<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.19190">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV align=justify><B>Sent:</B> Monday, August 26, 2013 2:31 PM</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial" align=justify><B>Subject:</B> Raffay Ernővel
interjú a szabkőművesekről</DIV>
<DIV align=justify><BR></DIV><FONT size=2 face=Arial>
<DIV class="row posttitle" align=justify>
<DIV class="small-12 large-12 columns">
<H2>SZDSZ vagy Mucsa” – interjú Raffay Ernővel a Demokratában</H2>
<DIV class=postmeta><SPAN class=postauthor>Ágoston Balázs,</SPAN> <SPAN
class=postsource><A href="http://www.demokrata.hu/"
target=_blank>Magyar Demokrata</A>,</SPAN> <SPAN
class=postdate>2013. február 4. 14:18</SPAN> </DIV></DIV></DIV>
<DIV class="small-12 large-8 columns entry" align=justify>
<P><SPAN class="initial initial-A">A</SPAN> szabadkőművesek radikális társadalmi
változásokat kívántak, új Magyarországot, új nemzetet, új kultúrát akartak
meghonosítani. Maguknak vindikálták a kultúra és a civilizáció hordozásának
kizárólagos és megfellebbezhetetlen jogát, lenézve és megvetve mindazt, amit
addig a magyar szellem felhalmozott. Ugyanez a kirekesztő szellemiség köszönt
vissza a rendszerváltozás időszakában – monda a Demokratának Raffay Ernő
történész, akivel <EM>Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a
Martinovics páholy államellenes tevékenysége 1906–1912</EM> című könyve kapcsán
beszélgetett Ágoston Balázs.</P>
<P><STRONG>– Milyen visszhangja volt a magyarországi szabadkőművesség
tevékenységét feltáró korábbi két könyvének?</STRONG></P>
<P>– Gyakorlatilag semmilyen, a hazai tömegtájékoztatás, ide értve a magát
jobboldalinak mondó sajtó nagyobb hányadát is, tudomást sem vett róluk. Ezen
eleinte csodálkoztam, azután, ahogy egyre több levéltári anyagot, korabeli
szabadkőműves dokumentumot olvastam el, megértettem, hogy nem érdektelenségről
van szó, sokkal inkább tudatos elhallgatásról. Az általam feldolgozott időszak
és a mai kor közéleti eseményei között ugyanis kísérteties a hasonlóság.</P>
<P><STRONG>– Hogy értsük ezt?</STRONG></P>
<P>– A Martinovics páholy vált a valós célokat ugyan titokban tartó, de
prominens személyiségeiben radikálisan politizáló szabadkőművesség meghatározó
hazai szerveződésévé. E személyek a politikai életben, a pénzügyek és a kultúra
területén meghatározó pozíciókat foglaltak el, és nyíltan a Szent István-i
keresztény magyar állameszme és államszervezet ellen törtek, fennen hirdetve
ennek lerombolására irányuló szándékukat. Ez az irányzat ma is él. Az
elhallgatás ellenére ugyanakkor a témában írott első munkám, a
<EM>Szabadkőművesek Trianon előtt</EM> című könyv már a negyedik kiadásnál tart,
s közben készül a negyedik könyvem is, mely Ady Endrének a szabadkőművességhez
fűződő viszonyát fogja feltárni és bemutatni.</P>
<P><STRONG>– Izgalmasak a jelenkort idéző hasonlóságok, de maradjunk egyelőre az
előző századfordulónál! Hogy lett az eredetileg idealista, emberbaráti,
elmélkedő titkos társaságból afféle földalatti aknász élcsapat?</STRONG></P>
<P>– Mivel a szabadkőművesség deklaráltan humanitárius, egyenlőségpárti
szerveződés, a csatlakozás az így kialakuló kapcsolatrendszer által jobb
érvényesülési lehetőséget jelentett olyanoknak is, akiket amúgy számos akadály
hátráltatott akkoriban az előbbre jutásban. A dualizmus évtizedeiben kelet
felől, főképp Galíciából nagyarányú és ellenőrizetlen zsidó bevándorlásra került
sor, mivel a liberális Magyarországon ezt semmilyen jogszabály nem korlátozta.
