<div dir="ltr"><a href="http://divany.hu/poronty/" target="_blank">PORONTY</a>
<a name="140deeeed12a5b59_140dd890454bb79b_top"></a>
<h1>Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!</h1>
<div>
<ul><li><a href="mailto:koncza@mail.index.hu?subject=http://divany.hu/poronty/2013/09/01/segits_a_gyereknek_hogy_elviselje_onmagat/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu" target="_blank">Cziglán Karolina, pszichológus</a></li>
</ul><span></span></div><div><p><u><b>Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az
is kihívást jelent, hogy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat
mondana vagy tenne, amit később megbán. </b></u>Van az a decibel, az a
<u><b>nyafogás, dacolás</b></u>, ami a legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor
érdemes észbe kapni, és feltenni a kérdést: „Ha én, aki felnőtt vagyok,
és már egy csomó eszközöm van az érzelmek kezeléséhez, így vagyok,
vajon hogy érezheti magát a gyerek?” Még ha látszólag direkt provokál
is az átok kölyök, még ha van is agresszió a viselkedésében,
<u><b>valószínűleg azért dühöng, sikít, csapkod, mert abban a pillanatban nem
tud hozzáférni más, jobb megoldási módhoz, amivel könnyíthetne
lelkiállapotán.</b></u></p>
<div>
<div style="width:642px">
<span></span> <div style="width:630px"><span></span></div>
</div>
</div>
<p><u>Ha arra gondolunk,</u> <u><b>vannak felnőttek, akik
olykor, érzelmileg felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves
gyerekké</b></u>, könnyen belátható, <u><b>mennyire nagy szerepe van a szülőnek
abban, hogy segítsen a gyereknek a rossz közérzet feloldásában</b></u>, milyen
fontos ezt megtanulni. Ám nemcsak a <u><b>harag</b></u>ról van szó, hanem a
<u><b>szorongás</b></u>ról, <u><b>szomorúság</b></u>ról is.</p> <div><span></span></div>
<p>Ezekkel kapcsolatban <u><b>két hibába eshet a
szülő</b></u>: egyik, <u><b>ha legyint</b></u> rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a
csemete, amúgy sem szabad elkényeztetni. Másik, <u><b>ha annyira szívére veszi
a gyerek szenvedését, hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.</b></u></p>
<p>Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik
fel a szülők a gyermek képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe,
hogy elveszett a kismackója, vagy összeveszett az ovis játszótársával,
nem tudja, mit kezdjen magával, szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb
segítség nem az, hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy segít elhordozni
az érzelmet. Ha anya vagy apa mosolyogva legyint, hogy „eh, veszek én
neked másik macit, sokkal szebbet”, vagy, hogy „majd játszik veled más”,
azzal azt üzeni, hogy kihátrál a helyzetből, ő köszöni, jól van, a
gyerek pedig ott marad egyedül azzal, hogy hiába jön új maci, az ő szíve
azért még facsarodik.</p> <p><u><b>Na de akkor mit csináljunk?</b></u> Erről csak metaforákban lehet beszélni, mert épp ez az, hogy <i>csinálni</i>
nem kell semmit. Hacsak nem megsimogatni a gyereket, meghallgatni.
Érzékletes, hogy <u>a pszichológia olyan kifejezéseket használ ezzel
kapcsolatban, mint</u> <u><b>holding, azaz tartás, illetve tartalmazás</b></u>.</p> <p>Ezek
között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg <u><b>Melanie
Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja</b></u>, hogy <u><b>a csecsemő
kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz érzelmeket,
gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és átdolgozva
juttatja vissza a csemetéhez.</b></u> Mindez persze nem szándékos, a gyerek
részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is kevéssé, inkább
történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon megfogalmazva arról van
szó, hogy <u><b>az anya, az apa ráhangolódik a gyermek hullámhosszára, de ő
érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal szavak nélkül is képes
segíteni a gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára megterhelő.</b></u></p>
<div>
<div style="width:642px">
<span></span> <div style="width:630px">Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés:
mit kell tenni ahhoz, hogy ez működjön. Leginkább jelen lenni, nem
kimenekülni, nem elhessegetni az érzelmeket. <u><b>Átélni és elfogadni, hogy a
gyereknek valami nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást,
hogy mégis, alapvetően minden rendben van.</b></u> Vele lenni érzelmi
értelemben.</div></div></div> <p>A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a
nézetet, de <u><b>mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal,
indulattal, ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel?</b></u> Gyakori
javaslat, hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem
megfelelő kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két
kiegészítésre van szükség.</p> <p>Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti,
<u><b>milyen érzelem van a hiszti mögött</b></u>. <u><b>Valóban kétségbe esett a gyermek, és
tehetetlen frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt
színjátékról van szó, választott cselekvésről</b></u>. Előbbinél is
előfordulhat, hogy annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más
tennivaló, mint hagyni, hogy vége legyen, de inkább az utóbbira
vonatkozik az otthagyós tanács.</p> <p>A másik kiegészítés, hogy
<u><b>többféle módon lehet nem tenni semmit</b></u>. <u><i>A gyerek nagyon is érzi, hogy
hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva,
most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit</i></u>, <u>vagy
vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja
teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a
törékeny gyertyatartót játszani, de vele van.</u> Persze, a toporzékolás
pillanatában nem figyel erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a
kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat.</p> <p><u><b>Sok helyzetben arra
tanítják az embert, legyen aktív, asszertív, oldja meg a problémákat, és
ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben néha a puszta nyugalom,
a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség, anélkül, hogy egy szó
elhangzana,</b></u> egy mozdulatot tenne a szülő. És hogy hogyan <u><b>maradhat</b></u> valaki
<u><b>nyugodt éles helyzetben, például egy vadul dühöngő gyerek mellett?</b></u>
Talán éppen úgy, ha emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell
semmi más csodamegoldást kiagyalnia.</p> <p>
<a href="http://www.lelki-segely.hu/" target="_blank">Cziglán Karolina pszichológus</a>
</p>
</div></div>