<div dir="ltr">Elmélkedés:<br><br> &nbsp;&nbsp;Isten megmutatja helyünket<br> &nbsp;&nbsp;Az utóbbi időkben szokássá vált, hogy<u><b> a lakodalomra érkező vendégek helyét<br> &nbsp;&nbsp;előre kijelölik. Az ülésrend</b></u>et a házasulandók határozzák meg, a &nbsp;terítékek<br>
 &nbsp;&nbsp;mellé kis kártyát helyeznek el, &nbsp;amelyen a meghívottak nevei &nbsp;szerepelnek.<br> &nbsp;&nbsp;Természetesen &nbsp;nem &nbsp;azok &nbsp;kerülnek &nbsp;előbbre, &nbsp;akik &nbsp;nagyobb &nbsp;nászajándékot<br> &nbsp;&nbsp;ígértek, hanem a közelebbi rokonok. A szokás mögötti <u><b>szándék jó, senki &nbsp;ne<br>
 &nbsp;&nbsp;veszekedjen ezen az örömünnepen a másikkal, &nbsp;hogy ki hová üljön.</b></u> De &nbsp;mégse<br> &nbsp;&nbsp;gondoljuk, hogy ez a módszer elejét &nbsp;veszi a helyválogatásnak, mert az &nbsp;új<br> &nbsp;&nbsp;helyzet új &nbsp;megoldást &nbsp;hoz: <u><b>akadnak &nbsp;ügyeskedő &nbsp;vendégek, akik &nbsp;a &nbsp;kártyák<br>
 &nbsp;&nbsp;cserélgetésével &nbsp;&nbsp;juttatják &nbsp;&nbsp;magukat &nbsp;&nbsp;olyan &nbsp;&nbsp;helyre, &nbsp;&nbsp;amit &nbsp;&nbsp;szerintük<br> &nbsp;&nbsp;megérdemelnek.</b></u><br> &nbsp;&nbsp;Lakodalmak &nbsp;&nbsp;vagy &nbsp;&nbsp;ünnepi &nbsp;&nbsp;étkezések &nbsp;&nbsp;alkalmával &nbsp;&nbsp;Jézus &nbsp;&nbsp;korában &nbsp;&nbsp;is<br> &nbsp;&nbsp;előfordulhatott, hogy a &nbsp;meghívottak a jobb &nbsp;helyekre törekedtek. Az &nbsp;eset<br>
 &nbsp;&nbsp;kapcsán<u><b> Jézus egy &nbsp;példabeszédet mond,</b></u> amelyben &nbsp;a példázatok &nbsp;jellegzetes<br> &nbsp;&nbsp;fordulata akkor &nbsp;következik &nbsp;be, &nbsp;amikor &nbsp;a &nbsp;házigazda &nbsp;megváltoztatja &nbsp;az<br> &nbsp;&nbsp;ülésrendet. &nbsp;<u><b>Az &nbsp;utolsó &nbsp;helyet &nbsp;elfoglaló &nbsp;szerények &nbsp;&nbsp;megtiszteltetésben<br>
 &nbsp;&nbsp;részesülnek, a legjobb &nbsp;helyeket választók &nbsp;pedig megszégyenülnek. </b></u>&nbsp;Fontos<br> &nbsp;&nbsp;kiemelnünk, hogy <u><b>a házigazdának, a vendéglátónak joga van ehhez.</b></u><br> &nbsp;&nbsp;Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a Jézus által javasolt &nbsp;magatartásforma<br>
 &nbsp;&nbsp;csupán az étkezésre &nbsp;vonatkozik. <u><b>A szerénységre &nbsp;valójában életünk &nbsp;minden<br> &nbsp;&nbsp;területén törekednünk kell. A &nbsp;becsvágy, önmagunk dicsérete vagy &nbsp;másokkal<br> &nbsp;&nbsp;szemben &nbsp;előtérbe &nbsp;&nbsp;helyezése &nbsp;&nbsp;nem &nbsp;&nbsp;keresztényi &nbsp;&nbsp;lelkület.</b></u> &nbsp;&nbsp;Isten &nbsp;&nbsp;az<br>
 &nbsp;&nbsp;alázatosakat, &nbsp;a &nbsp;szerényeket &nbsp;szereti &nbsp;és &nbsp;nekik &nbsp;mutatja &nbsp;meg &nbsp;magát. <u><b>&nbsp;A<br> &nbsp;&nbsp;nagyravágyók megszégyenülésben, az alázatosak felemelésben részesülnek.</b></u><br> &nbsp;&nbsp;A &nbsp;helykereséssel &nbsp;&nbsp;kapcsolatban &nbsp;&nbsp;érdemes &nbsp;&nbsp;<b><font size="4">egy &nbsp;&nbsp;másik &nbsp;&nbsp;sík</font></b>ra &nbsp;&nbsp;terelni<br>
 &nbsp;&nbsp;gondolatainkat. A Biblia a &nbsp;teremtéstörténetet követően beszámol az &nbsp;ember<br> &nbsp;&nbsp;bűnbeeséséről. <u><b>&nbsp;Amikor &nbsp;Ádám &nbsp;és &nbsp;&nbsp;Éva &nbsp;elkövetik &nbsp;a &nbsp;bűnt, &nbsp;&nbsp;megpróbálnak<br> &nbsp;&nbsp;elrejtőzni Isten elől.</b></u> &nbsp;De Isten &nbsp;keresi őket, így &nbsp;szólítja Ádámot: &nbsp;&bdquo;Hol<br>