Míg a reformkorban kétszáznegyvenezer zsidó honfitársunk volt, 1910-re
lélekszámuk közel egymillióra nőtt. Ez azt jelentette, hogy hirtelen
ugrásszerűen megnőtt egy alapvetően zárt kultúra képviselőinek létszáma
hazánkban, ami a legőszintébb alkalmazkodási szándék esetén is komoly
konfliktusokkal járt, hiszen a világon sehol nem képes a befogadó néptől
gyökeresen eltérő szocializációjú bevándorló sokaság gyorsan és tömegesen
beilleszkedni. Ez a dualizmus liberális Magyarországán sem volt másképp, ezért
az újonnan jöttek a hagyományos társadalmi berendezkedéshez többé-kevésbé
ragaszkodó törzsökös keresztény magyar középosztályban versenytársat, ellenséget
láttak. Logikus volt tehát, hogy az érvényesülés minden módját megragadják. A
szabadkőművesség ilyen lehetőség volt, így tömegesen csatlakoztak e
szerveződéshez, s idővel számbeli fölénybe kerültek soraiban a keresztény
magyarokkal szemben.</P>
<P><STRONG>– Milyen célokat követett a szabadkőművesség a szervezeten belüli
változások nyomán?</STRONG></P>
<P><IMG class="alignleft size-full wp-image-9361" title="Raffay Ernő" alt=""
src="http://tortenelemportal.hu/wp-content/uploads/2013/02/raffay-demo.jpg"
width=273 height=536>– Radikális társadalmi változásokat kívántak, egyfajta új
Magyarországot, új nemzetet, új kultúrát akartak meghonosítani. Maguknak
vindikálták a kultúra és a civilizáció hordozásának kizárólagos és
megfellebbezhetetlen jogát, lenézve és megvetve mindazt, amit addig a magyar
szellem felhalmozott. Megjegyzem, ugyanez a kirekesztő szellemiség köszönt
vissza a rendszerváltozás időszakában a hírhedt „SZDSZ vagy Mucsa” jelmondatban.
A szabadkőművesek céljaik elérése érdekében igen harciasan síkra szálltak a
szekularizációért, később az általános és titkos választójogért, ami hazánk
korabeli etnikai viszonyainak ismeretében egyértelműen nemzetáruló, országvesztő
törekvés volt. Mivel az úgynevezett szabad foglalkozások, az orvosi, az ügyvédi,
az újságírói vagy a művészi pálya nyitva állt a bevándorló zsidóság előtt,
nemcsak a modern magyarországi kapitalizmus megteremtésében és nem csupán a
pénzügyi életben vállaltak oroszlánrészt, hanem az említett hivatásokban is nagy
létszámban tevékenykedtek. Így gyorsan jelentős közéleti és politikai befolyásra
tettek szert. A legradikálisabbak közülük, biztosítandó háborítatlan jövőjüket,
saját képükre akarták formálni a társadalmat, s abban meghatározó szerepet
kívántak játszani. Ennek érdekében nemcsak a középosztályt igyekeztek a maguk
szempontjai szerint átalakítani, hanem előszeretettel vásárolták meg a magyar
arisztokrácia birtokait és kastélyait, illetve bizonyos szolgálatokért, főképp
az akkoriban kialakuló modern kapitalizmus gazdasági életének fejlesztésében
vitt főszerepükért az uralkodó jónéhányuknak bárói rangot adományozott. Így lett
a magyar főnemesség tagja a cukoriparból fölemelkedett neves irodalmi mecénás,
báró Hatvany Lajos, aki cégének nevében a Deutschot használta. E törekvésekhez a
szabadkőművesség kiváló eszköznek bizonyult, hiszen komoly győzelmeket
könyvelhetett el. Olyannyira, hogy az akkoriban elkeseredett vitákkal övezett
egyházpolitikai törvénycsomagot, miként a dokumentumokból kiderül, a
szabadkőművesség saját politikai sikerének tekintette. Ezt azért fontos
rögzíteni, mert amikor a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1886-ban engedélyezte
a szabadkőművesség tevékenységét, ennek feltétele az volt, hogy a szervezet
vallási és politikai kérdésekkel nem foglalkozhat. E feltételt nyíltan,
tudatosan megszegték, amikor a törvényhozáson keresztülverték az 1894. évi XXXI.
