<div dir="ltr"><div><span>Gyulai György, k.Lttagtól:<br><br><a href="http://erdely.ma/publicisztika.php?id=147753" target="_blank">http://erdely.ma/publicisztika.php?id=147753</a> <br><a href="http://erdely.ma/publicisztika.php" target="_blank">publicisztika</a> </span></div>
<span>2013.08.21. | 19:15</span> <a href="http://erdely.ma/publicisztika.php?id=147753&cim=rodics_gergely_a_szekely_ontudat_melle_igenyesseget_is" target="_blank">Rodics Gergely: a székely öntudat mellé igényességet is!</a><br>
<font size="1">Nagyon gondold meg, kitől fogadsz el szívességet, mert nagyon sokba kerülhet neked a dolog! <i>(H. L. Mencken)</i></font><br>
<hr><div style="float:left"><br></div><div style="width:200px;float:right;margin-left:5px"><a href="http://erdely.ma/ujkepek/2013/08/nagy/1376983431_6003.jpg" rel="lightbox-ema" target="_blank"><img src="http://erdely.ma/ujkepek/2013/08/200/1376983431_6003.jpg" border="0" width="200"></a></div>
<p><u><b>A
székelység már saját kezével felszámolta épített örökségét, most talán a
kaszálók pusztulása következik</b></u>. Sokan nincsenek is tudatában annak,
hogy ezzel <u><b>nemcsak esztétikai élménytől fosztjuk meg</b></u> magunkat és az
idelátógatókat, <u><b>hanem gazdaságilag is ellehetetlenítjük a régiót</b></u>. <font size="4"><u><b>A
székely öntudat nem elég: igényességre van szükség</b></u></font> az őseinktől örökölt
értékek megőrzésében és fenntartásában, hogy ezek a kincsek az itt élők
érdekeit szolgálják – vallja Rodics Gergely. A magyarországi születésű
vidékfejlesztési szakember – aki hét éve él és tevékenykedik a
Csíki-medencében – meglátása szerint nagyon is elérhető cél egy
gazdaságilag stabil és önfenntartó régió kialakítása.<br>
<br>
<b>- Miért éppen Székelyföldet választottad?</b><br>
- Nagyon jó élmények kötöttek ide. A korábbi túráim, ittléteim alatt
annyira megfogott a táj, annyira másnak, karakteresnek és erősnek
tartottam ezt a közösséget, hogy azt éreztem, ilyesmivel Magyarországon
nem találkoztam. Ez egy mesebeli vidék. Sok magyarországi ismerősöm
nyilatkozott úgy Székelyföldről, hogy ez elrepíti őket valahová, ahol jó
lenni, olyan érzés, mintha hazajöttek volna. Ebben a „hazában” nagyon
sok minden benne van. Benne van <u><b>egy nagy közös élmény is, hogy a hegyek,
fenyvesek és a székely tájszólással beszélő emberek között az ember
másképp érzi magát, és ez jobb érzés, mint az otthoni élete</b></u>. Ez az érzés
lehetett az, ami miatt az évek során mozgolódott bennem a vágy, hogy
szeretnék olyan munkát, melynek kapcsán ide lehet járogatni. Aztán az én
életemben is eljött az a pillanat, amikor volt egy jó munkahelyem, jó
beosztással, ahol jól kerestem, és egyszer csak rám talált ez a
munkalehetőség. Nem gondoltam, hogy ide akarok költözni, azt a munkahely
lehetősége adta, és volt rá öt másodpercem, hogy eldöntsem, hogy
komolyan vagy viccből mondtam rá igent. Aztán két hónap készülődés után
kijöttem a barátaimmal síelni Hargitafürdőre, és amikor elindultunk
haza, ők jobbra fordultak a hármas keresztnél, én meg balra. <br>
<br>
<b>- A Pogány-havas Kistérségi Társulás ügyvezető igazgatójaként a
térségben található épített és természeti értékek megőrzése a fő
feladatod. Hogyan látod, milyen értékekkel rendelkezik Székelyföld?</b><br>
