<div dir="ltr"><h3>Az egoizmus teszi tönkre a magyarokat</h3>
<div>
<div><img src="http://mno.hu/data/avatar/2716.png" alt="Lippai Roland" title="Lippai Roland" border="0" height="50" width="50"></div>
<div>
<div>
<b>Lippai Roland</b><br>
<br>
2013. április 19., péntek 11:00 </div>
</div>
</div>
<div>Súlyos árat kell fizetni azért, ha <u><b>az individualizmus
szintje elér egy olyan mértéket a társadalmon belül, amely már
veszélyezteti a kooperáció és a társadalmiság eszményét</b></u>. Ez az egyik
legfőbb megállapítása a KSH társadalomstatisztikai elnökhelyettesének.
Németh Zsolt az MNO-nak elmondta: a népesedési problémákra nem létezik
gyors ellenszer. Már a hatvanas években is látszottak a negatív
folyamatok, a rendszerváltozás pedig nem mutatható ki a népmozgalmi
folyamatokban. A Központi Statisztikai Hivatal március végén közölte a
2011-es népszámlálás adatait, amely számos fontos társadalmi folyamatra
világított rá. Az MNO interjúsorozatában a népességcsökkenést és a nők
helyzetét veszi nagyító alá.<div>
</div>
<div>
<div><span style="min-height:20px;width:85px"></span></div>
</div>
</div>
<p><b>– Jól látható a tendencia: <u>1954-ben még 223 ezer, 1998-ban
100 ezer ember született, 2011-ben pedig kilencvenezer alá esett a
születésszám, miközben évtizedek óta voltak jelzések arra, hogy baj
lesz. A legutóbbi cenzus szerint 260 ezer fővel csökkent mindössze egy
évtized alatt a népesség.</u></b><br>– A rossz hír az, hogy a folyamat
folytatódni fog. Ha a vizsgált évtizedben nem lett volna Magyarország
számára nyereséges a nemzetközi migráció, a fogyás valójában 380 ezer fő
fölött lett volna. Számolnunk kell azzal is, hogy a jövőben
elvékonyodik ez a migrációs többlet. Helyzetünkből, történelmünkből
fakadóan <u><b>a migrációs nyereség többsége a határon túli területekről
érkezett</b></u>. Jól láthatóan változás előtt állunk: <u><b>Szerbiából szinte
megállt, de Erdélyből is nagymértékben visszaesett a migráció.</b></u> Emellett
növekszik a kivándorlók száma is, vagyis migrációs veszteség esetén
gyorsulni fog népességfogyás üteme.</p> <div>
<div>
</div>
<div></div>
</div>
<p><b>– Milyen okai lehetnek a migráció csökkenésének? Kevésbé vonzó az ország, mint egy évtizede?</b><br>–
Egyelőre nem tudjuk pontosan ennek az okát, de az szinte biztos, hogy
akik korábban el akartak jönni a szülőhelyükről, azok már megtették. A
magyarlakta területek nemzetközi migrációja is kettős természetű volt:
egyrészt az anyaország felé irányult, de jellemző volt az „átutazás” is.
S figyelembe kell venni a nemzetközi válság hatásait is.</p>
<p><b>– A lényeg mégiscsak az, hogy <u>1981 óta tényleg negatív a mérleg.</u></b><br>
– A demográfusok már a hatvanas években jelezték a népességcsökkenés
veszélyét. Az példátlan az európai társadalmak körében, hogy több mint
három évtizeden keresztül egyetlen évben sem tört meg a tendencia. <u><b>Egyre
később születik meg az első gyerek, de az életkor kitolódásával
fokozódik a biológiai kockázat is. Ráadásul a nők kor szerinti
összetételéből látni: egyre kisebb a szülőképes korban lévő nők aránya
is a társadalmon belül.</b></u></p>
<p><b>– E folyamatokra létezik hatásos ellenszer? A stabil és
kiszámítható családpolitikát és a támogató társadalmi közhangulatot
mondják ilyennek.<br></b>– Úgy hiszem, a demográfusok között teljes
az egyetértés abban, hogy gyors megoldást jelentő csodaszer nem
létezik. Franciaország említhető pozitív példaként a sok kormányzaton
átívelő következetes családpolitikára, amelynek vannak kétségtelen
eredményei. <u><b>Magyarországon</b></u> ettől egyelőre távol állunk, annak ellenére
hogy <u><b>a népesedési válság kétségtelenül társadalmunk legsúlyosabb
problémája</b></u>.<u><b> A közhangulat</b></u>ot vélhetjük <u><b>támogató</b></u>nak, általában <u><b>inkább
gyermekbarát az emberek többsége</b></u>. <u><b>Amikor azonban egyéni döntéseket kell
hozni, abszolút kisebbségben maradnak azok, akik három vagy több
gyermeket vállalnak.</b></u> <u> Ezeknek a döntéseknek a hátterét, motívumait
kellene megismerni, kutatásokkal feltárni ahhoz, hogy bármiféle kedvező
változás alapjai megteremtődjenek.</u> Az elképesztő tempójú globális
népességrobbanás körülményei között nem tudhatjuk, van-e még egyáltalán
időnk minderre.</p>
<table align="right" border="0">
<tbody>
<tr>
<td><br></td>
</tr>
<tr>
<td><br></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><b>– <u>A demográfiai magatartásra hatással lehetnek a politikai