törvénycikket a házassági jogról, az 1894. évi XXXII. törvénycikket a gyermekek
vallásáról, az 1894. XXXIII. évi törvénycikket az állami anyakönyvekről, az
1895. évi XLII. törvénycikket az izraelita vallásról és az 1895. évi XLIII.
törvénycikket a vallás szabad gyakorlatáról. Annak ellenére sikerrel jártak,
hogy a bécsi, illetve a budapesti pápai nuncius is tiltakozott a
jogszabálycsomag ellen, a főrendiház is többször visszadobta, sőt, a király sem
akarta aláírni. Ám – milyen ismerős – hatalmas nemzetközi botrány tört ki,
Európa több meghatározó hatalmi központjában egyazon hangnemben, ugyanolyan
érvekkel támadták Magyarországot, s így végül törvény lett a szabadkőműves
kezdeményezésből.</P>
<P><STRONG>– Hogy tudták befolyásolni a törvényhozást, és miért nem lépett fel a
nyílt törvényszegés ellen az állam?</STRONG></P>
<P>– Akkoriban a gróf Zichy Nándor által alapított Katolikus Néppárt kivételével
minden parlamenti párt képviselői között voltak szabadkőművesek, főképp a
budapesti Demokratia páholyból. Ők saját pártjaikban a szabadkőműves eszményeket
igyekeztek érvényre juttatni, mint az említett példa mutatja, sikerrel. Ami a
törvényszegést illeti, az nem volt nyílt, hiszen az érintett személyek nem
verték nagydobra, hogy ők szabadkőműves mivoltukban szállnak síkra az általuk
képviselt célokért. Sajnálatos módon a korabeli magyar állam nem ellenőrizte
kellő határozottsággal tevékenységüket, a forrásokat, levéltári anyagokat
tanulmányozva úgy látom, a dualizmus liberális magyar politikai elitje
egyszerűen elképzelni sem tudta, hogy ilyesmi történjék. Az önsorsrontásig menő
doktriner naivitás nem a rendszerváltozás utáni időszak sajátossága.</P>
<P><STRONG>– Nem vigasztalt meg. Mi történt a szabadkőműves győzelem
után?</STRONG></P>
<P>– Megállíthatatlan radikalizálódás vette kezdetét. 1899-ben egy református
ügyvéd, Várady Zsigmond lett a nagyváradi László király páholy főmestere.
