<div dir="ltr"><p>Mogyorósi Dóri, k.Lttagtól:<br></p><p>Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
 minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden 
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden 
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal 
minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, 
Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk,
 ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, 
az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a 
szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi 
reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen 
részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
</p><p><span>2Kor 1,3-7.
</span></p><p>VALÓBAN SZERENCSÉTLENSÉG?
</p><p>De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. (Ézs 48,10)
</p><p>Az utóbbi hónapban túl sok rossz hírt kaptam. A nagypapám 
meghalt, egyedül hagyta így nagymamámat, akivel már hetven éve házasok 
voltak. A testvérem és felesége, akiknek négy gyerekük van, válófélben 
vannak. Az egyetemista lányaim idén nyáron nem jönnek haza. Úgy éreztem,
 az egymást követő rossz hírek egyre jobban lenyomnak.
<br>Ezt követően a bibliaolvasó körben valaki felhívta a figyelmemet egy
 bibliai szakaszra, amit olvastam már, de nem gondolkodtam még el rajta:
 &quot;De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság 
kohójában&quot; (Ézs 48,10). A szerencsétlenségem egyeseknek talán nem is 
annyira rendkívüli. Nem vesztettem el a házastársamat, nem halt meg és 
nem is válunk. Lányaim egy szükséges lépést tesznek meg a független 
felnőtté válásuk felé.
<br>De egyik esemény sem könnyű nekem. A fájdalmam valódi, még ha nem is
 annyira rendkívüli. A tudat, hogy Isten tud nekem segíteni, bátorítást 
adott. Van valami, amire oda kell figyelnem a fájdalmaimon túl. Mire 
tudnak mások rávilágítani? Talán tanulhatok valamit Isten természetéről 
és hűségéről, amint mellettem áll ezekben az időkben.
</p><p><b>Imádság:</b>  Köszönjük Istenünk szavadat, mely emlékeztet, hogy a nehéz körülmények között is javunkat munkálod. Ámen.
</p><p>A mai nap nehézségeiben is kereshetem a lehetőséget.
<br><i>Jennifer Aaron (Washington, USA)
</i></p><p>IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VESZTESÉGÜK MIATT SZOMORÚAK!
</p></div>