rendszerek? Évtizedekig tartó kommunizmus, majd rendszerváltozás. Azt
gondolná az ember, a demokratikus berendezkedés nagy levegővételre
készteti a társadalmat, ehhez képest a folyamatok tovább
folytatódtak. Miért nem reagált pozitívan a társadalom?</u></b><br>– Ha
a fontos demográfiai mutatók hosszú idősorait nézzük, akkor a
rendszerváltozás nem mutatható ki, a folyamatok változatlanok. Létezik
egy politikai narratíva, emellett ott van a társadalomnak a mindennapi
élete is, amelyben az emberek olyanféle döntéseket hoznak, hogy
költözzenek-e vagy sem vagy éppen vállaljanak-e gyereket. <u><b>A mindennapi
életnek van egy olyan dimenziója, amely nem függ az éppen uralkodó
politikai viszonyoktól.</b></u> <u>Noha a gyes, a gyed és a családi pótlék
rendszere igyekezett olyan jogi és intézményi környezetet kialakítani,
amelynek ösztönzőleg kellett volna hatnia, valami mégiscsak hiányzott a
mentális környezetből ahhoz, hogy egy a népesedés szempontjából
dinamikus társadalom alakuljon ki.</u></p>
<p><b>– Az elmúlt évek családpolitikai intézkedéseinek lehet
komolyabb hatásuk a következő években? Látjuk, hogy vannak kiugrások,
de nyilván tendencia a lényeg.</b><br>– <u>Drámai hatásuk volt a
Bajnai-kormány családpolitikát érintő intézkedéseinek. Annak volt
következménye a 2011-es történelmi minimumnak nevezhető születésszám. Az
Orbán-kabinet által bevezetett családi adókedvezmény és más
intézkedések nagyon fontosak, de sajnos mindez nagyon depresszív
környezetbe érkezett, így egyelőre csak arra volt elég, hogy a
születésszámot visszaemelje a Bajnai-kormány előtti szintre.</u></p>
<p><b>– Elképzelhető, hogy jelenlegi kínjaink és a depresszív
mentális állapot annak is következménye, hogy a társadalom nagy része
mind a mai napig a rendszerváltozás vesztesének éri magát, és ez
szivárog át az élet különböző területeire, s zárt szerkezet jött létre?</b><br>–
A társadalomnak különböző szintjei vannak. <u>A nyolcvanas évek első
felétől</u> léteznek megbízható adataink arról, hogy a magyar társadalomnak
milyen értékrendje van. <u>Miközben a politika szintjén kollektivista
társadalmat igyekeztek megfesteni</u>, aközben <u><b><font size="4">létrejött az egyik
legindividualistább társadalom</font>.</b></u> Erre akár büszkék is lehetnénk, de ha a
jelenség eléri azt a szintet, <u><b>amikor már a kooperáció, a társadalmiság
kerül veszélybe, amellett nem szabad elmenni.</b></u> Hányan gondolkodnak ebben a
társadalomban három nemzedékkel előbbre?</p>
<p><b>– Hadd idézzek Conrad Lorenztől: <u>az érzelmi fagyhalál
különösen azokat az örömöket és fájdalmakat fenyegeti,</u> melyek társas
kapcsolatainkat – házastársunkhoz, gyermekeinkhez, szüleinkhez,
rokonainkhoz, barátainkhoz való kötődésünket – jellemzik. Amit a
mindennapjainkban látni: <font size="4"><u>egyre nehezebbnek tűnik életben tartani emberi
kapcsolatainkat. Efelé sodródik a társadalom?</u></font></b><br>– Biztos, hogy
megvannak ezek a jelenségek, de azt mindig látni kell, a magyar
társadalom messze van attól, hogy bármilyen szempontból homogén legyen.
Az integrációja nem kellő mértékű. Ám <u><b>szerencsére mégiscsak megvannak
benne azok a körök, ahol nagyon erős szociális kapcsolatok működnek,
ahol él a család, élnek a rokoni és családi kapcsolatok</b></u>. Másrészről tíz
év alatt drámai mértékben, közel harmadával emelkedett az egyszemélyes
háztartásokban élők száma, a népszámlálás adatai szerint<u><b> 1,317 millió
ember él egyedül – minden harmadik háztartásban egy személy él.</b></u></p>
<p><b>– És az adatok szerint<u> csökkent a családok száma is</u>, ami
azért gond, <u>mert a legfőbb szocializációs tér, pszichikai védelmet
nyújt, s nem utolsósorban gazdasági szerepe is van.</u> Megingott ennek az
intézménynek a korábbi erős pozíciója?</b><br>– Igen. A
statisztikákban<u><b> évről évre negatív rekordokat döntünk</b></u> meg a
házasságkötések számában. Ugyanakkor a kutatások és a legfrissebb
népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy <u><b>arányaiban a családban élő
nők szülik a legtöbb gyermeket</b></u>. <u><b>A házasságkötések visszaesése, a válások
változatlanul magas száma erodálja a család szerepét és erősíti annak a
negatív spirálnak a hatását, amely a csökkenő gyermekszámban, a fogyó
és öregedő társadalomban mutatkozik meg.</b></u></p>
<p><b>– A mostani cenzus adataiból ki tudunk olvasni valami biztatót is a jövőnkre nézve?</b><br>– Nem. A népesedési helyzetet tekintve semmit. Vörösen villog a vészjelző.</p>
<b>Címkék</b></div>