Székfoglalóként nagy beszédet mondott, ami nyomtatásban is megjelent Társadalmi
program címmel. Ebben szerepel először logikus, egyszerű, közérthető formában,
pontokba szedve az a törekvés, hogy gyökerestül felforgassák és átalakítsák
Magyarország teljes társadalmi és politikai szerkezetét. 1899-től 1908-ig
elsősorban a budapesti szabadkőművesek körében meghatározóvá vált a politikai
tevékenység, különös tekintettel a durva keresztényellenességre, melynek
célpontjában a katolikus egyház állt. 1901-ben a László király páholy élére egy
még radikálisabb személy, Grósz Menyhért izraelita orvos került – később az ő
testvére, Nagy Endre honosította meg a budapesti kabarét, melynek jellemzője a
tekintély kigúnyolása és a szexuális ösztönök ingerlése. E jelenségről bővebben
írok Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics páholy
államellenes tevékenysége 1906–1912 című könyvemben. Az effajta színpadi művek
máig ünnepelt szerzője volt például Heltai Jenő, a független zsidó állam
megteremtésének tervét és a hozzá kötődő cionista ideológiát kidolgozó budapesti
születésű Herzl Tivadar unokaöccse. 1906-ban a reformátussá keresztelkedett
zsidó családban Jakobovics Ozsiás néven született radikális szociológus, az
ateista Jászi Oszkár több barátjával csatlakozott a Demokratia páholyhoz, majd
kivárva a szabadkőműves ranglétra szerinti harmadik fokozatú mester státust,
hetedmagával saját páholyt alakított, megfelelve ezzel a szervezet belső
regulájának. 1908-ban így jött létre az egykori hírhedt jakobinus szabadkőműves
nevét viselő Martinovics páholy. Céljai eredményesebb elérése érdekében Jászi
igyekezett a korabeli szellemi élet jeleseit bevonni a páholy tevékenységébe,
így lett szabadkőműves Bölöni György, Kuncz Aladár vagy épp Ady Endre. Különösen
utóbbi személye érdekes és fontos, hiszen Istentől kapott tehetségét
sajnálatosan nagy hatékonysággal állította magyarellenes, felforgató célok
szolgálatába. Politikai verseiben és publicisztikáiban bántóan igaztalanul és
gyűlölködve uszított a keresztény magyar állam és annak legfontosabb képviselői
ellen. Elég csak arra gondolni, hogyan írt a kor kimagasló politikusáról, gróf
Tisza Istvánról. A dolog annál szomorúbb, hiszen Tisza, bár éleslátó és nagy
formátumú politikus volt, a szabadkőművesség iránt egészen elnézően
viselkedett.</P>
<P><STRONG>– Ez meglepő az olykor kifejezetten kemény kézzel kormányzó
Tiszától.</STRONG></P>
<P>– Sajnos alábecsülte a szervezet veszélyességét. Kutatásaim során kezembe
került Ivan Skrlec, vagy ahogy akkor írták, Skerlecz Iván horvát bán 1914
nyarának végén Tiszához írott bizalmas levele. Ebben zágrábi szabadkőműves
körökből származó szóbeszédre hivatkozva azt állítja, hogy Ferenc Ferdinánd
trónörököst Szarajevóban szabadkőművesek gyilkolták meg. Tisza válaszlevelében
azt írta a bánnak, hogy beszélt a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy első
emberével, Bókay Árpáddal, akivel szinte baráti viszonyt ápolt, s a nagymester
határozottan cáfolta ezen értesülést. A magyar királyi miniszterelnök tehát, és
ez sajnos jellemző a kor kissé anakronisztikus vagy inkább idealista politikusi
eszményére, hitt Bókaynak, és ezzel bármiféle vizsgálódás nélkül lezártnak
tekintette az ügyet. Hogy maga a nagymester is információk híján volt-e, vagy
tudatosan nem mondott igazat, azt nem tudjuk, de tény, hogy a Budapesti Hírlap
1917-ben helyszíni tudósításokat közölt a merénylő, Gavrilo Princip és társai
szarajevói peréről, s a nyomozati iratok szerint az összeesküvők közül többen
bevallották, hogy szabadkőművesek.</P>
<P><STRONG>– Szóval Magyarországon a háború alatt is háborítatlanul ügyködhettek
a szabadkőművesek?</STRONG></P>
<P>– Sajnos igen. És ez végzetesnek bizonyult. A Martinovics páholyban például
