<div dir="ltr"><h1 class="">Nagyboldogasszony napja</h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>A<u><b> Boldogságos Szűz Mária mennybevitele főünnep</b></u> a
Mária-ünnepek között. Már az ókeresztény korban megfogalmazták, az
V–VI. századtól kezdve ünnepelték, és hittételként<u><b> </b></u>XII. Piusz pápa
hirdette ki 1950-ben annak tanát, hogy halála után Mária fölvitetett a
mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna.<u> <b>Magyarországon Szent
István óta parancsolt ünnep.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/nagyb.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/nagyb_0.jpg" title="Kun Fruzsina: Nagyboldogasszony" style="float: left; margin: 3px 7px;" height="197" width="140"></a><u><b>Mária
halálának időpontját teljes biztonsággal nem lehet meghatározni.
Feltételezhető, hogy Jézus Krisztus halálának évében vagy nem sokkal
azután halt meg. Egyes számítások szerint Jézus 30-ban</b></u> halt meg, <u><b>amikor
Mária körülbelül 54 éves lehetett.</b></u></p><p>Az ősegyházig visszanyúló
hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának <u>nem kellett a sírban várnia
Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön
föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe</u>. <u><b>Ezt a népi
vallásosságban is évszázadokon át öröklődő nézet</b></u>et XII. Pius pápa <i>Munificentissimus Deus </i>kezdetű bullájában dogmai rangra emelte: 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, <u><b>hogy <i>a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe</i>.</b></u></p>
<p><u>Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek</u> a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet <i>dormitio sanctae Mariae</i>,
<u>a szentséges Szűz elszenderülése elnevezéssel</u> illették. Rómában I.
Sergius tette hivatalos ünneppé; hamarosan vigíliával ünnepelték. A
múlt század közepéig nyolcnapos ünnep – oktáva – is kapcsolódott hozzá.</p><p><u>A VI. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól<i> assumptio beatae Mariae</i>, a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.</u></p>
<p>2003
óta a Szeplőtelen Fogantatás december 8-án ünnepelt napja mellett
<u><b>Nagyboldogasszony a második kötelező Mária-ünnep</b></u>. Magyarországon Szent
István óta parancsolt ünnep. (1948-ig munkaszüneti nap volt.)</p><p>A
krónikák szerint <u><b>Szent István király e napon ajánlotta Magyarországot
Szűz Mária oltalmába</b></u> – ezért nevezzük őt <u><b>Magyarország égi pártfogójának,
vagyis Patrona Hungariae-</b></u>nak. <u><b>Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony
napján hunyt el.</b></u></p><p><u><b>Nagyboldogasszony Szűz Máriának a magyarok által
használt neve.</b></u> <u>A krónikák Szent Gellért érdemének tulajdonítják, hogy
Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta: a velencei
származású püspök fehérvári beszédében nevezte Boldogasszonynak Máriát.</u>
Az Érdy-kódex szerint „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl,
hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez
világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény
országot Bódogasszony országának nevezé.” Mivel a keresztény
hagyományban <u><b>Szűz Mária születésé</b></u>t is megünneplik, így annak az ünnepnek
a neve <u><b>Kisboldogasszony</b></u> lett, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele a
Nagyboldogasszony ünnepe elnevezést kapta.</p><p>Az Árpád-ház
megkeresztelkedett nemzetsége Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta
magát. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk: az országot,
vagyis önnön uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus
tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. E választásban nyilván
a <u><b>pogány Boldogasszony-tisztelet</b></u>, archaikus Emese-hagyomány is
közrejátszott: <u><b>Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó
királynéja.</b></u></p><p><u><b>Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb
oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor,
búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak</b></u>. Árpád
fehéregyházi sírja fölé is Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek
templomot; <u><b>Mária oltalma alatt állott a székesfehérvári bazilika,
királyaink koronázó- és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a
kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház – Szent István király
alapításai.</b></u></p><p>„<u><b>Hisszük, hogy Mária – szent fiához, Jézus
Krisztushoz hasonlóan – legyőzte a halált, és az égi dicsőségben van;
teljes valójában, testestül-lelkestül. A mennybe felvett Mária nincs
messze tőlünk, a menny ugyanis nem a világegyetem egy bizonyos helyére
utal, hanem valami sokkal nagyobbra</b></u>, amit emberi fogalmakkal nehezen
tudunk meghatározni. Az ég, a menny szóval arra utalunk, hogy a közénk
eljött Isten nem hagy bennünket sorsunkra sem a halálban, sem a halál
után, hanem az örökkévalóságot ajándékozza nekünk. Isten sohasem múlik
el, mindnyájan szeretete erejében létezünk. Isten szeretete győzi le a
halált és ajándékozza számunkra az örökkévalóságot. Ez a szeretet
fogalmazódik meg a menny szóban.<u><b> Isten befogadja örökkévalóságába
mindazt, ami most életünkben szenvedés, szeretet, remény, öröm,
szomorúság</b></u>.<u><b> Istenben az egész ember megtisztul, és így elnyeri az
örökkévalóságot.</b></u> A mennybe felvett Máriában az emberi teremtmény Isten
világa szerinti teljes megvalósulását szemléljük” – mondta Mária
mennybevételésről XVI. Benedek pápa 2010-ben, a Castel Gandolfó-i
Villanovai Szent Tamás-templomban bemutatott Nagyboldogasszony-napi
ünnepi szentmisén.</p><p>Magyar Kurír</p></div>