- A Pogány-havas Kistérségen keresztül olyan fejlesztési folyamatokat
végzünk, ami a helyi közösség érdekeit szolgálja. Az első tevékenységünk
<u><b>a falukép-védelemmel foglalkozott, ami a hagyományos építészet és a
modern építészet között zajló csatába való beavatkozás</b></u>t jelentette. A
lakóházak és a csűrök együttese olyan sajátos karaktert ad a vidéknek,
ami máshol nincs. Ebben az összeállításban, ebben a környezetben egy
olyan székelyföldi – és ezen belül olyan csíki vagy gyimesi – hangulatot
ad, ami páratlan és ez a hangulat gyakorlatilag eltűnőben van. Ezt
tartom az egyik nagyon fontos értéknek, aminek már csak a legvégét
látjuk. Talán még a Kászonokban vagy Sóvidéken lehet ép utcasorokat
látni, de <u><b>a Gyimesekben és a csíki falvakban nagyjából sikerült
tönkretenni a faluképet, ami óriási veszteség kulturális, történelmi és
identitás vonalon egyaránt</b></u>.<u> Nem kell hozzá Ceauşescu és falurombolás, a
székelyek most már két évtizede saját kezükkel számolják fel épített
örökségüket. Az emberek vagy lebontják a régi házukat, vagy úgy
beépítik, hogy nehogy kiderüljön, hogy abban még két szoba a régi ház
része. És aztán mindezt egy rikító színre föltétlenül le kell festeni,
tisztelet a kivételeknek, akik sokan vannak, de a többség mégsem ezt
csinálja. Ez miért jó? Miért jó ez az itt élőknek, miért nem zavarja
őket?</u> Ha helyi építészetről vagy modern székely építészetről beszélünk,
az valami kombinációja kellene legyen annak, amit egy mai modern
épülettől várunk, és annak, amit tovább kellene vinni a kulturális
örökségből, és ezt nem kellene eldugni.<u><b> A másik botrányos dolog</b></u>, és
egyben a legfájóbb, amit Erdélyben tapasztaltam, az <u><b>a szász falvak
elpusztítása</b></u>. Végtelenül sajnálom, és dühös vagyok a román államra,
amiért hagyták tönkremenni a gyönyörű szász épületeket.<u> Ott vannak ezek a
világraszóló épített értékek, nemhogy utcasorok, hanem teljes falvak,
gyönyörű szász házakkal, lélegzetelállító, hegyre épített
erődtemplomokkal, citadellákkal, ami a kulturális igénytelenség
prédájává vált. </u><br></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td></td></tr></tbody></table><b>- A National Geographic júliusi számában nagy terjedelmű cikk
foglalkozik az erdélyi kaszálórétekkel és az ezt fenntartó kis, családi
gazdaságok szerepével.</b><br>
- <u><b>A hegyi kaszálók nemcsak tájképileg, hanem biológiai értelemben is
rendkívül értékesek, mert viszonylag kis területen rengeteg növényfaj
él.</b></u> A gyimesi kutatások alapján <u><b>konkrétan 619 növényfaj található meg</b></u>,
beleértve az erdőségeket is, ezen belül a hegyi kaszálókon több mint
háromszáz, ami nagyon nagy szám. Itt egy olyan génállomány-koncentráció
található, <u><b>amihez fogható csak kevés helyen létezik.</b></u> Ezért bizonyos
szempontból ezek a földi élet utolsó kis mentőhelyei, mert például
Angliában 1950-től napjainkig az ottani fajgazdag rétek 97%-a megszűnt
létezni. Ha egyszer a természet vissza kellene nyerje magának a Földet,
akkor <u><b><font size="4">a mi vidékeink lennének azok, ahonnan ezek a fajok még
visszaimportálhatók, ha ez valakinek még egyáltalán fontos lesz</font>.</b></u> Óriási
pusztítás zajlott le a gazdasági fejlődés égisze alatt Nyugat-Európában.