már a háború előtt nyílt marxista uszításig fajult a politikai tevékenység. Maga
Jászi is, de a Schlésinger néven született Sándor Pál közgazdász és több
jelentős bankár komoly kapcsolatrendszert épített ki a szociáldemokrácia felé,
beléptették a páholyba a párt meghatározó személyiségeit, például a Kohnnak
anyakönyvezett, Kunfi Zsigmond újságírót, a későbbi tanácsköztársasági
népbiztost, valamint Rónai Zoltán ügyvédet, akiből szintén népbiztos lett. A
vérvörös csütörtök néven ismert, több halálos áldozatot is követelő,
zavargásokba torkolló 1912. május 23-i tüntetést a szabadkőművessé lett
szociáldemokrata vezetők szervezték, tehát nagyon is kézzelfogható rohamokat
vezettek a keresztény magyar állam rendje ellen.</P>
<P><STRONG>– Hogy kerültek egy társaságba a pénztőke és a marxista forradalmi
tanok képviselői?</STRONG></P>
<P>– Zsidókként példás sorsközösséget vállaltak egymással, ez felülírta a
különbségeket. Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy a zsidók között is voltak
szép számmal olyanok, akik őszintén be akartak illeszkedni az őket befogadó
ország államrendjébe, elfogadva hagyományait, tisztelve és magukénak vallva a
magyarság nemzeti érdekeit. Számosan áldozatokat is hoztak ezért. Mi több, még a
radikális Martinovics páholyban is akadtak olyanok, akik ellenezték a közvetlen
politizálást. Jásziék őket azzal szerelték le, hogy tevékenységük nem
pártpolitika. Ehhez képest 1913 októberében a Martinovics páholy
jegyzőkönyvének, szabadkőműves szóhasználattal munkatáblájának egyik napirendi
pontja nem egyéb volt, mint Jászi Oszkár és Ady Endre testvéreknek az Országos
Polgári Radikális Párt megszervezésére irányuló előterjesztése.</P>
<DIV class=olvasson><STRONG>Raffay Ernő szabadkőműveskönyvei</STRONG>
<P></P>
<UL>
<LI><A
onclick="javascript:_gaq.push(['_trackEvent','outbound-article','http://varmegyehaz.hu']);"
href="http://varmegyehaz.hu/szabadkomuvesek-trianon-elott"
target=_blank>Szabadkőművesek Trianon előtt</A> (szabadkőművesek
Magyarországon a kiegyezés előtt, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
létrejötte)
<LI><A
onclick="javascript:_gaq.push(['_trackEvent','outbound-article','http://varmegyehaz.hu']);"
href="http://varmegyehaz.hu/harcolo-szabadkomuvesseg" target=_blank>Harcoló
szabadkőművesség</A> (a radikális irány kibontakozása a nagyváradi László
király páholyban, 1896–1906)
<LI><A
onclick="javascript:_gaq.push(['_trackEvent','outbound-article','http://varmegyehaz.hu']);"
href="http://varmegyehaz.hu/politizalo-szabadkomuvesseg"
target=_blank>Politizáló szabadkőművesség</A> (a Jászi Oszkár nevével
fémjelzett Martinovics páholy megszületése, 1906–1912)</LI></UL></DIV>
<P><STRONG>– Milyen következményekkel járt mindez?</STRONG></P>
<P>– A legsúlyosabb következmény a több tényező szerencsétlen együttállásával,
de döntően szabadkőműves tevékenység nyomán 1918 őszén bekövetkezett őszirózsás
puccs, amikor megalakult Károlyi Mihály kormánya. Ez a tragikomikus vörös gróf
által vezetett Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, a Kunfi és Rónai
elvtárs-testvérek nevével fémjelzett Szociáldemokrata Párt, valamint a
Jászi-féle Országos Polgári Radikális Párt koalíciója volt. Ez volt az első
alkalom Magyarország történetében, hogy szabadkőműves befolyásoltságú politikai
erők kezükbe kaparintották a főhatalmat. A következményeket jól ismerjük.
Elmondható, hogy az összeomlásban és a Trianonhoz vezető úton döntő szerepe volt
a radikális szabadkőművességnek. Fontos a jelző, mert voltak olyan páholyok,
például a szegedi Árpád páholy, a budapesti Hungária páholy, a kassai Resurrexit
páholy, a kolozsvári Unio páholy, székelyudvarhelyi Siculia páholy, melyek
szintén nagy változásokat kívántak, de a keresztény magyar állam keretein belül.
