<div dir="ltr"><h1 class="">Jézus alázatra tanít</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 22. vasárnapra</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/humility_0.jpg" style="float: left; margin: 7px;" height="185" width="140"><u><b>Isten
Fia, aki érettünk emberré lett,</b></u> aki beteljesítette az izajási Szenvedő
Szolga sorsát, amikor „<u>engedelmes lett a halálig, mégpedig a
kereszthalálig” </u>- a legnagyobb példát adta az alázatosságra. Többször
hirdette, hogy az Emberfia <u><b>nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért</b></u>. Szenvedése előtt, mint
rabszolga, megmosta tanítványai lábát.</p><p><u><b>Jézus </b></u>a vasárnapi
evangéliumi szakaszban is az <u><b>alázatra tanítja az előkelő farizeus
házában a meghívottakat,</b></u> amikor látja, hogy válogatják a főhelyeket:
„Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre…” Tanítása nekünk is
szól. Ma is tapasztaljuk lakodalmak, ünnepségek alkalmával, hogy az
előkelőbbeknek át kell adni az első helyeket; a szerényeket ilyenkor nem
éri szégyen. De itt nem csupán bizonyos udvariassági szabályok
megtartásáról van szó.</p><p><u><b>A jézusi alázat nem csupán illendőség
diktálta szerénység, hanem a cím- és rangkórság megbélyegzése, amely
mögött a gőg és a másokat elnyomó törtetés húzódik meg.</b></u> Ő maga, a Mester
több ízben tanította apostolait is, hogy náluk, az ő követőinél ne úgy
legyen, mint a társadalmi-politikai életben, ahol sokszor a jobb
helyekért való törtetés, az uralkodási vágy érvényesül, hanem, aki
nagyobb akar lenni, legyen a többiek szolgája. Többször hirdette, hogy
<u><b>az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga,
megmosta tanítványai lábát,</b></u></p><p>Örömmel látjuk – és ezt a nagyvilág
csodálja –, hogy <u><b>Ferenc pápa </b></u>megválasztása első pillanatától kezdve
minden szavával és gesztusával a jézusi alázatra ad példát bíboros
társainak, a római Kúria papjainak, püspököknek és papoknak egyaránt. Az
ősi maxima szerint a pápa: „<u>servus servorum Dei”</u> = <u><b>Isten szolgáinak
szolgája.</b></u></p><p>Ferenc pápa nem trónról uralkodik, hanem szolgálni
akarja Krisztust és Egyházát, az embereket alázatos egyszerűséggel. Róma
püspökének pápai <u><b>lakosztálya a Szent Márta-ház egy szobája, a
testőrsége számát lecsökkentette, közvetlen kapcsolatba kerül a
hívősereggel. </b></u>Sok szó esik a Kúria reformjáról. Ez kétségkívül
előkészületben van.</p><p>De <u><b>Ferenc pápa számára fontosabb és sürgetőbb
az egyházi vezetők személyes megújulása, a Kúria moralitásának reformja,
a karrierizmus megszüntetése stb.</b></u> Az egyházi embereknek azért kell a
Kúriába jönni, hogy dolgozzanak és a pápának - a pápával - szolgáljanak.
Mindez alkalmazható a helyi püspöki kúriákra, plébániákra is.
Gondolhatunk egyes klerikusok karrierizmusára, a piros vagy lila
cingulumok utáni törtetésre.</p><p><u><b>De</b></u> a Rómát, a római Kúriát vagy
általában <u><b>az egyházi vezetőket bírálókhoz is szól Jézus</b></u> tanítása:<u><b>
nézzenek magukba, amikor másokat bírálnak, és az életreformot
mindenekelőtt önmagukon kezdjék.</b></u> Jézus példabeszéde és annak csattanója
vonatkozik valamennyi keresztény hívőre, mindnyájunkra: „Aki magát
megalázza, azt fölmagasztalják.”</p><p><u><b>Példaképünk az alázatos Jézus és
Édesanyja</b></u>, az Úr Szolgáló leánya, akinek Magnificatjával naponta
imádkozzuk: <u><b>„Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt…”</b></u></p><p>(Lk 14, 1. 7-14)</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>