Büszkén jelentheti ki magáról ez a vidék, hogy az a gazdálkodási forma,
amit az emberek itt gyakorolnak, <u><b>Európa harmadik helyezett
legfajgazdagabb rétjeit tartja fent, és kaszálói a világ legfajgazdagabb
biotópjai </b></u>közé tartoznak. Rendkívüli kincs tulajdonosai, és ennek a
rendkívüli kincsnek a fenntartása éppen most szűnik meg a szemünk
láttára, mert ma már egyre kevesebben mennek fel a hegyi kaszálóra
azokat megművelni. Ezt nem lehet nagyban csinálni, mert az élőhely
mozaikossága az, ami ezt a sokféleséget fenntartja. Ha ezt elkezdenénk
nagytáblás módon művelni, akkor ugyanaz történne, mint Nyugat-Európában,
ahol ez a fajta gazdálkodás eltűnt, nem hagyott sokféleséget és szinte a
biológiai létet is fenyegeti. Ehhez még vegyük hozzá azt <u><b>a gazdálkodási
kultúrát is, ami ezt az értéket fenntartja évszázadok óta: a kis
családi gazdaságok rendszere</b></u>. Pusztán ez egy óriási érték, hogy ilyen<u>
picik a gazdaságok. Ez a gazdának néha nehézség anyagi szempontból.
Ugyanakkor az, hogy sok ilyen pici, mozaikos terület művelődik egymással
párhuzamosan és ki-ki a maga feje után vet bele azt, amit akar, és
akkor arat, amikor ő akar, ez azt is jelenti, hogy nagyon sok, különböző
fejlődési fokozatban lévő élőhely van jelen párhuzamosan a tájban, ami a
rovaroknak, a madaraknak, a rágcsálóknak élőhelyet jelent és egyúttal
búvóhelyet, menekülési útvonalat is</u>. Tehát, ha valahol betakarították a
termést, akkor átmennek oda, ahol még nem.<u> Ilyesmi a nagytáblás,
monokulturális rendszerben nem létezik.</u> Mindez rendkívüli érték, csak
így kell rá tekinteni.<br>
<br>
<b>- Mégis ez egy olyan kincs, ami nincs benne a köztudatban.</b><br>
- Nem hiszem, hogy a gazdák csak azért mennek fel a hegyi kaszálójukra
kaszálni, mert ez a világ szemében érték. Nyilvánvaló, hogy ezt az
értéket akkor lehet megőrizni, ha a gazdának közvetlen anyagi érdeke
fűződik ahhoz, hogy megművelje a területet. <u>Gyergyóban például a libáni
kaszálókat még sokan megművelik, de a Csíki-havasokban lévő kaszálókat
már alig. Ez utóbbiról készült egy felmérés: a Csíki-havasokban a hegyi
kaszálóknak alig több, mint 10%-a volt lekaszálva 2011. októberében</u>. A
felhagyás mértéke nagyon nagy, a mi munkánk arról is szól, hogy
megtaláljuk azokat a módokat, ami által megfizethetővé válik az a
többlet, amit ezek a gazdák a társadalom számára a munkájukkal
megtermelnek. A fajgazdagság és az a fajta ökológiai rendszer, ami itt
működik, számunkra hétköznapi, de mondjuk egy nyugat-európai nagyváros
számára nem az. A tiszta vízért és levegőért, amit ez a táj biztosít, ma
már bizonyos helyeken fizetni kell. <u><b>Mindaz, ami itt ökológiai alapon
működik és az emberek munkája tartja fent, az máshol már csak pénzért
kapható. <br></b></u>
<br>
<b>- Hogyan lehet rávezetni az embereket arra, hogy megőrizzék értékeiket és kialakuljon egyfajta szemléletváltás?</b><br>
- Azt a pénzt, amit például víztisztításra kellene fordítani, de a
gazdák munkája révén ez szükségtelen, illene kifizetnünk a gazdáknak.
Így lehet gazdaságfejlesztésben gondolkodni és arra keressük a módokat,
hogy ezeket a kis léptékű, helyi gazdaságokat próbáljuk segíteni. Ennek
<u><b>egyik módja a támogatások rendszere, a másik fajtája, hogy maga a termék
pénzért értékesíthető legyen. Mégpedig sok pénzért kell értékesíteni
ahhoz, hogy a gazda elég pénzt tudjon vele keresni, ez viszont azt
feltételezi, hogy a minőségi ökológiai feltételekből minőségi termékeket
kell előállítani, hogy ezt utána a fizetőképes és a minőség iránt
nagyon érzékeny piacokon lehessen értékesíteni</b></u>. Lehet utálni az EU-s
higiéniai szabályokat, de ettől még léteznek. A minőséget különböző
paraméterekkel leellenőrzik, és ha nem felel meg, akkor nem fogják
elvinni a terméket. Innen kezdve el lehet dönteni, hogy beállunk a
sorba, vagy föladjuk az egészet. Ha beállunk a sorba, akkor meg kell
tanulnunk új módon terméket előállítani, ami nem lehetetlen dolog, csak
igényességet és odafigyelést igényel. Pillanatnyilag Székelyföld egyik
rákfenéje az eligénytelenedés. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem nagyon
sok székelyföldi barátom és különböző szakemberek is.<font size="4"><u><b> Az itt élők
nagyon jelentős része beéri a félmegoldásokkal. Ez meglátszik az
építkezésekben, ez látszik a buherálásokban, ami egyfelől
életrevalóságra is vall, de akkor azt kell megcsinálni rendesen.</b></u></font> A
székelyeknek vissza kell szerezniük az öntudat mellé az igényességet is.