A radikális szabadkőműves befolyásoltságú, akkoriban népszerű Az Est című
bulvárlap így írt 1918. október 31-én: „Az eddigi Magyarország ezeréves épülete
ma éjjel összedőlt. Ez a nász, a mámor, az új erők napja.”</P>
<P><STRONG>– Milyen utóélete van a radikális szabadkőművességnek?</STRONG></P>
<P>– Az 1918–19-es felfordulás után, már Horthy Miklós kormányzósága alatt
Dömötör Mihály belügyminiszter 1550/1920-as számú rendeletével feloszlatta a
szabadkőművességet, és lefoglaltatta hatalmas iratanyagát – ennek köszönhető,
hogy ma kutatható a téma. 1945-ben az új rendszer ismét engedélyezte
működésüket, de Sztálin nyomására 1950-ben ismét betiltották a szervezetet.
Érdekes, hogy bár Rákosi Mátyás szerette Dzsugasvili generalisszimusz legjobb
tanítványának tudni magát, mégis ő tett legkésőbb eleget a szovjet vezér
kívánságának. Ennek okára nézve nem rendelkezünk forrással, csak sejteni lehet,
hogy azért volt tőle szokatlanul elnéző, mert egykor maga is a budapesti
páholyok által működtetett Galilei kör tagja volt. A Martinovics páholy
Párizsban folytatta tevékenységét, majd 1989 decemberében a hazai
szabadkőművesség is újjáalakult, létrejött a Magyar Nagyoriens, és máig
háborítatlanul működik. 2004 szeptembere óta a Martinovics páholy ezen szervezet
tagja.</P>
<P><STRONG>– A mai politikai, kulturális és gazdasági életben kik, illetve mely
szervezetek követnek szabadkőműves célokat?</STRONG></P>
<P>– A fellelhető dokumentumok sajnos csak az 1945-ig terjedő időszakot teszik
feldolgozhatóvá, a jelenről legfeljebb sejtéseink lehetnek. Figyelemre méltó,
hogy az SZDSZ alapító okirata nyíltan hivatkozik Jászi Oszkár örökségére. A
radikális szociológus kultusza a politikai baloldalon egyetemleges, ahogy
általában az 1918-as felfordulásé is. 2011. május 13-án, Jászi földi maradványai
hazahozatalának huszadik évfordulóján a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság, a
Bibó István Közéleti Társaság és a Magyarországi Nagyoriens közösen koszorúzta
meg a szabadkőműves politikus sírját, az összejövetelen a közismerten baloldali,
volt szocialista képviselő, Donáth László evangélikus lelkész és Földes György
szocialista politikus mondott beszédet. Ez elgondolkodtató, miként az is, hogy
ez a téma sosem kerül elő a parlamenti és azon kívüli politikai viták során. A
kulturális életben, de azon kívül is a tudatformálás különböző szintjein 1945
óta töretlen a szemérmesen politikai progressziónak nevezett irányzathoz tartozó
tudósok, művészek kultusza: közterületek viselik a nevüket, szobraik,
emléktábláik vannak, következetesen szakterületük legnagyobbjaiként vannak
számon tartva, vagyis létezik egyfajta kánon, melybe a nem közéjük tartozók
mégoly magas színvonalú teljesítmény után sem kerülhetnek be. A Nemzeti
Alaptanterv körül dúló viták hátterében többek között a két szemlélet ellentéte
áll. Nem mondható tehát, hogy a szabadkőművesség történelem. A rendszerváltozás
óta ugyanazon frontvonalak mentén dúl a szellemi polgárháború a magyar
politikai, kulturális, gazdasági életben, ugyanazon, ugyanúgy megfogalmazott
érvek és vádak feszülnek egymásnak, mint a szabadkőműves dokumentumok alapján
feltárható évtizedekben. A harc tétje, hogy vagy sikerül újjáépíteni a
keresztény magyar államot, vagy nem lesz többé
Magyarország.</P></DIV></FONT></BODY></HTML>