívtál tegnap
éjjel!”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Pio atya a
távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus atya Pio atya
lelki gyermeke volt, aki rajongott lelkiatyjáért. A második világháborúban a
német hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a térséget,
elválasztva Valentino atyát délen élő családjától. Sokáig nem hallott róluk,
mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos
vállalkozás volt, különösen télen. Néhány hasonló helyzetben lévő társával
együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért
fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino atya rosszul lépett a szűk úton, és a
hóban csúszni kezdett lefelé. Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer
csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és végül
sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino
testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát.
Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de
hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az
Úrnak!”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(San Marco
in Lamis-i Valentino atya vallomása, San Severo, 1992. április
8.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Az az éjszaka a
tetőn!”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">A következő
vallomás elég mulatságos, még az érintett számára is. Nello Masini atya, a Szent
József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki
gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni
Rotondóban.<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Egyik
nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek a folyó
végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan horkoló Nello
atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya kiment a mosdóba, ám
véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem tudott kimenni. Hiába kiabált
segítségért, senki nem hallotta, ezért elhatározta, hogy az ablakon át kimászik
a tetőre. Neki is gyürkőzött, ám százhúsz kilójával beszorult a szűk
ablaknyílásba. Tehetetlenségében Pio atyához fohászkodott. Kisvártatva, maga sem
tudta, hogyan, kijutott a tetőre, onnan egy nyitott ablakon át a
könyvtárszobába, végül vissza a saját szobájába. Másnap reggel az volt az első
gondolata: „De jó, hogy Pio atya megsegített az
éjjel!”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Néhány
hónappal később meglátogatta lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A verandán
imádkozó Pio atya, amint meglátta, nevetve felkiáltott: „Don Nello, Don Nello,
az az éjszaka a tetőn!”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Carla
Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001. november
29.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold">„Ha sírsz, máskor nem jövök el
hozzátok” </SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Paolo Nigro
1940-ben fejezte be egyetemi filozófiatanulmányait. Meggyőződéses ateista volt,
felesége azonban, akit árvaként kármelita nővérek neveltek, mélyen hívő.
Tarantóban kezdték közös életüket. Paolo néhány év múlva súlyos
mellhártyagyulladást kapott, olyannyira, hogy 1950 tavaszán az orvosok lemondtak
róla. <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Áprilisban
egy szombat este 10 órakor két férfi kopogtatott. Bemutatkoztak, és azt mondták,
Pio atya küldte őket, hogy elmondjanak egy rózsafüzért az itt lakó súlyos
betegért. Az asszony soha nem hallott még Pio atyáról, ráadásul Paolónak két
hete magas láza volt, időnként delíriumos állapotba került, és ott volt a két
kicsi gyerek. Férjével megbeszélve végül mégis beengedte az
idegeneket. <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">A két férfi
letérdelt, és áhítattal imádkozta a rózsafüzért. A beteg azonban nyugtalanul azt
mondogatta a feleségének: „Maria, küldd el azt a csuklyás szerzetest az ágy
végétől!” Az asszony úgy vélte, férje a magas láztól hallucinál. Az ima
végeztével a két férfi kérte az asszonyt, hogy fogadjon el egy kis pénzt. „Pio
atya küldi. Szükségük lesz rá jövő héten a San Giovanni Rotondó-i utazáshoz,
mert Pio atya szeretne találkozni a férjével. A többi meg a
gyógyszerekre.” <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Hétfőre a
beteg sokkal jobban lett, lement a láza; az orvosok álmélkodtak. Csütörtök
reggel már annyira jól volt, és annyira szeretett volna találkozni Pio atyával,
hogy a két férfi taxival kivitte őt az állomásra. Estére értek San Giovanni
Rotondóba. Másnap, pénteken, amikor Pio atya végzett a gyóntatással és kilépett
a gyóntatószékből, Paolo azonnal felismerte, hogy ő állt az ágya lábánál.
Odalépett hozzá, és zokogva térdre vetette magát. A Padre felsegítette, és –
Paolo tájszólásában – azt mondta: „Ha sírsz, máskor nem jövök el
hozzátok.”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Másnap
Paolo meggyónt a szentnél, akinek lelki gyermeke lett. Lánya, Santina vallomása
szerint apja „más ember lett. Ettől kezdve naponta járt szentmisére és áldozott.
Pio atya továbbra is mellette maradt. Olykor eljött hozzánk (lelkileg,
bilokációval), hogy meglátogassa. Lábadozása idején apám néha azt mondta:
'Santina, Pio atya a fejedre tette a kezét'. Később sokszor láttam, hogy sír a
korábbi bűnei miatt. Hogy jóvá tegye, sokakat vezetett Istenhez és Pio
atyához.” <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Santina
Nigro vallomása, San Giovanni Rotondo, 2005. május
10.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><B><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-WEIGHT: bold"><IMG id=_x0000_i1028 border=0
src="http://www.magyarkur%c3%adr.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/bkep5_6.jpg"
width=118 height=180>„Engedjétek előre azt az
asszonyt!”</SPAN></FONT></B><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Rachele
Ricciardi asszony gyónni szeretett volna Pio atyánál. Nagy családja volt, így
rengeteg dolga közepette egy kis időt kiszakítva, sietett fel a kolostorhoz,
ahol beállt a sorba a gyóntatószéknél. Akkor még nem osztottak sorszámot;
mindenkinek türelemmel ki kellett várnia a sorát. Aznap olyan sokan voltak, hogy
bár az asszony türelmesen várakozott, egy idő múlva az ebédfőzésre gondolva úgy
döntött, hazamegy. Ekkor Pio atya félrehúzta a gyóntatószék függönyét, és
kiszólt az elöl állóknak: „Engedjétek előre azt az asszonyt!” Így még aznap
elvégezhette gyónását a sokgyermekes anya.<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">(Rachele
Ricciardi vallomása, Campitello Matese, 1998. december
26.)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><I><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-STYLE: italic; FONT-SIZE: 12pt">A <A
href="http://www.mysticsofthechurch.com/2013/08/little-known-stories-of-st-padre-pio.html"
target=_blank>vallomások</A> Fr. Marcellino Iasenzaniro 'Testimonies' című
gyűjteményében jelentek meg (Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, Santa Maria
della Grazie kapucinus kolostor, San Giovanni Rotondo).
</SPAN></FONT></I><o:p></o:p></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt"><A
href="http://christianae.wordpress.com/category/szent-pio-atya/"
target=_blank>Kapcsolódó</A><o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Magyar
Kurír<o:p></o:p></SPAN></FONT></P></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV>
<P class=MsoNormal><FONT size=3 face="Times New Roman"><SPAN
style="FONT-SIZE: 12pt"><o:p> </o:p></SPAN></FONT></P></DIV></DIV></DIV></DIV></BODY></HTML>