<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: a szív nyugtalansága vezet el Istenhez</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Augusztus 28-án, szerdán délután 6 órakor a Szentatya <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/romai-szent-agoston-bazilikaban-mutatott-be-szentmiset-ferenc-papa">szentmisét</a>
mutatott be a római Szent Ágoston-bazilikában. A szertartás megnyitotta
a rend általános káptalanját, amelyen öt földrészről vesz részt
kilencven káptalani atya.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/agost.JPG" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/agost_0.JPG" style="float: left; margin: 3px 7px;" height="114" width="180"></a>A
pápa, mielőtt belépett volna a bazilikába, több alkalommal is megállt,
hogy személyesen köszöntse az utcákon órák óta rá váró embereket.</p><p>Homíliájában Szent Ágoston <em>Vallomások </em>című
művének közismert mondásából indult ki: „<u><b>Magadnak teremtettél minket,</b></u>
és <u><b>nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned” (I,1,1).</b></u></p><p>„Melyek
azok a nyugtalanságok, amelyeket fel kell ébresztenünk és életben kell
tartanunk életünkben Szent Ágoston buzdítása szerint?” – vetette fel a
kérdést a pápa. <u><b>Szent Ágoston nyugtalan szíve </b></u>ma is tanít bennünket –
mondta, felidézve személyes Istenkeresését. A nyugtalanság három
különböző aspektusát fogalmazta meg: „a spirituális keresés
nyugtalansága, az Istennel való találkozás nyugtalansága, valamint a
szeretet nyugtalansága”.</p><p>A Szentatya <u><b>azokhoz intézte szavait</b></u>, akik
közömbösnek érzik magukat Istennel, a hittel szemben, <u><b>akik távol állnak
Istentől, vagy éppen eltávolodtak tőle. </b></u>Mi is gyakran távol vagyunk
Istentől, elhagyjuk őt számtalanszor a mindennapi életben. Tekintsünk
szívünk mélyére, és tegyük fel a kérdést: <u><b>olyan-e a szívünk, ami valami
nagyra vágyik, vagy olyan szív, amelyet a dolgok elaltattak?</b></u></p><p>Ágostont
szíve nyugtalansága vezeti el a Krisztussal való találkozáshoz –
fejtette ki Ferenc pápa. Azonban Isten felfedezésekor nem zárkózik
önmagába, mint aki már megérkezett céljához, hanem tovább folytatja
útját. <u><b>Az igazság, Isten keresésének nyugtalansága </b></u>arra készteti,<u><b> hogy
egyre jobban megismerje Istent, kilépjen önmagából, és másokkal is
megismertesse Istent. </b></u>Ez a szeretet nyugtalansága.</p><p>Ágoston hagyja,
hogy Isten nyugtalanná tegye őt. Fáradhatatlanul hirdeti az Urat,
bátran, félelem nélkül evangelizál, arra törekszik, <u><b>hogy Jézus, a Jó
Pásztor képmása legyen</b></u>, aki jól ismeri juhait (vö. Jn 10,14). „Sőt,
ahogy szeretem elismételni, <u><b>megérzi nyája illatát és elmegy, hogy
megkeresse az eltévedt bárányokat” </b></u>– hangsúlyozta a Szentatya. Ágoston
megéli azt, amit Szent Pál jelöl meg Timóteus és mindannyiunk számára:
hirdesd Isten szavát, akár alkalmas, akár alkalmatlan (vö. 2 Tm 4,2).
„Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!”</p><p>Ágoston
kincse pontosan ez a magatartásforma: mindig haladjunk Isten felé,
haladjunk a nyáj felé, ne „privatizáljuk” a szeretetet, hanem mindig
legyünk úton Isten és az emberek felé, a nyugtalanság békéjével.</p><p>A
nyugtalanság azonban egyben szeretet is. <u><b>Szüntelenül, megállás nélkül
keressük a másik javát, a szeretett személy javát,</b></u> azzal az
intenzitással, amely könnyeket csal szemünkbe. A szeretet nyugtalansága
mindig arra késztet, hogy elinduljunk a másik felé, nem várva meg, hogy
segítséget kérjen. Ferenc pápa itt Szent Ágoston édesanyjára, <u><b>Szent
Mónikára utalt, aki annyit sírt, mielőtt fia megtért volna. Ma is hány
anyuka ontja könnyeit, hogy gyermekei visszatérjenek Krisztushoz!</b></u></p><p>A
Szentatya felidézte Jézust, aki sírt barátja, Lázár sírjánál; Pétert,
aki megtagadta Jézust, majd amikor találkozik a Mester irgalommal és
szeretettel teli tekintetével, keserves sírásra fakad.</p><p>Hogyan
állunk a szeretet nyugtalanságával? <u><b>Hiszünk-e ténylegesen az Isten és a
testvérek iránti szeretetben?</b></u> Vagy csak névlegesen hiszünk benne?
Hagyjuk, hogy nyugtalanítson bennünket testvéreink szükséglete, <u><b>vagy
önmagunkba, közösségeinkbe zárkózunk, amely számunkra sokszor egyenlő a
kényelemmel</b></u>? Lehet úgy élni egy bérházban, <u><b>hogy nem ismerjük a
szomszédainkat</b></u>, vagy úgy élünk egy közösségben, hogy nem ismerjük igazán
rendtársunkat – mondta a pápa. <u><b>Fájdalommal gondolt azokra az Istennek
szentelt életet élőkre, akik nem képesek a szeretetre, és akiket
agglegényeknek nevezett.</b></u></p><p>A szeretet nyugtalansága a lelkipásztori
termékenységet ajándékozza nekünk – mondta homíliájában Ferenc pápa,
majd így fohászkodott: „Kérjük az Úrtól, nektek, kedves Ágoston-rendi
szerzetesek, akik most kezditek Általános Káptalanotokat és
mindnyájunknak: <u><b>őrizze meg szívünkben a spirituális nyugtalanságot, hogy
mindig keressük Őt,</b></u> a nyugtalanságot, hogy bátran hirdessük és a
szeretet nyugtalanságát minden testvérünk iránt”.<br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>