<font size="4"><u><b>Csak a történelemi múltra nem lehet építeni.</b></u></font> A székelyek többsége
sokkal többre tartja magát annál, mint ami most ebből kifejeződik a
látható világukban. Szép környezet és igényes termékek kellenek ehhez, a
székelyek arra is büszkék kell legyenek, amit ma tudnak megteremteni!<br>
<br>
<b>- Sokan negatívumként emelik ki Székelyföld kapcsán, hogy gazdaságilag nem fenntartható, nincs jövője a régiónak.</b><br>
- Elsősorban Csíksomlyótól Gyimesbükkig dolgozom, ezért elég sokat látok
abból, hogy mi zajlik ebben a térségben, de más vidékek történéseiről
gyakran én is csak a sajtóból értesülök. A Csíki-medencét nagyon is az
önellátásra képes régiónak tartom, legalábbis élelmiszerellátás
szempontjából. A városba (Csíkszereda) kellene némi ipar-telepítés, mert
a mezőgazdaság itt délutáni és hétvégi tevékenység a családok többsége
esetében. Szükség lenne pénzügyi bevételre, ami készpénzt hoz a
háztartásba, ezt sok esetben csak egy másik munkahelyen lehet
megszerezni, de emellett fenn kell tartani a családi gazdaságot is.
Nyilván ez megterhelőbb életformát követel, mintha csak az egyikből
lehetne élni. Ugyanakkor<u> ismerek olyan családokat, akik növelték a
gazdaságot, mondjuk kettő helyett tizenkét tehenet tartanak, a tejet el
tudják adni, mert megfelel a minőségi kritériumoknak, és ebből fenn
tudják tartani a családjukat. Ez mások számára sem lehetetlen, keményen
mellé kell állni, de szerintem ebben a székelyek jók.</u> Összességében
fenntarthatónak gondolom: kicsit kell változtatni és valószínűleg le
kell adni az igényekből is. Nem biztos, hogy elérhető lesz itt, hogy a
középiskolát elvégzett gyermek automatikusan megkapja ajándékba az
autót. De ha az igényekből sikerül kicsit visszavenni és az innovációkat
is sikerül – megválogatva – átvenni, gyakorlatiasan, <u>naprakész módon
szervezni a gazdaságot, akkor ez egy nagyon is életképes közösség</u>. A
történet másik kulcsa a tudatos vásárlás: ha sikerül tudatosítani a
székelységben, hogy a helyben készült terméket válasszák, akkor nagyon
sok nehezen megkeresett pénz marad majd itt Székelyföldön. És ebben
mindenki minden nap döntést hoz azzal, hogy mit tesz a kosarába és azt
hol, melyik üzletben teszi bele! <font size="4"><u><b>Mert ha mindig a multinacionális
bevásárlóközpontokban vásárolunk, akkor ez a pénz ügyesen ki fog folyni a
térségből gazdag külföldiek zsebébe, ahogy ez Magyarországon is
lezajlott.</b></u></font> Ebbe a zsákutcába nem kell belemenni, minél több helyi
terméket vásároljunk, még akkor is, ha ez egy kis kényelmetlenséggel
jár! <font size="4"><u><b>Okosan, egymást segítve kell felépíteni a kereskedelmet és a
gazdaságot, s akkor Székelyföldön – ha tetszik ez másoknak, ha nem:
megvalósul az autonómia!</b></u></font><br>
<br>
<b>Salló Emőke</b></div>