 &nbsp;&nbsp;vagy?&rdquo; (Ter 3,9). <u><b>&nbsp;A bűn miatt &nbsp;az ember elveszítette &nbsp;helyét, nincs &nbsp;ott,<br> &nbsp;&nbsp;ahol lennie kellene. Még Istennek &nbsp;is &bdquo;keresnie&rdquo; kell őt. Valószínűleg &nbsp;az<br> &nbsp;&nbsp;ember is keresi a maga helyét, &nbsp;mert rájön, hogy valamit elrontott. </b></u>A &nbsp;bűn<br>
 &nbsp;&nbsp;következménye az lesz, hogy <u><b>Isten kiűzi az embert az Édenkertből, s &nbsp;ettől<br> &nbsp;&nbsp;kezdve az ember élete állandó bolyongás a világban</b></u>, szüntelen keresés.<br> &nbsp;&nbsp;Az első emberpár esete minden &nbsp;emberre, ránk is vonatkozik. Bűneink &nbsp;miatt<br>
 &nbsp;&nbsp;elveszítjük helyünket. &nbsp;Elveszítjük azt &nbsp;a &nbsp;helyet, amit &nbsp;Isten &nbsp;készített<br> &nbsp;&nbsp;nekünk. Hiába keressük &nbsp;helyünket, a magunk &nbsp;erejéből nem találjuk. &nbsp;Isten<br> &nbsp;&nbsp;jön segítségünkre, aki <u><b>elküldi a világba Fiát, Jézus Krisztust. Ő &nbsp;mutatja<br>
 &nbsp;&nbsp;meg nekünk igazi helyünket, &nbsp;a mennyországot, és ő &nbsp;mutatja meg nekünk &nbsp;az oda vezető &nbsp;utat.</b></u> Lássuk &nbsp;be: a &nbsp;bűn &nbsp;nem méltó &nbsp;hozzánk, a &nbsp;bűn &nbsp;emberhez méltatlan &nbsp;helyzetbe &nbsp;hoz &nbsp;minket. &nbsp;Tulajdonképpen &nbsp;emberi &nbsp;méltóságunkat, <u><b>önbecsülésünket</b></u> &nbsp;veszi &nbsp;el, &nbsp;amit <u><b>&nbsp;Isten &nbsp;&nbsp;ad &nbsp;nekünk &nbsp;vissza, amikor &nbsp;&nbsp;a szentgyónásban &nbsp;megbocsátja &nbsp;bűneinket.</b></u> &nbsp;Semmi &nbsp;más &nbsp;nem &nbsp;szolgálja &nbsp;lelki megújulásunkat és belső átalakulásunkat nagyobb erővel, mint a megbocsátás Isten &nbsp;részéről &nbsp;és &nbsp;a &nbsp;megbocsátás &nbsp;&nbsp;kérése, &nbsp;illetve &nbsp;elfogadása &nbsp;a &nbsp;&nbsp;mi&nbsp; részünkről.<br>
 &nbsp;&nbsp;&copy; Horváth István Sándor<br> &nbsp;&nbsp;&nbsp;<br> &nbsp;&nbsp;&nbsp;<br><br> &nbsp;&nbsp;Imádság:<br><br> &nbsp;&nbsp;Urunk, Jézus Krisztus! <u><b>Napjainkban az &nbsp;életrevalóság, a siker, a &nbsp;jogokért<br> &nbsp;&nbsp;való &nbsp;küzdelem, &nbsp;&nbsp;a &nbsp;büszkeség, &nbsp;&nbsp;a &nbsp;teljesítményre &nbsp;&nbsp;való &nbsp;törekvés, &nbsp;&nbsp;az<br>
 &nbsp;&nbsp;eredményesség sok &nbsp;ember &nbsp;számára vált &nbsp;az &nbsp;élet jelszavává. &nbsp;De &nbsp;el &nbsp;kell ismernünk, &nbsp;&nbsp;hogy &nbsp;&nbsp;mindezek &nbsp;&nbsp;az &nbsp;&nbsp;alázatosság, &nbsp;&nbsp;a &nbsp;&nbsp;szerénység &nbsp;&nbsp;és &nbsp;&nbsp;a szolgálatkészség &nbsp;nélkül &nbsp;rossz &nbsp;útra &nbsp;&nbsp;visznek. </b></u>&nbsp;Te &nbsp;azt &nbsp;kérted &nbsp;&nbsp;egykor<br>
 &nbsp;&nbsp;tanítványaidtól és &nbsp;azt &nbsp;kéred &nbsp;követőidtől &nbsp;most is, &nbsp;hogy &nbsp;tőled, &nbsp;<u><b>a &nbsp;te<br> &nbsp;&nbsp;példádból tanuljuk meg a szelídséget &nbsp;és az alázatot.</b></u> Segíts minket, &nbsp;hogy<br> &nbsp;&nbsp;követni &nbsp;&nbsp;tudjuk &nbsp;&nbsp;példádat! &nbsp;&nbsp;<u><b>Te &nbsp;&nbsp;&nbsp;meghívsz &nbsp;&nbsp;minket &nbsp;&nbsp;a &nbsp;&nbsp;veled &nbsp;&nbsp;&nbsp;való<br>
 &nbsp;&nbsp;szeretetközösségbe, az öröm asztalához. &nbsp;Boldogok vagyunk, hogy &nbsp;vendégeid lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy &nbsp;leülhetünk ünnepi asztalodhoz. </b></u>&nbsp;Boldogok&nbsp; vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk. Hiszek, Uram, erősítsd<br>
 &nbsp;&nbsp;bennünk a hitet!</div>